Polgárháborúk, engedetlenség és nyomor

"Kígyók fején táncol" a jemeni elnök

Ali Abdulláh Száleh valaha azt mondta, hogy Jement irányítani olyan, mint "kígyók fején táncolni".

_{2011.09.23 20:14MTI}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Száleh harminchárom éve vezet egy szegény, engedetlen és önmagával perlekedő népet polgárháborúkon, felkeléseken, hadjáratokon és törzsi ellentéteken át.
   
Úgy tűnt, hogy "táncának" az idén véget vet az arab világon végigsöprő lázadás ösztönözte felkelés. Többször megígérte, hogy lemond, de az utolsó pillanatban mindig visszatáncolt.
   
Az elnöki palota elleni júniusi támadás, amely nyilvánvalóan gyilkossági kísérlet volt, súlyos égési sebeket okozott neki és száműzetésbe a szomszédos Szaúd-Arábiába kellett mennie gyógyulni.
   
A mindig fürge Száleh azonban pénteken visszatáncolt a kígyófészekbe. Elemzők szerint váratlan megérkezése Szanaába, a fővárosba az erőszak fokozódásához és polgárháborúhoz vezethet.
   
Jemenben január óta egyfolytában erősödtek a Száleh uralma elleni utcai tiltakozások, amelyek a Hased törzsi csoport és a Szálehhez hű erők Szanaában és máshol lezajlott összecsapásaiban csúcsosodtak ki.
   
Az Egyesült Államok nyíltan közölte, hogy aggasztja, ki jön Száleh után, aki szövetségese volt az Arab-félszigeti al-Kaida, a militáns szervezet jemeni központú szárnya elleni küzdelemben.
   
Nemrég még Száleh uralma rendíthetetlennek tűnt. Tavaly a támogatói olyan alkotmánymódosításra törekedtek, amely lehetővé tenné ötéves elnöki periódusainak korlátlan megismétlését. Elterjedt a híre annak, hogy egyik fiát akarja felkészíteni arra, hogy átvegye tőle a hatalmat.
   
A távoli Tunéziában múlt év decemberében kezdődött népi felkelés azonban meghiúsította a terveket. Miután Zin al-Abidin Ben Ali tunéziai és Hoszni Mubarak egyiptomi elnök hatalmát vesztette, több tízezer jemeni naponta kezdett tüntetni Szanaában és Száleh szóban néhány engedményt tett nekik.
   
Először azt mondta, hogy 2013-ban nem kívánja újjáválasztatni magát és tagadta, hogy a fiát akarja utódjául, majd azt ajánlotta, hogy az év végéig tartsanak népszavazást az alkotmányról és térjenek át egy igazán demokratikus "parlamenti rendszerre".

De miután márciusban, elsősorban mesterlövészek golyóitól, 52 tüntető meghalt, több tábornok, törzsi vezető, diplomata és miniszter nyilvánosan a tiltakozók oldalára állt.
   
Sokan közülük az al-Ahmar és a Sanhan törzsekhez tartoztak, rokonai voltak Szálehnek, aki magas katonai és egyéb pozícióba emelte őket.
   
Azóta az elnök háromszor is közel került ahhoz, hogy aláírja az Öböl-menti államok által tető alá hozott hatalomátadási egyezményt, de az utolsó pillanatban mindig visszakozott, meghosszabbítva ezzel a patthelyzetet.
   
Száleh 1978-ban, egy olyan időszakban lett Észak-Jemen irányítója, amikor a déli országrész különálló kommunista állam volt és a két rész egyesülése, 1990 óta irányítja az egységes országot.
   
Ellenfelei gyakran panaszkodtak arra, hogy Jemen Száleh uralma alatt nem volt képes kielégíteni a lakosság alapvető szükségleteit, s három ember közül kettő napi 2 dollárnál kevesebb pénzből él. Az olajból származó bevételek csökkennek, s a víz kezd elfogyni - ugyanakkor 2009-ben Jemen megkezdte a cseppfolyósított földgáz exportját.
   
Szálehnek a gondok ellenére sikerült a maga oldalán tartani a nyugati és arab országokat.
   
2001. szeptember 11., az amerikai városok elleni terrortámadás után Jemen olyan országként került Washington radarernyőjére, mint amelyik utánpótlást jelent Oszama bin Laden al-Kaidája számára. Bin Laden maga bár Szaúd-Arábiában született, a jemeni Hadramaut körzetből származik.
   
Száleh együttműködött az amerikai hatóságokkal, és a CIA sikeres akciót hajtott végre robotrepülőgéppel egy keresett személy ellen. 2007-ben azonban a militánsok ujjászerveződtek Jemenben és 2008-ban bejelentették, hogy szaúd-arábiai és jemeni szárnyaik az Arab-félszigeti al-Kaida zászlaja alatt egyesültek.
   
2009-től az újjáéledő csoport a korábbinál is merészebb támadásokat hajtott végre Jemenen kívüli szaúdi és amerikai célpontok ellen, odahaza pedig külföldi turistákat vett célba. Ugyanakkor a magukat háttérbe szorítottnak érző északi síita törzsek fellázadtak Száleh és a déliek uralma ellen, s új szeparatista mozgalmat indítottak el.

Szaúd-Arábia, az Egyesült Államok és más szövetségesek azzal válaszoltak, hogy Száleh uralmának megerősítése érdekében fokozták pénzügyi támogatásukat.
   
Száleh egyébként nemcsak elszánt túlélőnek, hanem karizmatikus és sokszor népszerű vezetőnek is bizonyult, aki jól tudja, hogyan működik a jemeni társadalom.
   
1942-ben Szanaa mellett született és csak keveset járt iskolába, mielőtt belépett a hadseregbe.
   
Az első nagy kiugrást az jelentette számára, hogy Ahmed al-Gasmi elnök, aki ugyanabból a Hased törzsből származott, mint Száleh, kinevezte Taiz, Észak-Jemen második legnagyobb városa kormányzójává. Amikor 1978-ban egy pokolgép megölte Gasmit, Száleh lépett a helyébe.
   
1990-ben hazai és regionális fejlemények arra késztették a Száleh irányította Észak-Jement és a szocialista Dél-Jement, hogy egyesüljenek, amit Szaúd-Arábia kezdetben ellenzett.
   
Száleh azzal is feldühítette Rijádot, hogy közel maradt Szaddám Huszeinhez Kuvait 1990-1991-es iraki megszállása idején, s ez ahhoz vezetett, hogy 1 millió jemenit kiutasítottak Szaúd-Arábiából. A válság előtt Kuvait pénzügyi segélyt adott Jemennek.
   
Szálehet azután megtapsolták a nyugati országok a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank által kidolgozott gazdasági reformok végrehajtásáért, s az államfő erőfeszítéseket tett azért, hogy külföldi befektetőket vonzzon az országba.
   
Győzött, amikor 1994-ben a déliek ki akartak válni az egyesült Jemenből és közelebb került Szaúd-Arábiához, amelynek megengedte a szunnita iszlám radikális vahabita változatának terjesztését.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter