A villamos-energiapiaci nyitás kudarca

Derült égből Déli Áramlat

Az elmúlt két évben, de különösen az elmúlt három hónapban élesen megmutatkoztak az energiapolitika körüli zavarok.

2008.04.11 13:44Századvég
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Az elmúlt hónapokban tapasztalt kapkodás valamint az energiapolitikai döntések centralizálása, illetve ezek alárendelése a napi politikai eseményekre reagáló párt- és miniszterelnöki utasításoknak már az energiaszektor rendszerszintű működését fenyegetik, hosszú távon pedig nehezen orvosolható károkat okoznak. A kormányfő felismerte, hogy az energiapolitika több puszta szakpolitikánál, és az ott meghozott döntések nagy mértékben erősíthetik hatalmi pozícióját. 

Az energetikai kérdések személyes hatalmi ambíciók szolgálatba állítása már eddig is súlyos zavarokat okozott az energiaszektorban, e hatások pedig gyorsan átgyűrűznek más területekre, rontva a versenypiaci szereplők pozícióit, a közszolgáltatások minőségét és a lakossági fogyasztók életkörülményeit. 

Az elhibázott villamos-energia piaci nyitás, a gázellátás diverzifikációjával ellentétes lépések, illetve a megmaradt energetikai közvagyon koncepciótlan kiárusításának következményeit részben már érezhetik a magyar fogyasztók, a rossz döntésekből fakadó hibák azonban még sok kellemetlen meglepetést tartogathatnak.

A villamos-energiapiaci nyitás kudarca

2007 nyarán, hosszas előkészületek után, az utolsó pillanatban született meg új villamos-energia törvény, ami az Unió által támasztott követelményekkel összhangban a piacnyitás feltételeit volt hivatott megteremteni. A 2008. január 1-én életbe lépett jogszabály, mely fél évvel haladta meg a közösség által a piacnyitás határidejéül szabott időkereteket, névleg megszüntette a korábban fennálló közüzemi rendszert. 

A háztartások és a piaci fogyasztók, vagy az új törvény szóhasználata értelmében: a felhasználók egy szűk köre jogosult egyetemes szolgáltatást vásárolni, minden más fogyasztónak a versenypiacon kell beszereznie az energiát. A háztartási fogyasztók elméletileg már nincsenek egy áramszolgáltatóhoz kötve, azonban sem a törvényi előírás, sem a piaci körülmények nem indokolják, hogy a lakossági felhasználók kilépjenek a szabadpiacra. 

Az egyetemes szolgáltatás ármegállapítása hatósági kontroll mellett történik. Ugyanakkor megszűnt a hatósági árkontroll a háztartáson kívüli fogyasztók számára értékesített áramra vonatkozóan. Ennek oka, hogy az új modell tartalmaz ugyan liberalizációs elemeket, de a magyar árampiac szerkezete miatt nem alakulhat ki erős árverseny, mivel a koncentrált piaci szerkezet és a relatív forráshiány mellett végrehajtott árliberalizáció indokolatlan áremelkedésekhez vezet. 

Ennek következtében a verseny végső soron nem árcsökkentő, hanem árfelhajtó hatású. A piaci szféra vonatkozásában az emelkedés a 30-40%-ot is eléri, anélkül, hogy ezt bármilyen nemzetközi energiapiaci hatás indokolná. A valóságban tehát nem alakult ki szabad verseny, más néven és némileg módosulva fennmaradtak a korábbi viszonyok. A magyar kormány az Európai Unió többszöri kérésére sem volt hajlandó érdemben újratárgyalni az erőművek közötti hosszú távú megállapodásokat, holott ezek busás eszközarányos nyereséget garantálnak a zömében külföldi tulajdonban lévő erőmű-tulajdonosoknak, korántsem sarkallják őket hatékonyságnövelő intézkedésekre és technikai fejlesztésekre. 

Jól jellemzi a viszonyokat, hogy az állami tulajdonban lévő Paksi Atomerőmű által felhalmozott nyereségből a külföldi tulajdonban lévő erőművek profitját biztosítják. Bár a miniszterelnök a gazdasági tárcát tette felelőssé a HTM-ek újratárgyalásának elmaradásáért, ennek feladatát épp a miniszterelnök vonta magához 2007 tavaszán.

A bűnbak keresése

2008. március 11-én a kormányszóvivő tolmácsolta Gyurcsány Ferenc elhatározását: „az áramárak csökkentése érdekében fel kell számolni a Magyar Villamos Művek (MVM) monopolhelyzetét”. A miniszterelnök utasította Veres János pénzügyminisztert, hogy intézkedjen személyi, szerkezeti és szabályozói változásokról az MVM-nél – tehát a kormányfő a „nemzeti villamos társaság” feldarabolásáról döntött. 

Ezzel egyidejűleg a miniszterelnök kezdeményezte Kocsis István vezérigazgató elmozdítását. Az indoklás szerint az MVM akadályozza a szabadpiaci verseny kialakulását, ezért szükséges az MVM-ről a hálózatirányító (Mavir) leválasztása és a cég privatizációja. A döntés meglepte a közvéleményt, hiszen az MVM státusát a parlamenti pártok körében konszenzus övezte. A miniszterelnöki döntés hátterében olyan személyes politikai okok fedezhetők fel, amelyek a miniszterelnök párton belüli pozíciójával vannak összefüggésben, ez ugyanis a március 9-i népszavazással érezhetően meggyengült. 

Bár a miniszterelnök által megjelölt célok rendkívül homályosak, és a jelenlegi képlékeny helyzetben ezek is gyorsan változhatnak, a deklarált versenyélénkítés helyett inkább a társaság privatizációjának határozott szándéka tapintható ki. Ugyan a kormánynak a legtöbb esetben lennének eszközei a verseny élénkítésére, rendre ellenkező irányban cselekszik. Lépései nem a liberalizáció tartalommal való megtöltését célozzák. 

Éppen ezért kellő óvatossággal feltételezhető, hogy az elsődleges cél nem is a verseny növelése, hanem a Magyar Villamos Művek mihamarabbi privatizációja. Az állami tulajdonú vállalat meghatározó szereplője a 600 milliárd forint éves forgalmat bonyolító hazai áram-nagykereskedelmi piacnak, ezzel pedig a magyar nemzeti vagyon „utolsó koronaékszere”. A cég tulajdonolja a hazai villamos hálózatot, a rendszerirányítást, a Paksi Atomerőművet és más kisebb erőműveket. Ebben a tekintetben kiváló felvásárlási célpont.

A privatizációra vonatkozó tervekről a nyilvánosság előtt alig esik szó, noha a módosított vagyontörvény megnyitja az utat az MVM 25%-os részvénycsomagjának magánosítása előtt. MSZP-s politikusok már a 49%-os privatizáció lehetőségét is felvetették. 

A jövőbeni privatizáció megkerülhetetlen kérdéseket vetne fel a magyar áramellátás biztonságának vonatkozásában. Az MVM privatizálása a nemzeti alaphálózat, a rendszerirányítás és az egyetlen magyar atomerőmű külföldi tulajdonba adását is jelentené, s mint ilyen, nagyban érinti a nemzeti szuverenitás kérdését. Egy külföldi tulajdonban lévő MVM az ellátásbiztonság és profitnövelés kettőséből minden esetben az utóbbira helyezné a hangsúlyt.
 
Figyelembe véve, hogy egy monopol-közeli vállalatról van szó, kijelenthető, hogy a privatizáció további áremelkedéshez vezetne, amely méltánytalanul nagy terhet róna a lakosságra és a vállalati szférára. Az MVM hazai állami kézben tartása és hatékonyabbá tétele szolgálhatná a nemzeti árampiaci társaság megerősítését az egyébként külföldi tulajdonú erőművek és szolgáltatók által dominált hazai piacon. Ez hosszabb távon hozzájárulhatna a sokszereplős verseny fenntartásához is.

Derült égből Déli Áramlat

2008. február 25-én Gyurcsány Ferenc látszólag minden előzmény nélkül megállapodott a Dimitrij Medvegyevvel, a Gazprom akkori elnökével, hogy Magyarország beszáll a Déli Áramlat megépítésébe. A szerződés megkötésére négy nappal később Moszkvában került sor. A kezdetben titkolt néhány oldalas szerződés kevés részletet árul el az aláírók pontos terveiről, ami azonban biztosan tudható, hogy Magyarország az orosz féllel 50-50%-ban tulajdonolt gázvezetéket épít, amelyen keresztül a Gazprom által betáplált földgáz érkezik majd. 

Magyarország a hatodik állam és egyben az utolsó láncszem volt a Déli Áramlat tervezett útjában fekvő országok között. 2007 májusában a Gazprom az OMV-vel egyezett meg, hogy beszáll a baumgarteni Közép-Európai Gázközpont működtetésébe – az aláírásra Putyin bécsi látogatása alkalmával került sor -, melyen az Európába irányuló orosz gázszállítmányok több mint fele keresztülfolyik. 

Az olasz ENI nemzeti energiatársaság júniusban kapcsolódott be a projektbe, közösen fogják építeni a Gazprommal a fekete-tengeri vezetékrészt, ahogy az olaszok már együttműködtek Moszkvával a Kék Áramlat építése során is. A fenti két országot követte Görögország. Az uniós tagállam döntéshozói abban bíznak, hogy Southstream-nek feléjük is lesz leágazása. 2008. januárjában bejelentették Bulgária csatlakozását is, s a hónap végén a Gazprom megállapodott a szerb állami kézben lévő Srbijagas-zal is az építésről (itt 51%-a lesz az oroszoknak).

A Gazprom az elmúlt fél évtizedben világos stratégiát követ Európában. Ennek lényege, hogy a mamutvállalat szoros, sőt személyes kapcsolatot épít ki az adott ország döntési helyzetben lévő politikusaival, akiket aztán saját érdekeiknek megfelelően használ politikai, gazdasági vagy egyéb támogatásért cserébe. Természetesen, minél gyengébb pozícióban van az adott tagállam vezető politikusa, annál jobban támaszkodik az orosz fél segítségére, amely támogatásért neki és az általa képviselt országnak arányos árat kell fizetnie. 

Az orosz stratégia második lépcsőben az adott állam ellátó és finomító-hálózatában igyekszik tulajdont szerezni. Ennek lehetünk szemtanúi a hol intenzívebb, hol csendesebb MOL-OMV párharcban. Végül az oroszok kétoldalú szerződésekkel akadályozzák meg az esetlegesen kialakuló európai érdekek közös érvényesítését. Mindez természetesen jelentősen visszaveti az Unió által pártfogolt Nabucco vezeték megépítését is, amely hozzásegíthetné hazánkat a valódi energiadiverzifikációhoz. 

Európa energiaéhsége minden előrejelzés szerint a következő évtizedekben csak nőni fog, azonban az orosz gáz egyre nagyobb mennyiségben történő importálása egyoldalúvá teheti a kontinens ellátását. Európa jelenlegi gázfogyasztása 2020-ra előreláthatóan 600 milliárd köbméterre nő majd, ami 100-120 milliárddal több, mint a jelenleg felhasznált mennyiség. Világosan látszik tehát, hogy Magyarország számára szükséges a különböző vezeték-projektbe való egyidejű bekapcsolódás. 

Oroszország gázkitermelése a következő 10 évben felfuthat ugyan, az utána esetlegesen bekövetkező visszaesés azonban kérdésessé teszi, hogy az oroszok el tudják-e majd látni gázzal partnereiket. Hosszú távon természetesen lehetne létjogosultsága a két vezeték egymással párhuzamos működtetésének, rövid távon azonban a korábban elkészülő Déli Áramlat megölheti a Nabuccót. 4-5 éves viszonylatban ugyanis nem fog kialakulni akkora gázéhség, amit az orosz vezeték egymaga ne tudna kielégíteni; ha pedig a Nabucco-gázra kereslet se akad, nem lesz értelme megépíteni.
 
Bár a Nabucco nem váltaná ki az orosz gáz szerepét, a vezeték az első lépés lehet az energia-függetlenség megteremtésének irányába. Oroszország éppen ezt akarja megakadályozni azáltal, hogy az egyes EU-tagállamokkal külön-külön köt megállapodásokat a Déli Áramlatról. Magyarország ebben a nemzetközi helyzetben játszik – ha nem is kiemelkedő -, de meghatározó szerepet. Meglátásunk szerint Magyarország számára az ellátásbiztonság és a diverzifikáció egyformán fontos célkitűzés, és azokat nem egymás ellenében, hanem egymással összhangban kell megteremteni.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.