A szex nem is olyan egyszerű

Szexábécé - Monogámia és/vagy poligámia

Örök kérdés, örök életre szóló közhelyekkel. Még ma is azt szajkózzák, hogy a férfiak inkább poligámok, a nők meg inkább monogámok - a konfliktus ebből adódik. Pedig az állítás régen nem igaz!

2009.01.12 09:45ideal.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A kérdés viszont vissza-visszatérően újból felmerül, és egyesek lelkében mély sérüléseket okoz.

Úgy, mint állat…

Nyelvtanilag ugyan nem helyes, de így divatos! Azt akartam mondani, hogy az emberi alapszokásoknál mindig először az állatvilágra hivatkozunk. Azaz: azért nem monogám egy férfi, mert a hím állatok sem így viselkednek. (Téves!) Ugyanis legtöbbször csak egyes állatfajokra hivatkoznak, és szívesen elfeledkeznek az alapvetően monogám hímekről. (Pl.: ilyen a farkas. Egy életen át kitart egyetlen nősténye mellett, és gondozza is, ha az megbetegszik. Miért nem hivatkoznak a férfiak a farkasra? Ciki, mi?)

A történelmi messzeség

Tulajdonképpen a pénz az oka mindennek. Amíg az embereknek nem nagyon volt saját vagyonuk, viszonylag vadak módjára éltek, és csak úgy „vadasan”, a társadalmi rendjük is inkább hordaszerű volt, a családi köteléknek sem volt nagy jelentősége. Összetartó kommunákba csoportosultak, s amit mi poligámiának nevezünk, az ott természetes volt. Persze mindkét nem számára! Az ősi egyszerű, állatias ösztönök uralták a hétköznapokat, és eszerint éltek. A szaporulat meg mindig jól jött, mert erősítette a csapatot.

A társadalmilag elmaradottabb területeken (Közép-Afrika törzseinél, Ausztrália belsejében) még ma is találni ilyen rendszert. Keleten mindig is támogatták a férfiak többnejűségét, a szexuális változatosságot biztosító háremek fenntartását. (Ilyen is van még egyes területeken!) De nemcsak a kéjenckedés kapott főszerepet, hanem kívánatos volt, hogy a gazdag, esetleg hatalommal is rendelkező uraságnak minél több gyermeke szülessen, hogy a fiúk közül ki lehessen választani a legerősebbet, a legalkalmasabbat utódnak.

Olvastam olyan keleti uralkodóról, akinek több mint 600 gyermeke született! Európában alakult ki legelőször az erős pénzközpontúság, és ezzel – valamint a kereszténységgel együtt – az egynejűség. Az öröklés miatt nyilván fontos volt, hogy teljesen biztos legyen az apa és anya kiléte. A férfiakkal szembeni engedékenység megmaradt, és rejtett poligámia lett belőle, a nőknek viszont semmilyen kegyelmet nem adtak. A monogámia kötelező volt, a fejükkel fizettek egyesek a szerelemért.

Ha csak a történelmi előzményeket nézzük

… … már abból is következtethetünk. A mai kor embere azt szeretné, ha erényeivel egyszerre élhetne a modern, fogyasztói társadalom, valamint az ősi horda kombinált. Azaz: vágyik a luxusvillára, a szuperautóra és a kényelemre, vagyonra, de a hordák biztosította szabadságra és poligám életmódra is. Pedig a kettő üti egymást! Az irány mégis errefelé halad… Ráadásul a ma férfija nem fogadja el a passzív, tartózkodó női magatartásformát, hanem úgy vágyik tisztességes partnerre, hogy az közben az ágyban profikat meghazudtoló módon aktív és kezdeményező legyen.

A hölgyek is vágynának minderre, hiszen az évtizedek alatt elhitték, hogy van egyenjogúság. (Szegények…) És nem szeretnének gyermekcsapatokat a világra hozni! Ma, a vélt egyenjogúságban, a fogamzásgátlás idején szinte kivitelezhetetlen feladat előtt állunk, és érdekek antagonisztikus ellentétéről beszélhetünk. Maradt a törekvés: mindenki poligám szeretne lenni úgy, hogy az állandó párja monogám. (Ez maga paradoxon!)

A férfiak vagy a nők?

Már rég nem igaz, hogy a férfiak elsősorban poligámok, a nők meg monogámok! Talán akkor volt igaz, amikor még nem volt biztonságosan megoldható fogamzásgátlás. A férfiak törekvése ugyan megmaradt, de – „egyenjogúsodva a nőkkel” – problémahegyek zuhantak rájuk. Hiszen ma már egyáltalán nem mindegy, hogy mit produkál az ágyban, és az sem előny, ha túlságosan fogamzóképes, vagy arra törekvő. Ilyen gondok: a nő teherbe esésétől való félelem, a teljesítményszorongás, a potenciazavar, a korai magömlés.

Azaz: minden kapcsolatban profi akar lenni, MINTHA szerelmes lenne, MINTHA monogám lenne, és fontos lenne a partner és annak öröme, de gyűjtögetni is szeretne, MINT az egykori nagyurak, akiknek viszont teljesen mindegy volt, hogy a hölgynek milyen véleménye van róla, hiszen másnap éjszaka már máshol hált, és senki sem pletykált a silány teljesítményéről. A nők meg „benyalván” az egyenjogúsodást - sőt egyesek nem átallottak feministává is válni –, követelik maguknak ugyanazokat a jogokat, amik eddig csak a férfiakat illették. Így a poligámiát is.

Az ősi hordák eszméi szerint mindenki akkor akar párkapcsolatot létesíteni, amikor megkívánja a másikat. De az igazi vágya nem az egészséges, erős utód, hanem egy egészséges, erős orgazmus! Már csak emiatt is érdemes lenne elgondolkozni: hol lehetünk mi, nők valaha is olyanok, mint a férfiak? Hiszen ők bármilyen színvonaltalan teljesítménnyel képesek az utódnemzésre és a kéjre! A nőknél nem ez a helyzet! 

A törekvés viszont egy ilyen felemás, paradox helyzetet teremt a szexuális kultúrában. Tipikus a helyzet: mindenki szűzen akar örömlány lenni, de valahol ez nem megy… Mindenki élvezkedni akar, amikor a kedve úgy tartja, de vele ne tegyék ezt!

Ugye, hogy a szex nem is olyan egyszerű? Ezért kellett ez a kis ábécé…

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.