A diéta aláássa az önértékelést?

Párkapcsolat és fogyókúra: hogyan hatnak egymásra?

A visszahízások, a sorozatos sikertelen fogyókúrák nem csak egészségügyi problémát jelentenek.

2011.01.03 15:00beresalexandra.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Pszichológiai oldalról fokozatosan aláássák az önértékelést, a kudarcok elszigetelnek a valódi emberi kapcsolatoktól, szorongásokat alakítanak ki.

De arra még kevesebben gondolnak, hogy a testsúllyal folytatott harc során a párkapcsolat is elfáradhat...

Bár az evés a legszorosabb értelemben vett magánügyeink egyike, a diétákról ez már korántsem mondható el. Ha valaki a családban elkezd mást, máskor enni, akkor az önkéntelenül is hatással van a család többi tagjára is.

Sokan krízisként élik meg, ha a párjuk elkezd fogyózni, mert akkor nem szívesen főzi a régi, megszokott ételeket (ha ő abból úgysem ehet), nem ül le a családdal enni, hogy elkerülje a kísértést, és gyakran a családi miliő is feszültebbé válik.

Különösen igaz ez akkor, ha olyan ételekből áll a diéta, amelyek nagymértékben eltérnek a család vagy a pár megszokott étrendjétől.

Ezért is népszerűek az olyan ételekből álló életmódprogramok, amelyeket a nem diétázó családtagok is szívesen fogyasztanak.

Egy testsúlycsökkentő folyamatot törvényszerűen botlások, esetenként visszaesések tarkítnak.

Ezeket a többség nagyon nehezen viseli, kudarcként éli meg és az ebből adódó feszültséget sokan túlevéssel igyekeznek tompítani vagy éppen önmaguk megtépázott önbizalmának enyhítésére használják az ételeket, főleg az édességeket.

Sajnos, az ilyenkor jelentkező „most már úgyis mindegy" gondolat a diéták halála, a visszahízás rendszerint innen indul el. Pedig ha nem hagyjuk, hogy ez a gondolat automatikus reakciókat váltson ki belőlünk és megvizsgáljuk ennek valóságértékét, akkor könnyen belátható, hogy az emberek nem attól a plusz egy szelet kenyértől vagy süteménytől híznak vissza, hanem éppen attól a sokkal nagyobb mennyiségű ételtől, amit „most már úgyis mindegy" alapon megettek.

Ezeket a visszaeséseket látva a partner is elkeseredik, elbizonytalanodik, a legtöbben nem is tudják hogyan segítsenek, mivel támogassák a párjukat a túlsúllyal való küzdelem során.

A „nekem így is tetszel" típusú mondatok nem hogy nem segítenek, hanem még rontanak is a helyzeten, hiszen mi az, hogy „így is"?

Ugyancsak kudarcra vannak ítélve a „legalább értem, értünk tedd meg, hogy lefogysz" típusú kérések, akárcsak a „számold össze mennyi pénzünk ment el a diétáidra" jellegű számonkérés.

Ezek tovább növelik a túlsúlyos személy bűntudatát, ami amúgy is jelentős. A bűntudat pedig gyakran újabb falásroham kiváltója lehet.

Ha valaki többet eszik annál, mint amennyire biológiailag szüksége van, nagy a valószínűsége annak, hogy olyan egyéni és társas hiányokat pótol az evéssel, amelyek fontosak ahhoz, hogy valaki jól érezze magát a bőrében - függetlenül attól, hogy mennyit mutat a mérleg.

Ilyenek például a vágy az elismerésre, az intimitásra, a kapcsolatokra, az élményekre, a rendezettségre, a cselekvésre, a gondoskodásra.

A partner is tud segíteni abban, hogy ezek a hiányok megszűnjenek (s ezáltal a felesleges eszegetések száma vagy az evési kényszer is csökkenjen), sőt ugyanezek a párkapcsolat megerősítésében és fenntartásában is fontosak.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.