Egzotikus körutazásokon a japán kormányfő

Mit tehet Japán Kína árnyékában?

A felkelő nap hazája megvédené a kisebb országokat Kínától.

_{2013.07.25 18:28MTI}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Abe indulása előtt Tokióban azt mondta, meg akarja lovagolni a tavaly 5,4 százalékos növekedést felmutató délkelet-ázsiai térség gazdasági dinamizmusát a húsz éve stagnáló szigetország fellendítése érdekében, ami hatalomra jutása óta a japán politikai napirend központi kérdése.

A körút első állomásán Abe többek között a japán Sinkanszen gyorsvasút-technológiát kínálta fel maláj kollégájának, Nadzsib Razaknak a Kuala Lumpurt Szingapúrral összekötő, 2,5-3,5 milliárd dollárosra taksált vasúti projekthez.

Abe útja nemcsak gazdasági, de stratégiai jelentőséggel is bír: Kína haditengerészeti törekvéseiről, valamint a Malajzia és Japán védelmi szervei és parti őrségei közti kapcsolatok mélyebbre fűzéséről is tárgyalt Nadzsibbal. A Dél-kínai-tenger biztonságát érintő kérdések Abe eheti útjának két következő állomásán, Szingapúrban és a Fülöp-szigeteken is központi elemei lesznek a megbeszéléseknek.

Abe hatalomra jutása óta elődjeinél érezhetően aktívabb külpolitikát folytat Délkelet-Ázsiában: első külföldi útja januárban Indonéziába, Thaiföldre és Vietnamba vezetett, májusban pedig 36 éve az első japán kormányfőként tett hivatalos látogatást Mianmarban, továbbá külügyminisztere, valamint pénzügyminisztere is bejárta már a régiót.

A Délkelet-Ázsiához való közeledés hátterében megfigyelők szerint részben az áll, hogy Abe saját oldalára akarja állítani a Kínával Japánhoz hasonlóan területi vitákban álló, Peking egyre erélyesebb külpolitikáját aggódva figyelő térségbeli nemzeteket, ennek érdekében pedig befektetéseket és védelmi együttműködést kínál.

Abe egyébként nem is különösebben rejti véka alá a vizitek stratégiai élét, ezt jelzi az is, hogy külföldi útjai során minden egyes alkalommal a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság fontosságát hangsúlyozza, ezzel is éles határvonalat húzva Peking és Tokió közé.

Habár Délkelet-Ázsia nem számít a demokrácia fellegvárának, a régió országai az elmúlt évtizedben óvatos, de biztos lépéseket tettek ez irányba, és térség tíz államát felölelő, amúgy hagyományosan a belügyekbe való beavatkozást elutasító Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) is egyre aktívabbá válik a "jó kormányzás" terjesztése terén.

Ugyanakkor vélhetően a közös értékeknél erősebb kapocs a szigetország és a térség között szoros gazdasági összefonódásuk: Japán 2012 végén 122 milliárd dollár értékű működőtőke-befektetésekkel rendelkezett az ASEAN-államokban, szemben Kína 93 milliárdjával. 2006 és 2011 között az ASEAN-ba beáramló tőke 12 százaléka Japánból érkezett.

A gazdasági és politikai közeledés között összefüggés is van: a japán cégek mostanában egyre élénkebben érdeklődnek a délkelet-ázsiai befektetési lehetőségek iránt, miután a Kínában egy szigetvita és a történelmi sérelmek miatt növekvő Japán-ellenesség ottani üzleti teljesítményükre is negatív hatással van.

A régió és Japán kapcsolatának mélyítése már csak azért is fontos Abe számára, mert a kormányfő radikális - és eddig hatalmas népszerűségnek örvendő - gazdasági reformpolitikájának központi eleme az utóbbi években bukdácsoló japán cégek külföldi terjeszkedésének támogatása és a szigetország nemzetközi viszonylatban kifejezetten zárt gazdaságának bekapcsolása a regionális és globális vérkeringésbe.

E stratégia egyik alappilléreként Japán a héten csatlakozott a 12 országot, köztük az Egyesült Államokat és Malajziát is felölelő Csendes-óceáni Partnerség (Trans-Pacific Partnership) elnevezésű szabadkereskedelmi tárgyalássorozathoz, amellyel kapcsolatban csütörtökön Tokió és Kuala Lumpur együttműködésének fontosságát hangoztatta.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter