Sokszínű repertoár: Nini és az Ördöglakat

A Thália Színház kínálatából szemezgettünk

A Thália Színház repertoárja sokszínű, érdekes és ismert színészekkel teli programot kínál a színházkedvelőknek. A szórakoztatás és az elgondolkodtatás is célja a teátrumnak, így láthatjuk többek között a Nini kamikaze kabaréját és az Ördöglakatot.

_{2011.01.21 15:00}_ma.hu

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret -Kisebb betűméret

Nini kamikaze kabaréja

Nini: Kapócs Zsóka
Zongorán kíséri: Csák Péter
Basszusgitáron kíséri: Farkas Péter
Dobon kíséri: Földesi Attila
Zenei vezető: Csák Péter
Rendező: Vági Bence

Nini megidézi a budapesti kabarék és varieték világát, miközben testrepülésben halad el a nézők fölött vörösborát kortyolgatva.

Életét is kockára téve bebizonyítja, hogy egy igazi Díva akkor is Díva, ha a színház teljes technikai rendszere összeomlik, és a nagyszínpadra szánt revüjét egy stúdiószínpadra zsugorították.

Még az áramszünet sem okozhat gondot Nininek mert az igazi csillagok a sötétben ragyognak igazán. Azért, hogy Nini ne egyedül kortyolgasson, az italfogyasztás az előadás teljes időtartama alatt szabad.

A Nini kamikaze kabaréja egy fiatal alkotócsoport vadonatúj színházi kreációja, mely felfrissíti a már-már porosnak és elavultnak hitt régies kabaré műfajt.

Szemérmetlen bátorsággal dolgoz fel régi francia chansonokat, német kuplékat és magyar operett dalokat, mintha azok mai pop slágerek lennének.

Ninit Kapócs Zsóka alakítja, akit a „Ma a tiéd vagyok…” – Karády Estje után a Karády 100 című könyvben úgy jellemeztek: „korunk összművészeti újsütetű dívája” Vági Bence rendezésében, a Budapest Art Center produkciója december 16-tól látható a Thália Színház Arizona Stúdiójának repertoárján.

Anthony Shaffer: Ördöglakat

Szereplők:

Andrew Wyke: Gálvölgyi János
Milo Tindle: Nagy Sándor
Doppler nyomozó: Ruzik Gábor
Tarrant őrmester: Kovács R. István
Higgs tizedes: Sárközi Péter

Rendező: Szirtes Tamás

Az angliai Wiltshire kastélyának különc ura, Andrew Wyke népszerű krimiszerző. Otthona pontosan tükrözi egyéniségét: minden a valóság határait feszegeti, minden a játékról, a szerepjátszás iránti rajongásáról szól.

Ide csalja el feleségének csábítóját, a fiatal és jóképű Milo Tindle-t, és minden jel arra vall, hogy csupán jó tanácsokkal akarja ellátni - afféle használati utasítást adni az új szeretőnek az asszonyhoz. Wyke azonban meglepő ajánlattal él: ha Milo belemegy egy kockázatos játékba, ő nem áll a szerelmesek útjába, sőt, biztosítja az induló tőkét a majdani boldogsághoz.

Milo rááll a merész ajánlatra, és olyan események láncolata indul el, amelyek során már lehetetlen megmondani, hol ér véget a valóság, és hol szippantja be a gyanútlant Wyke képzeletének baljós örvénye.

Anthony Shaffer 1970-ben írta fordulatos thrillerét, mely azóta két filmfeldolgozást is megért - előbb Laurence Olivier és Michael Caine, majd Michael Caine és Jude Law főszereplésével.
A Madách Színház és a Thália Színház közös produkciója.

Forrás: thália.hu

Interjú Szirtes Tamás rendezővel

_{Szirtes Tamás (fotó: Madách Színház)}

Színésznek és rendezőnek is hálás darabot állított színpadra a Tháliában a Kossuth-díjas rendező, Szirtes Tamás.

A Tanár úr kitérőt tett a zenés műfajból az Ördöglakat (Mesterdetektív) kedvéért, mert megmozgatta a fantáziáját a krimi műfaja. A fordulatokban és meglepetésekben bővelkedő bűnügyi játék főszerepeit Gálvölgyi Jánosra és Nagy Sándorra osztotta.

Anthony Shaffer 1970-ben írta meg a színdarabot, amellyel elnyerte a rangos Tony-díjat. A történet két rendkívül sikeres filmfeldolgozást is megért, amelyeket számtalan elismerésre, köztük négy Oscar-díjra is jelöltek. Ilyen előzmények után vette elő a darabot Szirtes Tamás a Thália Színház és a Madách Színház közös produkciójában.

- Mi a titka ennek a 40 éves darabnak, amitől izgalmasnak találta?

Rengeteg vonzó dolog van benne. Egyrészt a műfaja, a krimi. Amikor ez a mű megszületett, a krimi rendkívül népszerű volt. Manapság ez önmagában már semmit sem jelent, hiszen mindenki krimiszakértő lett. Olyan ez, mint a foci: mindenki úgy gondolja, hogy ért hozzá. Emiatt ma már inkább hátrány ez a műfaj. Ugyanakkor a krimin belül számtalan vonzó lehetőség rejlik. Az Ördöglakat valójában a krimi köntösébe öltöztetett pszichológiai dráma, ami nagy emberi párharcot rejt. A krimi csupán apropó arra, hogy feltáruljanak a két személyiség látható és rejtett mélységei. A szereplőkről egyre többet tudunk meg, ahogyan a darab halad előre. Az Ördöglakat kiválóan megírt színdarab sok-sok váratlan fordulattal, sokszínű karakterekkel, és izgalmas logikai játékkal, amiben a néző is részt vesz. Mindenki óhatatlanul partnerünkké válik, aki hajlandó velünk játszani, vagy legalábbis érteni akarja, hogy a hazugság és igazság között éppen hol jár a darab. Izgalmas a darab cselekménye és a történet mélysége, és nem utolsósorban nagyon vonzó a két főszerepben rejlő rengeteg színészi lehetőség.

- Az Ördöglakat történetét krimibe ágyazta a szerző. A műfaj megköveteli a mérnöki pontosságú tervezést, hiszen minden mondatnak, gesztusnak, kelléknek jelentősége lehet a későbbiekben. Rendezőként mennyi szabadságot tudott adni a színészeknek arra, hogy ilyen feszes keretek között megvalósíthassák a saját ötleteiket?

- Én a közös alkotásnak vagyok a híve. A zenés műfajban, amit az utóbbi években jobbára művelek, erőteljes a rendezői dominancia. A rendező minden millimétert meghatároz, hiszen alkalmazkodni kell a muzsikához, tartani kell a tempót és az időt, vagyis a színészek számára szűkebb a mozgástér. A prózában több a lehetőség. Természetesen a rendezés során a játék kereteit itt is erőteljesen meghatározom, ugyanakkor ha a rendező kijelöli a szituáció körvonalait, azon belül jelentős szabadság is támad. Ez látszólag ellentmondás, de minél stabilabbak a korlátok, annál nagyobb a szabadság.

Az Ördöglakat esetében nagyon élveztem a krimit mint műfajt. Stílusa, fegyelme, logikája van, és mivel a nézőtéren krimiszakértők ülnek, semmi nem hangozhat el ok vagy okozat nélkül. Nagyon élveztem, hogy a műfaj megköveteli a rendkívül pontos kidolgozottságot, amire egyébként más darabjaimban is törekszem. Nézőként is azokat az előadásokat kedvelem, ahol alaposan kimunkáltak a karakterek és a jelenetek. Ahol csak úgy általában zajlik a történet, ott elvesztem az érdeklődésemet. A mi előadásunkat a színházszerető közönségnek ajánlom. Az Ördöglakat minden tekintetben igazi színház. A színház pedig a játék birodalma: a fizikai, szellemi, érzelmi, képzeletbeli játéké.

- Mennyiben befolyásolta rendezőként az, hogy a nézők közül talán többen emlékeznek a darab valamelyik filmváltozatára?

Én is láttam mindkettőt, de bevallom, hogy a 2007-es, Harold Pinter-féle átirat nem tetszett.

Michael Caine és Jude Law játéka dacára sem nyerte el a tetszésemet a történet újraértelmezése, és az sem, hogy a darabot high-tech környezetbe helyezték. Ezzel szemben nagyon szeretem az 1972-es filmet, aminek remek az atmoszférája, a játékstílusa és van mélysége. Ha ebből bármi is befolyásolt engem munka közben, akkor az a két fantasztikus színészi alakítás, hiszen az írót Laurence Olivier, a csábítót pedig a fiatal Michael Caine játszotta.

- Nyilvánvalóan nem véletlenül választotta Gálvölgyi Jánost és Nagy Sándort a két főszerepre...

Gálvölgyi Jánossal régóta dolgozunk együtt, és nagyon sokra becsülöm őt. Az utóbbi években elsősorban a kabarészínészi képességeit csillogtatja, főleg a televíziókban, miközben sokrétű, nagy színész, rendkívül komoly drámai erővel. Engem éppen az érdekelt, hogy az Ördöglakatban ismét megmutassuk Gálvölgyinek azt az arcát, amiről mindenki tudja, hogy létezik, de mostanában kevesebbet használja. A másik főszerepre Nagy Sanyit választottam.

Sanyi, Kerényi Imre osztályában végzett, de én is tanítottam a főiskolán. Az egyik legtehetségesebb fiatal színésznek tartom. Egy ifjú tehetségeknek pedig elsősorban lehetőségre van szükségük. Sanyi zenés színészként végzett, de nagyon komoly prózai képessége is van. Ilyen szerepek kellenek ahhoz, hogy bizonyíthasson.

Nagyszerű volt a próbafolyamat. Kíváncsi és ambíciózus színészekkel dolgozhattam. Tudja, ebben a szakmában az ember addig tehetséges, amíg kíváncsi. A kíváncsiság nagyon fontos művészi attitűd. És ők azok. Nagyon érdekelte őket minden, a cselekmény és a karakterek pszichológiája.

A próbák kezdetén sokáig elemeztük, értelmeztük a darabot, hogy rájöjjünk: hol és milyen rétegek vannak még benne, amit első olvasásra talán nem vettünk észre. Meggyőződésem, hogy az Ördöglakatban még nagyon sok kiaknázatlan lehetőség van.

Ha ez az előadás sikeres lesz, és sokáig megy majd, biztos vagyok benne, hogy Gálvölgyi János és Nagy Sándor még sok évre való örömöt talál ezekben a szerepekben.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!