Spanyol foci nélkül nem élet az élet

Sztrájkolnak a spanyol focisták? Bérplafont nekik!

Egyre valószínűbb, hogy elmarad a spanyol bajnokság első néhány fordulója a játékosok sztrájkja miatt. Okkal tartanánk felháborítónak, ha a milliárdos focisták pénzéhsége miatt nem élvezhetnénk a Barcelona vagy a Real Madrid meccseit. Kicsit közelebbről mégis máshogy fest a helyzet...

2011.08.19 11:44sabater - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A szerényebb anyagi körülményekkel bíró csapatok balszélsőinek ugyanúgy joga van a szerződés szerinti fizetéséhez, mint azoknak, akiket egy olajsejk finanszíroz. De a sztrájkok ellen nem is a spanyol szövetség, hanem a FIFA és az UEFA tudna igazán sokat tenni.

A spanyol bajnokság játékosai – Barca-Real összefogás, Puyol és Casillas, a két csapatkapitány, két a kézben – kijelentették, hogy addig nem lépnek pályára hazájuk földjén, amíg nem írják alá az új kollektív szerződést. Elsőre ez valóban felháborítónak tűnhet: nem kérdés, hogy a spanyol első osztály futballistái egészen elképesztő módon vannak túlfizetve. Azt gondolnánk, hogy a sztrájk valóban a kispénzű „munkások” eszköze, nem pedig a multimilliomosoké – bár joguk persze utóbbiaknak is van hozzá. De ennél árnyaltabb a helyzet.

Real Betis, Valencia, Malaga, Racing Santander, Deportivo La Coruna - csak néhány csapatnév azok közül, akiket az elmúlt két-három évben megérintett a csőd szele. Közülük egyébként a Malaga járt a legjobban, akiknek új arab befektetőik révén lehetőségük nyílt arra, hogy a nyári átigazolási szezonban szétvásárolják magukat. A csőd közelébe jutott csapatokat egyaránt jellemzi, hogy egy idő után nem tudnak fizetni a játékosaiknak. Ez még a tavalyi szezonban is előfordult, így valamelyest érthető a játékosok felháborodása.

Nincs oka annak, hogy egy futballista hónapokig pénz nélkül játsszon – még akkor sem, ha tartalékolnia azért valószínűleg van miből. Illetve joggal irigykednek a közepesen gazdag csapatok játékosai például a Real Madrid tagjaira, ahol, ha leszakad az ég, a fizetés akkor is időben érkezik. A játékosok tehát azt szorgalmazzák, hogy a liga hozzon létre egy béralapot, amely kifizeti az elmaradó béreket abban az esetben is, ha a focisták „munkáltatója” csődbe megy.

Ez azt jelenti, hogy a ligának és a kluboknak a zsebükbe kell nyúlniuk, amitől szemmel láthatóan húzódoznak – ezzel pedig a televíziós jogdíjak kiesésével újabb pénzeket veszítenek – de ez is csak rövid távú megoldás lehet. A Barcelona jó példája annak, amiért a labdarúgás jelenlegi állapotában fenntarthatatlan: a katalán klub gyönyörű focival nyert meg az elmúlt három évben gyakorlatilag mindent, amit lehet, a játékosok és a csapat népszerűsége az egekben, a szuperkupa döntőjét több mint százmillió ember nézte, és mégis: a tavalyi, BL-győztes és bajnoki szezonban a csapat működése veszteséges volt.

A csapatok irdatlan összegeket fizetnek ki a játékosok megszerzésére, megtartására (tehát a fizetésekre), miközben stadionokat, edzőlétesítményeket, pályamunkásokat, menedzsereket és pr-osztályt tart fenn. A kiadásokat tehát vissza lehet fogni azzal, hogy a gyepmester fizetését csökkentjük, de érdemes inkább nagy tételben gondolkodni. Az európai profi labdarúgásban nem ismerik (az egyébként téves félrefordításból, hiszen a „cap” szó nemcsak sapkát, de plafont is jelent) „fizetési sapka” intézményét. Ez meghatározza, hogy mennyit költhet egy csapat egy évben játékosai kifizetésére, ami segít egyébként a bajnokságok kiegyenlítésében is.

Szintén Amerikából, az NHL-ből és az NFL-ből vált ismertté az „átigazolási sapka” fogalma: ez azt hivatott megakadályozni, hogy egy Christiano Ronaldo-jellegű játékosért olyan horribilis összegeket fizessenek ki a Real Madrid-jellegű csapatok, mint egy közepes méretű afrikai ország éves GPD-je.

Ha a FIFA vagy az UEFA végre hajlandó lenne bevezetni ezeket, az még nem jelenti automatikusan, hogy eztán a Fradi-UTE lesz az új Barca-Real – különösen a két nagy múltú csapat jelenlegi teljesítményét elnézve – de jót tenne a bajnokságok kiegyensúlyozottságának, emellett a csapatoknak nem kellene a csődtől, a játékosoknak a fizetésképtelenségtől rettegniük. És talán még a spanyol bajnokság első néhány fordulóját is megtartanák, hiszen jutna pénz a béralapra is. Cserébe viszont néhány játékosnak le kellene mondania döbbenetes fizetése egy részéről – szerencsére, ha emiatt lenne sztrájk, az a sajtó és a futballrajongók előtt is védhetetlen volna.

Ez persze a hosszú távú megoldás. Rövidtávon a ligának kell kezdenie valami a kialakult helyzettel, mert spanyol foci nélkül nem élet az élet. És abban reménykedhetünk, hogy ezt Puyolék is ugyanígy gondolják.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.