"Csak a saját népem ítélkezhet felettem"

A hiányzó bizonyíték: a port kavart Mladic-interjú teljes szövege - folytatás

A ma.hu elérhetővé tette magyar nyelven a Ratko Mladic tábornokkal 1995-ben készült, a srebrenicai eseményekkel kapcsolatos interjú teljes szövegét. Nézze meg hozzá a videót is!

_{2011.09.04 08:31Konrád - ma.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Az interjú első része >>>

CNN: Tehát valószínűleg ezt látták a megfigyelő repülőgépek?
RM: Az első és legfontosabb dolog, hogy a repülős történeteik és az önök amerikai történetei, hogy mindenről tudnak, ami az Univerzumban, a levegőben, az emberi elmékben, a föld fölött és alatt történik, nem teljesen igaz. Nem óhajtok provokatív kérdésekre válaszolni annak érdekében, hogy felkeltsék a közvélemény érdeklődését néhány szomorú eset kapcsán, mivel jelen pillanatban sokkal fontosabb kérdések is vannak Srebrenicával és Zepával kapcsolatban, mint a muszlim terroristák sorsa.

CNN: Mik a terveik Gorazdével és Szarajevóval?
RM: Azt gondolom, ön újságíró és nem tiszt. Ha ön egy újságíró, akkor azért teszi fel ezeket a kérdéseket, mert ez a kérdésfeltevés művészete. Ha ön tiszt, akkor azért teszi fel a kérdést, mert nem rendelkezik elég tudással. Gondolom, nem várja el, hogy a terveimet felfedjem a CNN kamerái előtt. Ezek másodlagos kérdések. Azt várom öntől, hogy a békéről és a háború befejezéséről tegyen fel kérdéseket. Mindezek ellenére nem szeretnék adós maradni a válasszal Gorazde és Szarajevó kérdésében. Gorazde helyzete világos. Három kilométer sugarú körben demilitarizált övezet. Sajnos a muszlimok nem tartották ezt tiszteletben és egy Mujahedin hadosztályt állomásoztatnak épp csak a körön kívül. Ezek nem élvezték a békefenntartók védelmét, mivel ezek az erők nem azért vannak ott, hogy iszlám fundamentalistákat őrizzenek, hanem a békét. Azok, akik ígéretet tettek a Biztonsági Tanácsnak és az ENSZ-nek, hogy garantálják a békét, le kell fegyverezniük ezeket az erőket, és békét kell teremteniük, mind a muszlim, mind a szerb embereknek. Mindemellett normális kommunikációs lehetőségekre van szükség a Drina folyó völgyében, mivel ez stratégiailag fontos a szerb embereknek. Ugyanez igaz Szarajevóra. Azt hiszem, ezek és más problémák a régióban a tárgyalóasztalnál kell, hogy megoldódjanak, politikai és diplomáciai párbeszéd segítségével, olyan józan elméjű emberekkel, akik tudják mit akarnak tenni, és mit lenne logikus tenni, akik tudják mit igazságos tenni a nemzetközi jog és az ENSZ Alapokmányának értelmében, nem pedig fegyverek felhalmozásával. Talán azt gondolja, ha fegyvereket halmoznak fel itt, és megtanítják ezeket az embereket F-16-os és F-18-as repülők vezetésére, az biztonságot nyújt Amerikának... De én sokkal inkább hiszem, hogy ezek a fegyverek az emberi elme szörnyű szüleményei, és a háború az emberi történelem legrettenetesebb tüneménye. Ha engem kérdez, én megtiltanám, hogy az emberek használják és kimondják ezt a két szót. Sőt nem értek egyet azzal sem, hogy fegyvereket készítenek műanyagból játéknak a gyerekek számára.

Talán furcsának tűnik önnek, de én inkább azokhoz a múltbéli vagy jelenkori tábornokokhoz tartozom, akik a maguk bőrén tapasztalták, senki sem vágyik jobban a békére, mint a katonák és a tábornokok. Nem azért mondom ezt, mert a high-tech fegyvereket kipróbálták rajtunk. Nem félelemből mondom. Öt éve háborúzom és, hogy sport szinonimával éljek, jó formában vagyok a háborúhoz. Nincs más választásunk, mint megvédeni a népünket. De az üzenetem az emberiség számára, ha még nem tanulta volna meg a leckét Vietnámból, a Közel-Keletből, a Perzsa öbölből, vagy Csecsenföldből, az, hogy tanulnia kell ebből a szörnyű polgár, vallási és regionális háborúból, amiben sok nagyhatalom is érdekelt és be kell ezt a háborút fejezni. Le kell ülni a tárgyalóasztalhoz, és minden vitás kérdést békésen kell rendezni.

CNN: Beszéljünk békéről. Milyen gyorsan érhet véget ez a háború?
RM: Nem vagyok jós, nem tudok előrejelzést adni. Ezért nem adnék konkrét dátumot vagy határidőt. Ezt a kérdést az ENSZ BT és a világ nagyhatalmainak központjában kell feltenni. Sajnos, ezek közül néhány provokálta ki és tervezte el ezt a háborút. Kisebb vagy nagyobb intenzitással folyik, és egyre bonyolultabbá válik. Én azt hiszem, a háborút gyorsan be lehet fejezni, ha világ közvéleménye követeli, természetesen és őszintén, ha a hadviselő felek a tudomány, az emberi lelkiismeret és a józan ész alapján felismerik, hogy a szerb embereknek, akiknek századok óta vannak államai ezen a területen, joguk van visszavenni, amit megfontolatlan döntésekkel és határozatokkal elvettek tőlük. Az államunkat, ami évezredek óta a miénk, elvették tőlünk és olyanoknak adták, akik a történelem folyamán sohasem birtokolták. Mondjuk, hogy a szlovének, a horvátok, és néhány USA-beli erő szeretne egy muszlim államot létrehozni a balkánon, Alija Izetbegovic segítségével. Mint ember, és mint tábornok, nem tudom elképzelni, hogy az USA úgy döntött: egy mini-Iránt szeretne létrehozni Európában. A hivatalosan meghirdetett embargó ellenére a horvátok és a muszlimok a területen repülőgépekkel, helikopterekkel, tankokkal és hajókkal fegyverzik fel magukat, és több lőszerük van, mint az intervenciós gyorsreagálású erőknek. Ezek egy része nemrég érkezett mivel 20 nappal ezelőtt semmijük sem volt. El tudja képzelni, hogy nincs elég üzemanyagunk, hogy háromezer otthontalan embert elszállítsunk Szerb Krajinából Szerbia és a Boszniai Szerb Köztársaság biztonságosabb részeibe, vagy, hogy nem tudunk elég gyógyszert szerezni az öregeknek és rászorulóknak, vagy elég bébi tápszert a csecsemők számára, akik útközben meghalnak? Milyen jogon? Ha újságíró lennék - kérem, bocsásson meg a feltételezésért, de nem hiszem, hogy lenne bátorsága feltenni ezt a kérdést - én megkérdezném, milyen joguk volt blokád alá vonni a szerb embereket, akiknek századok óta itt van országa, és most nincsen olyan államuk, amit a világ elismer. Nemrég láttam egy CNN riportot néhány törzsről, akik az Amazonas partján élnek, és a Kalahári sivatagban, meg azokról a Pigmeusokról, akik még mindig törzsközösségben élnek, de az egyetlen dolog, amit a szerbekről mondanak, néhány hülyeség a tömeges nemi erőszakról. Démonizálják a szerbeket, aminek semmi köze a valósághoz. Elmondom önnek, hogy 1993-ban az ön médiuma jelentette, és fel is vette, amit megtalálhat az archívumukban, hogy a muszlimok és a horvátok közötti háború során, a szerbek lehetővé tették a horvátoknak, hogy megmentsék a lakosságukat és az erőiket a mi területünkön. Menedéket adtunk asszonyaiknak és gyerekeiknek, sőt még a katonáiknak és a tisztjeiknek is, és átjuttattuk őket Zepa és Usor régióiba Bosznia Hercegovina területén. Körülbelül 30 000 voltak. Volt olyan nap, hogy 904 fegyveres katonát és tisztet szállítottunk.

CNN: Azt hiszem, hogy ön őszintén szeretné a békét. Az ember láthatja. Hogy fogadta, hogy háborús bűnösnek nyilvánították?
RM: Válaszolok önnek. Vártam ezt, mivel önök, akik a nyugati országokból jönnek, tele vannak klisékkel és ugyanazokat a kérdéseket teszik fel.

CNN: Ön katona. Tehát hiszek önnek.
RM: Válaszolok a kérdésére. Hadd folytassam. Önök nagyon kulturált és intelligens módon próbálnak engem befolyásolni. Úgy értem ön, az ön kollégái, és kolléganői, akik hasonló kérdéseket tettek fel nekem. De ezek a kérdések keretezve vannak,mint a képek a falon, hogy megfeleljenek bizonyos politikai és szerkesztői elvárásoknak.
Mikor Vares környékén harcoltunk 25 000 horvát feleségnek és gyermeknek adtunk menedéket és lehetővé tettük a horvátoknak, hogy fegyveres erőikkel a Kiseljak és Vitez régióból megmentsék a katonáikat Varesban. Megengedtük a katonáiknak és tisztjeiknek, hogy miután a muszlimok legyőzték őket a Vares melletti harcokban, elhagyhassák a területet és átsétáljanak fegyverrel a kezükben Stoca régióba, ahol átadtuk őket a horvátoknak, noha jó néhány bűnt elkövettek az embereink ellen. Butonja és a Komar-hegy régióiban több mint tízezer katonát és tisztet fogadtunk, akiket Kupres és Livno környékén átadtunk a horvátoknak csak azért, hogy ugyanennél a Kupresnél hónapokkal később megtámadjanak minket, csakúgy, mint Grahovonál, Glamocnál és Szerb Krajinai Köztársaság területén, ahol mindenütt átadtuk nekik az embereiket. Aztán 1993-ban a Srebrenica és Zepa környéki harcok alatt talán egyetlen hadseregként a világon lehetővé tettük a muszlimoknak, hogy egy nap alatt Srebrenicából 495, Zepából 202 sebesült katonát és tisztet evakuáljanak az UNPROFOR helikopterein. A számok csak nőttek, mivel az evakuálás napokig tartott. 1994 áprilisában 753 muszlim tiszt és katona lett evakuálva az ENSZ helikopterein még akkor is, amikor a NATO légiereje bombázott minket Gorazde közelében, megölve a teljes egészségügyi személyzetet az egyik faluban: az orvost és ápolónőket Gackban. Odamehet és filmre veheti, hogy meggyőződjön: az igazságot mondom. Ami a másik kérdését illeti. Csak részlegesen figyeltem a vádakat, amiket a Hágai Törvényszék emelt ellenem. Olyan ember vagyok, aki teljes szívéből a népéhez tartozik, akárcsak az őseim. Nem én, vagy az embereim kezdtük a háborút. Tehát sem az embereim, sem a vezetőik, sem én, mint tábornok nem üzentünk hadat senkinek. A háborút azok kezdték akik, sajnálatosan, 1914-ben és 1941-ben az Osztrák-Magyar Monarchia és Hitler fasiszta hordáival karöltve kezdték lemészárolni és gödrökbe hajigálni a szerbeket. Megvédem a népemet minden erőmmel és képességemmel a kihalástól, mert horvát-muszlim csapatok által lett megtámadva a horvát és muszlim lakosság többségének akarata ellenére.

Nincs kétségem, hogy olyan világhatalmi központok irányítása alatt akik “germanizálni” és “iszlamizálni” akarják a balkánt és Európát.
 
Nem ismerek el semmilyen tárgyalást, csakis a saját népem által. Nem szükséges megvédenem magam, mivel ezek az idióta vádaskodások ugyanazoktól jönnek, akik eddig is hasonló hazugságokat böfögtek fel a PR és hasonló szervezetek segítségével, ezzel olyan káoszt teremtve ezeken a területeken, hogy a nemzetközi közösség nem lát, vagy csak simán nem akar látni más nézőpontot, mint az övéket. Mivel az önöké egy nagy ország, elmondom önnek a következőket: nem számít, meddig fogok élni, ami fontos számomra, hogy mit tehetek életemben a népemért, és mivel járulhatok hozzá, hogy megvédjem őket azoktól, akik megtámadták és azoktól a hatalmaktól, akik a támadókat segítik.

Elmondtam ezt Smith, Mayer és más tábornokoknak is, akik bombázással fenyegettek minket. Egyikük az ön országából érkezett. Mi a saját földünkön vagyunk, és nyitottak vagyunk a békére és együttműködésre a föld minden népével és országával. Sem a szerb népnek, sem nekem nincsenek faji, vallási vagy bármely más előítéletünk. A hatalmak nem dönthetnek úgy, hogy kiirtanak minket, ez nem sikerülhet nekik, mert a hazaszeretetünk és az élnivágyásunk erősebb mint bármely fegyver a bolygón. Fennmaradunk és tovább élünk majd, mert a Szerb Krajinai szerbek szenvedése még annál is nagyobb erőt adott, mint az 1915-ös koszovói katasztrófa, amikor a szerb hadseregnek el kellett hagynia otthonát és a baráti Görögországba menekült, ahol újraformálódott, hogy szövetségeseivel vállvetve felszabadítsa anyaföldjét. Ha csak egy szerb katonát vagy tisztet is talál az USA területén vagy bármely más országban a világon, aki azért érkezett oda a parancsomra, hogy lázadást szítson, vagy lerombolja a rendszert, biztos lehet benne, hogy önként megyek Hágába.

Megválaszolom azt a kérdést is, amit kollégája, Peter tett fel. Ő a zepai erőszakolásokról kérdezett. Hadd kérjek bocsánatot a jelenlévő hölgytől. Azt válaszoltam a kérdésére, hogy hagyja, hadd feleljek meg a bűntett helyszínén. Egy főleg nőkkel és gyerekekkel, meg néhány férfival teli buszhoz kísértem. Beszélt ezekkel a nőkkel. Én nem voltam jelen ezen a beszélgetésen. Amikor végzett, könyörögtem, hogy adjon választ a saját kérdésére. Megkérdeztem, megerőszakolná-e bármely hölgyet a buszon. Azt válaszolta: "Tábornok úr, bárki, aki ezt az idióta kérdést felteszi önnek, őrült. Azok után, amit itt láttam, csodálkozom önön, mint emberen és mint tábornokon." Nem hiszem, hogy álszent lett volna. Szerintem őszinte volt. Ugyanabból az országból jöttek, tehát beszélhetnek egymással. Hiszek abban, hogy ön, egy prominens újságíró szintén egy olyan nézőponttal érkezett ide, ami másabb lesz a beszélgetésünk végén. Szeretném megkérdezni, hogy ha ön lenne Mladic tábornok, és népének oly sok tagját támadták volna meg, vagy fenyegették volna meg, ha ezek az iráni, török és pár arab állambeli Mudzshedinek gyerekeknek és felnőtteknek vágnák le a fejét, miként az történt Vlasicban 1993-ban, és ha az ön gyerekeit ölnék meg kábítószercsempészek a nyugati országokból, nos, akkor ön ölbe tett kézzel ülne, vagy megpróbálná megvédeni a népét? Integetne a NATO repülőgépeinek, miközben azok bombát dobnak önre? Uram, a nagyhatalmú média segítségével önök meggyőzték a világot, hogy a szerbek vadak, mert az önök egyik gépe lezuhant Szerbiában. Clinton elnök hősként fogadta azt a pilótát. Milyen jogon tartózkodott a szerb légtérben? Milyen fenyegetést jelentünk mi Amerikának? A szuverenitását fenyegetjük, integritását, vagy egyszerűen csökkentjük szuperhatalmi szerepét?

CNN: Mint tábornok és rangidős tiszt, mint parancsnok és katona, ha tudomására jutna, hogy egy szerb katona bántott vagy megölt egy nőt vagy egy gyereket miképpen reagálna?
RM: Minden olyan katona, aki megsérti a nemzetközi jogot és a Szerb Köztársaság hadseregének törvényeit, függetlenül a bűncselekmény okaitól - a katonai hivatás etikettje vagy a kiosztott feladat okán, a Szerb Köztársaság igazságszolgáltatásával néz szembe. Hadd meséljek el egy történetet, amit filmre is vettek a sajnálatos Potokari események során Srebrenicában. Egy nap talán át is adom a felvételt a CNN-nek. Beszéltem ezekkel az ártatlan nőkkel és gyerekekkel. Bemutatkoztam nekik. Segítettünk nekik, amiben csak tudtunk. Elmondtam nekik, miként lesznek evakuálva. Az egyik harminc körüli hölgy azt mondta állítólagos szenvedései közepette, “Mladic tábornok, ön nagyon jól néz ki a televízióban, de az ember nem is hinné, milyen jóképű a valóságban”. Én nem tartozom a jóképű emberek táborába, nem vagyok olyan jóképű, mint mondjuk ön. Önnek megvannak ezek a tipikus amerikai vonásai, széles váll és mosoly. Tehát azt válaszoltam a hölgynek, “Asszonyom kérem, ne dicsérjen. Már most is nemi erőszakkal vádolnak. Hogy fog a világ reagálni az ön szavaira?” De viccesen válaszolt, “Önnek nem kell senkit megerőszakolnia, elég csak kérnie. Szerintem ezeket a buta történeteket minden magas rangú szerb tisztről terjesztették. Egy dolgot nem értek: miként lehet az, hogy a tévések nem lobbantak lángra a szégyentől a hazugságok miatt, amiket terjesztenek? Uram, nekünk magas végzettségünk van. Nincs olyan katonai iskola, amit ne végeztem volna el. Emberekkel dolgoztam egész életemben. Megjegyzem: mind teljesen normális emberek voltak, akik évente kétszer estek át orvosi vizsgálaton. Nem számított, hogy egy baka, egy altiszt vagy egy tiszt érkezett a katonai iskolába, mindnek át kellett esnie ezeken a vizsgálatokon, évente kétszer. A családom, az iskoláim és az életem arra tanított, hogy az igazat mondjam és harcoljak az igazságért. Ha nincs ez a háború, valószínűleg sosem látom meg, mi minden lakozik emberbőrben. És most, drága újságíróm hadd provokáljam önt egy kicsit dacára annak, hogy a CNN-től érkezett. Önök átverték a világot, mindannyian, akik bejelentették a Biztonsági Tanács határozatát, hogy Zepa faluját - ahol csak 10 ház van összesen - városnak nyilvánították. Sosem volt és sosem lesz város. A háború Szarajevóban akkor kezdődött, amikor a muszlim terroristák megtámadtak egy szerb esküvőt; és akkor forrt fel igazán, mikor a muszlim terroristák megtámadták a Jugoszláv Néphadsereg katonáit a Dobrovoljacka utcában, ahol a muszlim terroristák McKenzie tábornok jelenlétében lőni kezdték a fegyvertelen civileket és katonákat, sőt esetenként az UNPROFOR autóit.

A muszlimok mindent megtettek és továbbra is meg fognak tenni, hogy a nemzetközi közösséget, különösen a NATO tagjait bevonják a dologba, hogy az ő oldalukon harcoljanak, az ő céljaikért, méghozzá különböző felforgató és terrorista cselekmények segítségével. Példa erre a támadás a kenyérre várakozók sora ellen, ahol rengeteg szerb halt meg és jó néhány a sajátjaik közül is, azért, hogy azt mondhassák: a tragédiáért a szerb tüzérség támadása a felelős. Vagy vegyük Markalama tragédiáját. Csak azok, akik kitervelték és végrehajtották ezeket a szörnyű tetteket, és azok, akik fedezik őket a médiumokon keresztül azzal, hogy becsapják a világot, maradtak tiszták minden vád alól. És most hadd védjem meg egy kicsit magam a nemes támadásoktól.
 
Milyen joga van, mint ember, és mint újságíró, mert feltételezem, hogy emberi személy, ha egyszer újságíró, hogy ennyi érdeklődést mutasson a zepai és szarajevói enklávékról, és ne kérdezze meg, miként érzik magukat az ott élő szerbek.. enklávék, amikbe a világ hatalmai kényszerítették őket, köztük az ön országa, miközben nem tudnak oxigént eljuttatni azoknak az öregeknek, akik rászorulnak? És hadd kérdezzek valamit: boldog vagy boldogtalan ön azok miatt a szörnyűséges szankciók miatt, amiket a szerbekre kényszerítettek Szerbiában? Biztosíthatom, hogy a jelenlegi exodus (Szerb Krajinából) és a menekültek 600 kilométer hosszú oszlopa ezeknek a szörnyűséges döntéseknek és szankcióknak az eredménye és a szerbek démonizálásának. A világ vezető hatalmai mindent megtesznek, hogy addig kavarják a dolgokat, míg elérik mocskos céljukat: a balkán uralását. A balkánt meg kellene hagyni a balkáni embereknek és segíteni kéne, hogy utat találjanak ebből a Golgotából.

CNN: Végső kérdés. Van bármilyen elképzelése, akár katonai, akár személyes, mikor zárul le ez a háború? Tegnap Koljevic elnökhelyettes azt mondta: a harcok a jövő hónapban véget érnek. A Tábornok úrnak van bármilyen érzése, akár mint katona, akár mint ember, hogy mikor ér véget a háború?
RM: Koljevic professzor politikus és vélhetően jobban informált nálam. Politikai kapcsolatai vannak szerte a világon.

CNN: Lehetséges, hogy jövő hónapban véget érjenek a harcok?
RM: Ön házas?

CNN: Igen nős vagyok, két gyerek apja.
RM: Veszett már össze a nejével a házasságuk alatt?

CNN: Nem, soha. 
RM: Nem hiszek önnek. Én vitáztam a nejemmel. Ezek az összeveszések néha sokáig tartottak... Mikor fiatalok voltunk, rövidebbek voltak. Nagy bátorság kell egy háborút elkezdeni, de még nagyobb lezárni azt. Meggyőződésem, hogy a szerbek békét szeretnének, és biztos vagyok benne, hogy a horvátok és a muszlimok is. Biztos vagyok benne, hogy a világ hatalmai és közvéleményének segítségével lezárható a háború és Horvátországot rá lehet venni, hogy kivonja csapatait Bosznia Hercegovinából. Ha nem lennének ott, nem lenne háború Boszniában. Le kellene ülnünk a tárgyalóasztalhoz, és minden vitás kérdést egyenlő alapon kellene rendezni, rövid vagy hosszú távon, mivel mi nem vagyunk az ellen, hogy a horvátoknak és a muszlimoknak saját államuk legyen. De nem akarjuk, hogy ezt az államot akár csak egy négyzetmilliméternyi szerb földön hozzák létre.

CNN: Lehetséges ez úgy, hogy a horvátok Krajinában vannak?
RM: Ki kell vonulniuk Szerb Krajinából és békefenntartókat kell odavezényelni, hogy végrehajtsák a feladatukat és visszaállítsák a rendet, ami a horvát agresszió előtt volt. Nincs olyan szerb, és nem szabadna, hogy akár egyetlen ember is legyen a világon, aki megpróbálja igazolni a Szerb Krajinai Köztársaság bármely részének horvát megszállását.

CNN: Nincs béke, amíg a horvátok ki nem vonulnak Krajinából?
RM: Mondok valamit. Meghagyom a választ azoknak, akik zöld utat adtak Szerb Krajina horvát megszállásához. Elmondhatom, hogy 500, egyes területeken 600 éven keresztül harcoltunk a Török Birodalom ellen, amíg fel nem szabadítottuk a földünket és őseink sírjait. Évtizedeken át harcoltunk az Osztrák-Magyar Monarchia ellen, amíg fel nem szabadítottuk  földünket, és öt éven át harcoltunk a német fasiszták ellen ugyanezen célból. Az őseink jobban harcoltak a földünkért, mint mi. A földünk szent nekünk. Mi nem mentünk Alaszkába, Grönlandra, a Falkland szigetekre vagy Vietnámba. Mi itt maradtunk és tovább élünk a földünkön. Jobb lenne minden harcoló félnek, ha béke lenne. Jobb lenne a patrónusaiknak és a szponzoraiknak is: a bumeráng mindig visszajön. A háború szelének el kell ülnie.

Sok prominens és finom emberrel találkoztam azok között a tábornok között, akik a volt Bosznia és hercegovinai hadseregben vagy a volt Jugoszláv hadseregben parancsnokoltak. Korombeliek. Nekem ez az első háborúm, de néhány kollégámnak, neveket nem mondok, több mint 12 háború és ország van a háta mögött, de soha nem harcoltak a saját földjükön, mivel azt soha nem támadták meg. Amennyire én tudom, a hágai út nyitva áll előttem.

RM: A CNN-nek kevesebb kérdése van, mint nekem válaszom.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter