Harc a lelkekért

Nacionalizmus és liberalizmus Izraelben

Izraelnek mint liberális demokráciának a jövőjét is kérdésessé teszi az a hirdetőtáblákon, tömegközlekedési eszközökön és a parlament termeiben zajló küzdelem, amelyet a keményvonalas vallásos nacionalisták és a liberális értékek védelmezői folytatnak a zsidó állam lényegének meghatározásáért.

_{2011.11.28 14:59MTI}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Bár a nacionalista jobboldaliak nem feltétlenül vallásosak, ahogy a radikális hívők sem minden esetben nacionalisták, a két, gyakran politikai szövetségben is álló csoport között jelentős átfedés van, és osztják azt a meglátást, hogy az izraeli kozmopolita eliteknek - a bíróságoknak, a médiának, sőt, a hadseregnek is - összhangba kellene kerülnie a konzervatívabb érzelmű lakossággal. A radikális vallási aktivisták és a konzervatív honatyák magukat a hitüket és az országot érő belső és külső támadások elleni védőbástyának látják, akik az Izrael létezésének jogosságát kétségbe vonó globális kampány támadásait verik vissza.
   
Ellenük a szekuláris, sokszor Európából bevándorolt, liberális gyökerekkel rendelkező izraeliek sorakoznak fel, akik rémülten figyelik a minden eddiginél keményvonalasabb törvényhozás munkáját. A diktatúrákkal és teokráciákkal körbevett Izrael mindig is a vitriolos újságírók, a szabadon működő jogvédő csoportok országa volt, ahol a melegfelvonulások megszokottak és azon se lepődik meg senki, hogy a legfelsőbb bíróságot egy nő vezeti és tagja egy ismert arab is. A konzervatív izraeliek most mindezt megpróbálják megváltoztatni.
   
Az elmúlt két hétben a nacionalista törvényhozók olyan törvényjavaslatokat fogadtak el, amelyek megakadályoznák a kormánnyal szemben kritikus békepárti civil szervezetek külföldi finanszírozását, megkönnyítenék a sajtóorgánumok beperlését becsületsértésért, illetve nagyobb befolyást biztosítanának a parlamentnek a legfelsőbb bíróság tagjainak kinevezésében. Nem sokkal korábban pedig olyan javaslatokat szavaztak meg a honatyák, mint például a hűségeskü kötelezővé tétele a nem zsidó bevándorlók számára, illetve a telepépítéseket bojkottáló izraeliek megbüntetése.
  
Danny Danon, a kormányzó jobboldali Likud párt képviselője szerint a koalíció olyan változásokat hajt végre, amelyeket támogatnak a választói. "Lehet, hogy az ellenzéknek nem tetszenek ezek a változások, de az emberek, akik megválasztottak minket más értékekre vágynak (mint ők)" - mondta. Benjámin Netanjahu miniszterelnök, aki sokáig az Egyesült Államokban élt és diplomáit is ott szerezte, láthatóan őrlődik a számára kissé kellemetlen politikai irányváltást vezénylő pártja és meggyőződései között. "Amíg én vagyok a miniszterelnök, addig Izrael erős, példaértékű demokrácia lesz, amelyben senki nem mondja meg senkinek, hogy mit gondoljon, mit írjon, vagy miről tudósítson" - jelentette ki hétfőn a Likud képviselőinek, majd néhány órával később igennel szavazott a becsületsértési törvény szigorítására. Egy név nélkül nyilatkozó tanácsadója szerint ugyanakkor Netanjahu ellenzi azt a tervezetet, amely lehetővé tenné, hogy a parlament megvétózza a legfelsőbb bírák kinevezését, illetve azt, amely szigorítaná azokat a körülményeket, amelyek között magánszemélyek egy csoportja fordulhat a legfelsőbb bírósághoz.

"A kormányzó jobboldal nem érti, mi az a liberális demokrácia. Számukra ez azt jelenti, hogy (a parlamenti) többség azt tesz, amit akar". Arra akarják használni a parlamenti többségüket, hogy alapjaiban megváltoztassák az izraeli társadalmat" - fejtette ki Zeév Sternhell ismert professzor, az izraeli baloldal ikonikus alakja. Avigdor Liberman ultranacionalista külügyminiszter nemrég így nyilatkozott a demokráciáról: "A demokrácia feladata, hogy védekezzen azok ellen, akik kárt akarnak benne tenni". Liberman álláspontja egyre inkább teret nyer az izraeli a jobboldali nacionalista körökben, amelyek korábban annak ellenére tisztelték az ország jogi, akadémiai és értelmiségi elitjét, hogy az inkább egy mérsékeltebb, baloldali politikai táborhoz kötődött.
   
Jair Seleg, az Izraeli Demokrácia Intézet kutatója szerint a változás annak is köszönhető, hogy Liberman pártja, a nacionalista Jiszráél Béténu főként az egykori Szovjetunióból érkező bevándorlók szavazataira épít. Ők olyan világnézetet képviselő államokból érkeztek, "amelyekben a rezsimnek joga van erőt használni az ellenzékkel való szembeszállásra vagy annak befolyásolására" - mutatott rá Seleg, aki szerint a radikalizálódó vallásosság is a kívülállóság érzéséből fakad. "Úgy vélem, a mögöttes motiváció valami ilyesmi: +Túl sok ideig fogtuk be a szánkat, amikor a liberális baloldal egyedül formálta az izraeli társadalmat. Most azt követeljük, hogy ők figyeljenek ránk+" - mondta a kutató.
   
Az Egyesült Államokkal és más nyugati országokkal szemben Izraelben nem válik formálisan szét az állam és a vallás. Izrael magát zsidó és demokratikus államként határozza meg, legyen bármilyen kétértelmű a "zsidóság" fogalma, amely egyeseknek népet, másoknak vallást jelent. Az állam és a vallás közötti határokat az alapítás körüli években határozták meg, amikor az első kormányfő, David Ben Gurion engedményekkel igyekezett együttműködésre bírni a vallásos kisebbséget. Az egyik legfontosabb, a mai izraeli társadalomra is nagy hatást gyakorló engedmény az volt, hogy az ultraortodox szemináriumi hallgatónak nem kellett bevonulnia a hadseregbe, hanem kormányzati pénzből újjáteremthették a zsidó oktatás náci holokausztban elpusztult hagyományát. Ez a döntés azóta is kísért: a katonai szolgálat alól felmentett ultraortodox hallgatók száma ma már több tízezerre rúg, és az ortodox közösség függése a kormányzati támogatásoktól, a kisebbség magas születési rátája, illetve a hadkötelezettség alóli kivétel jelentős társadalmi feszültségeket szül. Az ultraortodoxok már csaknem az izraeli lakosság hatodát teszik ki, így egyre nagyobb nyomást tudnak gyakorolni saját normáik érvényesítésére.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter