A közszereplői minőségtől

A közszereplők személyiségvédelmének polgári jogi gyakorlata

dr. Grácz Zsuzsanna bírósági titkár jelen írásában oly módon elemzi a közszereplők személyiségi jogvédelmének főbb gyakorlati kérdéseit, hogy először a közszereplői minőséget határozza meg, majd a személyiségvédelem azon területeit érinti, ahol a közélet szereplői vonatkozásában eltérések tapasztalhatóak a nem közszereplő személyek személyiségi jogvédelméhez képest.

_{2011.08.29 07:00dr. Grácz Zsuzsanna bírósági titkár}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

A közszereplők emberi méltóságának, becsületének és jóhírnevének védelme

Mint ahogy az már korábban említésre került, a közszereplők személyiségi jogainak védelme körében a jóhírnév és becsület védelme körében alakult ki a legszélesebb körű bírói gyakorlat. E vonatkozásban a legalapvetőbb kiindulási pont az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI.24.) számú határozata, amely ugyan a közszereplők személyiségvédelmének büntetőjogi szabályozásával összefüggésben született, de a polgári jogi védelem számára is alapvető jelentőséggel bír. A határozat rendelkező része a Btk. vonatkozó rendelkezéseinek alkotmányossági vizsgálata alapján hozott vonatkozó döntést követően (amely nem tárgya jelen tanulmánynak) az alábbiakat rögzíti. A hatóság vagy hivatalos személy, valamint a közszereplő politikus becsületének csorbítására alkalmas, - e minőségre tekintettel tett, - értékítéletet kifejező véleménynyilvánítás alkotmányosan nem büntethető; a becsület csorbítására alkalmas tényállítás, híresztelés, illetve ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata pedig csak akkor büntethető, ha a becsület csorbítására alkalmas tényt állító, híresztelő, illetve ilyen tényre közvetlenül utaló személy tudta, hogy a közlés lényegét tekintve valótlan vagy azért nem tudott annak valótlanságáról, mert a hivatása vagy a foglakozása alapján reá irányadó szabályok szerint – az adott állítás tárgyára, a közlés eszközére és címzettjeire tekintettel – elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztotta.

A határozat indoklásában az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a véleménynyilvánításhoz való jog lényeges tartalma nem korlátozható, a véleménynyilvánítás szabadságának a demokratikus társadalomban elengedhetetlen gyakorlása csak az alkotmányos keretek között korlátozható, illetve az alapjogot korlátozó normának ki kell elégíteniük az arányosság követelményét. A fentiek szerint az állam akkor nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha másik alapvető jog és szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos érték védelme más módon nem érhető el. Ebben az esetben a közvélemény kialakulásának, illetve szabad alakításának a demokrácia szempontjából nélkülözhetetlen érdekét kell figyelembe venni.

A határozat rögzíti továbbá, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték- és igazságtartamára tekintet nélkül védi. Az egyéni véleménynyilvánítás, a saját törvényei szerint kialakuló közvélemény, és ezekkel kölcsönhatásban a minél szélesebb tájékozottságra épülő egyéni véleményalkotás lehetősége az, ami alkotmányos védelmet élvez. Az Alkotmány a szabad kommunikációt biztosítja, s nem annak tartalmára vonatkozik a véleménynyilvánítás alapjoga. A sajtószabadságnak elsősorban külső korlátai vannak, azt az állam tartalmi be nem avatkozása biztosítja.

A fenti döntés továbbá kifejti, hogy a közhatalom gyakorlásában részt vevő személyek védelmében a véleménynyilvánítás szabadságának szűkebb körű korlátozása felel meg a demokratikus jogállamiságból adódóalkotmányos követelményeknek. A demokratikus társadalom létezésének és fejlődésének nélkülözhetetlen eleme a közügyek vitatása, amely feltételezi a különböző politikai nézetek, vélemények kinyilvánítását, a közhatalom működésének bírálatát. A demokratikus társadalom létezésének és fejlődésének nélkülözhetetlen eleme a közügyek vitatása, amely feltételezi a különböző politikai nézetek, vélemények kinyilvánítását, a közhatalom működésnek bírálatát. A demokratikus hagyományokkal rendelkező társadalmak tapasztalatai szerint is e vitákban esetenként kellemetlen, éles, esetleg igazságtalan támadásokat intéznek a kormányzat és a közhivatalnokok ellen és nyilvánosságra kerülnek olyan tények is, amelyek a közéleti szereplők becsületének csorbítására alkalmasak.

Utal a határozat továbbá arra is, hogy az Alkotmány a véleménynyilvánítási szabadság megfogalmazásánál nem tesz különbséget tényközlés és értékítélet között. A véleménynyilvánítási szabadság alapvető célja annak a lehetőségnek a biztosítása, hogy az egyén mások véleményét formálja, meggyőzzön másokat saját álláspontjáról. A véleménynyilvánítás szabadsága ezért általában mindenféle közlés szabadságát magában foglalja, függetlenül a közlés módjától és értékétől, erkölcsi minőségétől és többnyire valóságtartalmától is.

Mint látható, habár a fenti alkotmánybírósági határozat büntetőjogi tárgyú törvényi rendelkezések vizsgálatával összefüggésben született, annál szélesebb körben érvényesül, és jelentősége is messze meghaladja a büntetőjog körét.

Mint ahogy az a fenti határozatból is levezethető, az értékítéletre, az egyén személyes véleményére a véleménynyilvánítási szabadság minden esetben kiterjed, függetlenül attól, hogy az értékes vagy értéktelen, igaz vagy hamis, érzelmen vagy észrevételen alapul. Fokozott védelmet élveznek a közügyekre vonatkozó értékítéletek akkor is, ha azok túlzók vagy felfokozottak. A tényállítások tekintetében a véleménynyilvánítási szabadság már nem ilyen feltétlen, az nem terjed ki a becsületsértésre alkalmas valótlan tények közlésére a fenti alkotmánybírósági határozatban kifejtett esetben .

A fenti határozattal egyebekben némiképp ellentmondani látszik az, hogy az Alkotmánybíróság a 33/1998. (VI.25.) AB határozat szerint nem tekintette alkotmányellenesnek a Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzatának Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló önkormányzati rendeletnek azon rendelkezését, amely szerint a Közgyűlés bármely tagjának javaslatára vita nélküli minősített többséggel hozott határozata alapján rendbírsággal sújthatja azt a tagját, aki a közgyűlési ülésen alaptalan, másokat sértő, illetve a testülethez méltatlan, nem illő kifejezést használ. Az indokolásban kifejtette az Alkotmánybíróság, hogy a véleménynyilvánítás megjelenítésének formájára, módjára nézve az önkormányzatnak mint autonóm közösségnek jogában áll olyan (ön)korlátozó rendelkezéseket alkotni, amelyek garantálják a zavartalan működést. Az alkotmánybírák egyedül az alaptalan kifejezést semmisítették meg a normaszövegből, mert annak tartalmát kezelhetetlennek és értelmezhetetlennek ítélték.

	[9/11]
1. oldal A közszereplői minőség A közszereplői minőség - folytatás Személyiségi jogok polgárjogi védelme általában Közszereplők személyiségi jogi védelme Névvédelem Közszereplők képmásának védelme Közszereplők titok- és adatvédelme A közszereplők emberi méltóságának, becsületének és jóhírnevének védelme Folytatás Folytatás

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter