Moziajánló: Citizenfour

Hiányzó mozaikdarabok a kémtörténetben

Kicsoda valójában Edward Joseph Snowden, aki ténykedésével elég sok borsot tört az amerikaiak orra alá, de vajon orosz kém volt-e, vagy hazaáruló, a CIA megbízottja, esetleg magányos hős? Erre keresi a választ a Citizenfour című film.

2015.05.10 10:00ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret
Fotó: Mandarchiv

Ki Edward Joseph Snowden? Hazaáruló, eleve az oroszoknak dolgozott? A CIA bérelte föl, hogy a hidegháború vége óta jelentőségét vesztett, megroggyant tekintélyű amerikai belső elhárítás (NSA) főnixmadárként újra magára és bokros teendőkre találhasson? Az állami megfigyelés ellen küzdő magányos hős, aki az információszabadságért az életét is kockáztatja? Az átlagember tanácstalan, s az idén Oscar-díjjal jutalmazott Laura Poitras filmje sem tudja meggyőzően eligazítani.

A Citizenfour szimpatikus film, de nem tud ennél sokkal több lenni – írja a Mandarchiv.hu. Laura Poitras becsületes rendező, nem mutat többet, mint amennyi tudható, s az nagy valószínűséggel a jéghegynek éppen csak kikandikáló csúcsa. Nem kell különösebb fantázia ahhoz, hogy belássuk: ha az NSA valóban olyan mindentudó és mindenható, mint az a Citizenfourban elhangzik, akkor kevés a valószínűsége, hogy újságcikkekben vagy dokumentumfilmben megmutatható volna az aktuális működése.

Ami megmutatható: Laura Poitras dokumentumfilmrendezőt kémregénybe illő módon kereste meg a magát Citizenfour nicknévvel jelölő Snowden. Rejtjelezett e-mailekben kérte föl annak a folyamatnak a dokumentálására, ahogyan átadja újságíróknak azokat az anyagokat, amelyek révén bizonyítható: az Egyesült Államok titkosszolgálata, az NSA (National Security Agency), minden részletre kiterjedően figyel meg mindenkit az mind ország területén belül, mind azon kívül.

Poitras hitt neki, s megszervezte számára azt a hongkongi találkozót – a fiatalembert korábban lepattintó – Glenn Greenwald újságíróval, amelyen Snowden átadta a dokumentumokat a brit Guardian számára. (Hírünk a világban: a különös ismertetőjel, melynek révén fölismerik: Rubik-kocka lesz a kezében.) Az újságírók persze kíváncsiak arra, ki Snowden, s miért akarja közzétenni az NSA titkos dokumentumait. A három részre tagolódó film középső részében, egy klausztrofób hotelszobában a fiatalember igyekszik mind az információkra, mind a személyére vonatkozó kérdésekre megfelelni.

A George W. Bush-kormány a 2001. szeptember 11-i merényletsorozatot követő sokkhatást arra használta föl, hogy a legsötétebb diktatúrák módszereit idéző teljes körű adatgyűjtést és rögzítést végeztessen. A Stellar Wind olyan hatalmas mennyiségű adatot – telefonbeszélgetések, pénzügyi tranzakciók, internethasználati szokások – tárol, amelyek éppen a nagy mennyiség miatt Binney szerint gyakorlatilag értelmezhetetlenek terrorelhárítási célokra, ugyanakkor tökéletesen alkalmasak arra, hogy az állam az általa kipécézett ember ellen fordítsa, vagy ipari kémkedésre használja föl.

Binney-ék megfigyelési módszere anonimizált volt, a mostani azonban a metaadatok révén pofonegyszerűen beazonosíthatóvá és minden részletre kiterjedően lekövethetővé tesz mindenkit. A legteljesebben a Vanity Fair dolgozta föl a Snowden-történetet, pontosabban azt, ami tudható.

Ahány szakember, annyi magyarázat Snowden tettére. A Cég, az NSA bennfentesei szerint nem kétséges, hogy Snowden a hidegháború kémeihez – az „oxfordi ötök”-höz, leginkább legsikeresebbjükhöz, Kim Philbyhez – hasonlóan ideológiai meggyőződése, az igazságába vetett hite miatt kémkedett az oroszoknak. Ez a fajta adatkiadás a legveszélyesebb, mondják, hiszen tevékenységével olyan országot segít, amelynek területén a legtöbb tényfeltáró újságírót gyilkolték meg, s még a bírósági szakba, az ítéletig eljutott ügyek sem zárultak le megnyugtatóan, mint például Anna Politkovszkaja gyilkosainak esetében.

„A kémelhárításban létezik egy sablon azon lelki motivációk értékelésére, amelyek elemzésével nagy valószínűséggel megállapítható, ki a kém, kiből válik kettős ügynök. A MICE betűszó tartalmazza ezeket a kirtériumokat: Money ’pénz’, ideológia, kompromisszum vagy kényszer, és az ego” – idézi az említett Vanity Fair-elemzés Richard H. Ledgettet, az NSA képviselő-igazgatóját, aki a Snowden-adatkiszivárogtatások ügyében nyomozott. Ő amellett érvelt, hogy adjanak amnesztiát Snowdennek, aki cserébe szolgáltassa vissza a még nála lévő, nyilvánosságra nem hozott dokumentumokat.

A fiatalembert Ledgett szerint az egója vezérli, abból kiindulva, milyen hetvenkedő kijelentéseket tett közzé blogokban, vagy később, az események után. A Guardianben például kijelentette: ha lenne egy személyes e-mailcíme, az elnök gépét is fel tudná törni. (Amit nem melleseg Ledgett keresetlenül baromságnak /bullshit/ minősített.). Beszédes az is, hogy a Citizenfourban bemutatkozásképpen azt mondja magáról, hogy magas rangú adatelemző, holott valójában rendszergazda.

2014-ben hosszas huzavona után Snowden egy évre szóló menedékjogot kapott Oroszországtól. A filmben idilli képeket is láthatunk: Snowden és barátnője egy konyhában sütnek-főznek, a valóságban azonban nagy valószínűséggel nem annyira egyértelmű az az idill, hiszen számos alkalommal költöztek egyik titkos helyről a másikra.

A Citizenfour záró képsorain a 29 éves Snowden fiatal, szimpatikus arca meggyötörtnek látszik, tiszta mosolyának nyoma sincs. Megöregedett, belefáradt a „nagypálya” viszontagságaiba. Glenn Greenwalddal egymás mellett ülnek, mégis papírlapra írt üzenetek révén kommunikálnak. Még mindig úgy a legbiztonságosabb – igaz, a kamera azért lefilmezi a kézírásos ákombákomokat.

S hogy mi lett a Snowden által lemásolt dossziékkal? Egy részük megsemmisült: az angol kémtörvény nem tesz különbséget a sajtónak történő közérdekű információszivárogtatás és idegen, ellenséges országoknak történő, egyéni profit reményében elkövetett titkos információeladás közt. Emiatt a Guardian szerkesztőségét arra kötelezték, hogy semmisítse meg a Snowdentől kapott anyagokat. Snowdennél saját bevallása szerint „nulla darab” file volt, amikor Oroszországba utazott. Az NSA nem tudja, vagy nem akarja nyilvánosságra hozni, mennyi anyagot másoltak le.

A számos díj – köztük az Oscar – a világ figyelmének középpontjába emelte Amerika alkotmányellenes megfigyelési gyakorlatát. Arról egyelőre nincs hír, hogy más, egyelőre még le nem leplezett formában hogyan folytatódnak a megfigyelések. Az átlagpolgár a biztonságra voksol, s annak fejében vállalja szabadságjogainak titkos vagy nyílt megnyirbálását. Erősen valószínűsíthető, hogy az a meggyőződése: a hiányzó mozaikdarabok csak a fikciós kémtörténetekben kerülnek elő hiánytalanul.

A CEU-n tartott beszélgetésen Anthony Romero, Edward Snowden amerikai jogi képviselője szerint minél tovább késlekedik az amerikai kormányzat a megfelelő fékek és egyensúlyok rendszerének beiktatásával, annál több informatikus és mérnök fordul a nyilvánossághoz. A fő kérdés azonban az, mi lesz a június elsején lejáró, a megfigyelésekre jogi lehetőséget adó hazafias törvény 215-ös cikkelyével. Ha az amerikai kongresszus a megújítása ellen szavaz, az eddigi megfigyelési gyakorlat alapjaiban fog megváltozni.

Laura Poitras korábbi filmjei alapján mindenképpen rászolgál a bizalomra. A 9/11 kapcsán forgatott trilógiájának ez a záró filmje. Az első, a My Country, My Country (2006) az iraki mindennapokat, a választásokra való készülődést mutatja be az amerikai megszállás idején. Középpontjában Dr. Riyadh al-Adhadh, hatgyerekes orvos, szunnita képviselőjelölt áll.

Ennek a filmjének a forgatása során került Poitras a DHS (Department of Homeland Security) látókörébe. (Greenwald 2012-ben cikket írt a rendezőt ért zaklatásokról, amit Snowden olvasott, s miután Greenwald válasz nélkül hagyta megkereséseit, Poitrashoz fordult.)

A második, a The Oath (2010) főszereplője Abu Jandal taxisofőr San’ában, Jemen fővárosában. A polgári nevén, Nasser al-Bahriként is ismert férfi Osama bin Laden testőre, sógora, Salim Ahmed Hamdan pedig a sofőrje volt. Hamdant a 9/11 utáni afganisztáni háborúban, 2001-ben elfogták, majd a Guantanamoi-öbölben létrehozott fogolytáborba hurcolták.

Hamdan volt az első fogoly, akinek ügye az Egyesült Államok Legfelső Bíróságáig eljutott, amely 2006-os ítéletében kijelentette: az ellene emelt vádak hibásak és alkotmányellenesek voltak. A férfi ellen emelt vádakat csupán 2012-ben ejtették, s szállították vissza Jemenbe. Abu Jandalt 2000-ben börtönözték be a jemeni hatóságok, azt követően, hogy csalódottan otthagyta az Al-Kaidát: nem értett egyet Osama döntésével, amikor az szövetségre lépett a tálibok vezetőjével, Omar Mullahhal.

Azzal a feltétellel szabadult, hogy részt vesz egy Korán-tanfolyamon, s vallásáról szóló békés tudását továbbadja a fiataloknak. A program során pénzzel is támogatták, ám annak lejárta után a férfi kénytelen eladni a taxiját, családjával létbizonytalanságba kerülnek. A kisfia már nem autószerelő, hanem dzsihádista akar lenni.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.