Vallomások a világot jelentő deszkákról

Ünnepel a színház egyik nagyasszonya: Schubert Éva 80

"Mindig is jó kritikákat kaptam, de azok, akiket akkoriban lehúztak, már mind átvehették a Kossuth-díjat vagy a Nemzet Színészei lettek..." Vallott a színház egyik nagyasszonya a világot jelentő deszkákról

2011.01.19 11:30MTI

Több mint ötven évig játszott a színpadon a most nyolcvanesztendős Schubert Éva.

Születésnapi nyilatkozatában beszél vándorszínész őséről, Down-kóros öccséről, a pályatársakról, és a világot jelentő deszkákra vágyóknak is jó tanácsokkal szolgál. Még azt is megtudjuk tőle, miért kell irigyelnünk Sziszüphoszt.

Schubert Éva 80 éves lett

Aki a Frakk, a macskák rémét nézi vagy A kis hableány polipnőjét csodálja, a most nyolcvanéves Schubert Éva alakításával találkozik.

Így a gyerekek is ismerhetik őt, noha nem lehetett módjuk színpadon látni a színésznőt, aki még két évvel ezelőtt is szerepelt.

"A magyar rajzfilmfigura úgy készült - eleveníti fel a színésznő -, hogy előbb fölvették a hangot, aztán rajzolták meg annak alapján, ahogy mi, színészek elképzeltük, sugalltuk."

" Sokan nem is tudták ezt, azt hitték, hogy szinkronizálni kell a rajzot. Szinkronizálni a külföldi animációt kellett, a polipnő szerepére például előre mintát kértek, majd azt figyelembe véve hatunk közül engem választottak ki. U

tána egy csomó rajzfilmbe bekerültem, voltam Notre Dame-i szobor is, meg Pöttyös Panna, Lukrécia, a játékfilmek közül pedig a Forsyte-ban Winifred.

Akkoriban nívós munka folyt a stúdiókban. Először is isteni színészek játszottak a sorozatban, másodszor minden szinkronszínész elolvasta a könyvet, majd levetítették nekünk a filmet, aztán az elkészült felvételt meghallgatták, lektorálták, ha hibát találtak, kijavították.

Ma olyan feladatot kapnak a szinkronizáló színészek, hogy ebben a részben mondd azt, hogy -jó napot kívánok-. Hogy vidáman vagy rosszkedvűen kell-e mondania, arról fogalma sincs."


Schubert Éva, mint Ursula Zseniális alakítása Ursulaként A kis hableányban A színpad elhagyása: Fájdalom vagy megkönnyebbülés?

"Másként játszanak manapság, és a darabok sem tetszenek, amelyekben csak durvaság van. Csehovot sem mindenáron úgy kellene színre vinni, hogy anyaszült meztelenre vetkőzik a három nővér.

S éppen Csehov esetében történik meg ez, aki úgy kezdi a Sirályt: "Miért jár mindig feketében? ... Gyászolom az életemet, boldogtalan vagyok." Még a filmek is furcsák.

Néztem a Valami Amerikát, de nem ismertem fel a színészeket, nem elég jellegzetesek, kivéve egy-két férfit. A mi időnkben mindenkinek megvolt a karaktere. Biztos most is ott vannak nagy tehetségek, és ki is emelkednek majd a jók, csak hát nem könnyű kibontakozni, ha nincsenek emlékezetes szerepek."


A főiskolán 1955-ben kapta meg a diplomáját, pályája nagy részét a Vígszínházban töltötte. Felsorolhatatlanul sok filmben szerepelt, színi előadásokat rendezett, tanított, színpadi műveket fordított magyarra, most pedig könyvet ír az életéről, a szakmáról.

Például arról, amire én is kíváncsi voltam: miért jó színésznek lenni.

"Ez a hivatás a legzárkózottabb embereket is vonzza - magyarázza. - Arany Jánosnál nehéz visszahúzódóbb embert találni, és még ő is volt vándorszínész egy ideig. Ezen a pályán azonnali a visszacsatolás, az előadás napján le lehet mérni a sikert. Petőfitől Goethéig, Shakespeare-től Moliére -ig sokakat megérintett ez a szakma. Schubert Éva Gizusként az Egy pikoló világosban Az egyik ősöm, a dédapám testvére, Szuper Károly vándorszínész volt, Petőfivel együtt lépett fel Székesfehérvárott. Le is írja a naplójában, hogy Petőfi egyszer a Dunának akart menni, amiért nem kapott meg egy szerepet."

A tavaszra megjelenő könyvben szakmai tapasztalatait gyűjtötte egybe Schubert Éva. Elemzések is vannak a kötetben, például hat színész Falstaff-alakítását boncolgatja, az egyik félelmetesnek, a másik bohócosnak, más züllöttnek ábrázolja ugyanazt a figurát, de a művésznő Melis György megoldását tartja a legjobbnak: az általa megjelenített figurába összesűrűsödik élete minden emberismerete.

Trükköket is elárul a művésznő, például, hogy miként a legelőnyösebb átmenni a színpadon, hogyan lehet úgy hadarni, hogy valójában nem is sietünk a mondandóval. S kiderül, hogy a színpadon megjelenő könnyedség mögött hihetetlenül sok és kemény munka húzódik meg.

Azokat is biztatja, akiknek nem sikerül a világot jelentő deszkákon az érvényesülés: annyi érdekes tevékenység van még ezen kívül.

Öngyilkos akart lenni Ki gondolná, hogy a nagy színpadi múlttal rendelkező Schubert Éva eredetileg az ELTE latin-francia szakon szeretett volna továbbtanulni?
A Váci utcába járt gimnáziumba, tanítás után kiállításokat néztek meg, a Rózsa Miklós és a Nemzeti Szalonba jártak, és még operabérlete is volt a gimnazista lánynak. Emlékszik rá, hogy ott lehetett a nézőtéren, amikor a Nürnbergi mesterdalnokokat mutatták be, Simándy József, Székely Mihály és Osváth Júlia játszották a főbb szerepeket, és ott ült a páholyban Bajor Gizi is.

Schubert Évát nem vették fel a bölcsészkarra, mert az apácáknál tanult. Pedig csupa hetesre érettségizett. Akkor, egy rövid ideig, az volt a legjobb osztályzat.


"Amikor elutasították a felvételi jelentkezésemet, fölmentem a zuglói töltésre, azzal az elhatározással, hogy öngyilkos leszek - emlékezik vissza -, de ott hamar rájöttem, ez bolondság."

Az oktatásügyi minisztérium beruházási osztályán vállalt munkát, mert kenyeret kellett keresnie. Öccse Down-kóros volt, és édesanyjának a fiú gondozásával teltek a napjai. Apjuk éppen akkor adta be a válópert. A nagylányra várt a család eltartása.

Visszagondolva elcsodálkozik, hogy miként lehetett folyton jókedvű, mókázó kedvében édesanyja, aki sosem éreztette gyerekeivel, hogy milyen kemény élete volt. Schubert Éva Schubert Éva a Vígszínházban A minisztériumban kulturális feladatokat is vállalt, és egyszer, amikor egy műkedvelő előadáson áramkimaradás volt, Schubert Éva fönt termett a színpadon, és szóval tartotta a közönséget. Ezután kezdték el biztatni főnökei, hogy menjen el színésznek vagy konferansziénak, mert olyan jól beszél. Fölvették a nagy túljelentkezés ellenére, és olyan osztályba került, amelyben önfenntartásra kényszerült diákok ültek.

Nekik esténként, hogy fizetést kapjanak, első pillanattól fogva statisztálniuk kellett. S ráadásul élvezték is.

"Bernard Shaw Milliomosnő című darabjában vizsgáztam, Várkonyi rendezésében. Nagy siker volt, gyönyörű kritikákat kaptam. Várkonyi odament apámhoz, és azt mondta: "a maga lánya remek, nagy jövőt jósolok neki".

Nem lett teljesen igaza. "A nézők ugyan mind a mai napig megkeresnek interneten vagy levélben, és nagy szeretettel vannak irántam. Mindig is jó kritikákat kaptam, de azok, akiket akkoriban lehúztak, már mind átvehették a Kossuth-díjat vagy a Nemzet Színészei lettek..."

A közönség rögtön diplomázása után filmszínészként ismerte meg Schubert Évát az Egy pikoló világosban, amelyben ledér lányt játszott: a Szondi utcai Kéményseprő mulatóba járt figuralesre, mert fogalma sem volt a szereptől elvárható viselkedésről. Számára mégis a színház a legkedvesebb.

"Nagyon szerettem Szomory Dezsőt játszani, legjobban Bertát a Szabóky Zsigmond Rafael című darabban. Irtózatosan hosszú, sokszor háromoldalas mondatai vannak, de azok remekül felépítettek, a szerző nagyon értette a magyar nyelvet.
A másik kedvencem Krúdy. A Vörös postakocsiban nyújtott alakításomat úgy méltatta Grandpierre Emil, hogy olyan vagyok, mint "a hervadó virág szirma hullatása".


Jó sorsom volt, ha küzdelmes is. Megérte. Albert Camus azt írja, hogy irigyelni kell Sziszüphoszt, mert folyton küzdött" - magyarázza.

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.