A bináris rendszerek újabb titka

De hiszen itt nem is lehetne bolygó!

A sci-fi írók fantáziáját régóta mozgatja, de a csillagászat szerint vajmi kevés esély van bizonyos rendszerekben bolygókra akadni. Utóbbiak tévedtek, megint Lucas-nak lett igaza!

2014.11.02 19:00Szilágyi Szabolcs - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A többcsillagos (úgynevezett bináris) rendszerekben a korábban képzeltnél jóval gyakrabban fordulhatnak elő (exo)bolygók. A Star Wars Tatooine-jának űrbéli környezete tehát nem is annyira a fantazmagória világába tartozik; az ikernappal bíró naprendszerek esetében is viszonylag sok planétát találhatunk. Feltéve...

...feltéve, ha a két csillag egymástól jelentős távolságra helyezkedik el. Ha ugyanis túl közel vannak, akkor olyan őrült táncot lejtenek, ami tényleg nem kedvez a bolygókeletkezésnek. Ám, megfelelő kondíció esetén nem is olyan ritkák ezek az esetek. Az elsőre még 1993-ban bukkantak rá, a tőlünk mintegy 12.400 fényévnyi távolságban található PSR B1620-26 rendszerben. Itt egy pulzár és egy fehér törpe alkot bináris rendszert, és a két csillaghoz tartozik bolygó is.

Ám az elmúlt két évtizedben nem akadtak túl gyakran ehhez hasonló struktúrára, a legtöbb exobolygóra egycsillagos naprendszerben bukkantak rá. Éppen ezért jelentős a felfedezés, miszerint annyira nem ritkák a bináris rendszerekben trónoló planéták, világított rá az ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) távcsőrendszer. Amikor a tőlünk mindössze 460 fényév távolságban található GG Tauri rendszert vizsgálták, felfedezték, hogy öt, alig pár millió éves csillag található egymáshoz egészen közel. Ezek annyira fiatalok, hogy még mindig körülveszi őket protoplanetáris korongjuk, az a porfelhő, melynek csomósodásával, majd a picivel nagyobb darabkák egymáshoz tapadásával bolygók jönnek létre.

Forrás: ESO/L

A rendszer két csillaga egymástól olyan távolságban helyezkedik el, hogy nincsenek hatással a bolygóképződés folyamatára. A másik három csillag által behatárolt, GG Tauri A néven ismert terület azonban kisebb, mint a Neptunusz és a Nap távolsága. Közelebbről megvizsgálva kiderült, hogy a legfényesebb csillag (GG Tauri-Aa) körül egy nagyméretű protoplanetáris korong található, több száz csillagászati egység (CSE, a Nap-Föld átlagos távolsága) messziségben. Emellett van egy második, belső korong is, mely csak a GG Tauri-Aa-t veszi körbe, "alig" 15 CSE távolságban.

Mintegy jupiternyi tömeggel bír ez a belső terület, melyről egyelőre nem tudni, hogy egyetlen gázóriásba fog-e összetömörülni, vagy több kisebb planétát hoz létre. A legfontosabb felfedezés azonban nem ez, hanem az, hogy két a protoplanetáris korong anyaga között kapcsolat van. Nem is akármilyen - az anyag folyamatosan áramlik a két terület között, a külső "feltölti" a belső régiót. Érdekesség, hogy ezt az anyagközvetítést már megjósolták a számítógépes szimulációk, de a közelmúltig közvetlenül sosem sikerült még rögzíteni.

És hogy milyen hatása van ennek a bolygókutatásra? Nos, az elmélet gyakorlati igazolása bizonyosságot adott arról, hogy ideje kiszélesíteni a planéták kutatási helyszíneit, hiszen ott is exobolygóra akadhatunk, ahol korábbi tudásunk miatt már nem feltételeztük létüket. Megfigyelések szerint ugyanis a belső korong szélén mintha elkezdődött volna egy bolygó formálódása, igaz, ennek megerősítése még vár magára.

Kapkodni mindazonáltal nem kell, a folyamat több (száz)millió évig is eltarthat.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.