Miért nincs nemzeti alkoholstratégiánk?

Impotens politikusok - maradunk részegek!

Magyarországon az alkoholisták számát félmillió és egymillió közé becsülik a szakemberek. Ez önmagában is elegendő ahhoz, hogy a mindenkori kormányzat foglalkozzon a kérdéssel. Ehhez képest évtizedes hallgatás, az alkoholizmus-stratégia hiánya és félrenézés jellemzi a politikai szférát, ha a témáról van szó - egy olyan parlamentben, amely évente több ezer ügyet tárgyal. Komoly ára van, és még komolyabb lesz a későbbiekben annak, hogy a politika nem hajlandó hozzányúlni a kérdéshez.

2011.05.17 17:01Simon Zoltán - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

„Valóban érdekes, töltöttem az üres poharakba, hogy az iszákosság felőli vélekedéseket többnyire áthatja valami sajátos színezet, ami elnéző humorral telített leginkább, mintha a lerészegedés holmi csínytevés vagy kedélyes férfiszórakozás lenne, nem pedig kín, gyötrelem és rettegés, s ami talán a legfurcsább: ezt a kedélyeskedő hangvételt maguk az alkoholisták szítják és ápolják…” (Hajnóczy Péter: A halál kilovagol Perzsiából)

Egymillió, ötszázezer vagy akár „csak” százezer alkoholista egy tízmilliós országban komoly társadalmi problémát jelent. Egy olyan problémát, amire a politika pártoktól és világnézettől függetlenül elfelejtett reflektálni. Ez a törvényhozásnak már csak azért is kötelessége lenne, mert az alkoholfüggőség nem valamiféle magánügy vagy „otthoni probléma”, hanem nemzetgazdasági is. Az alkoholista nemcsak saját családját és társadalmi életét veszítheti el és teheti tönkre, hanem gyakran jövőjét is azzal, ha az ital miatt munkaképtelenné válik. Ha másért nem, legalább ezért érdemes lenne foglalkozni a kérdéssel.

Az Orbán-kormány hatalomra lépését követő egy évben összesen öt alkalommal, az eggyel megelőző ciklus négy éve alatt pedig csupán 17-szer említették az „alkoholizmus” szót a parlamentben, természetesen egyszer sem olyan kontextusban, hogy milyen stratégiával érdemes a jelenség ellen fellépni.

Félreértés ne essék, szó nincs arról, hogy Magyarországnak a skandináv államokhoz hasonlóan szigorú szabályozást vagy részleges tilalmat kéne bevezetnie – ezek az intézkedések rendszerint visszafelé sülnek el. Komoly a veszélye ugyanis annak, hogy az emberek titokban, nagyobb dózisban fogyasztanak rossz minőségű alkoholt, amelynek árusítása az alvilág kezébe kerül. Ráadásul Európában társadalmi konszenzus van arról, hogy kikapcsolódásként bárki megihat néhány sört, bort vagy röviditalt, ha úgy tartja kedve. És ez így van rendjén.

Ami sokkal kevésbé előremutató, hogy az egymást váltó kormányok egyáltalán nem foglalkoznak azzal, hogy a kialakult helyzetet kezeljék. Miközben a parlament drákói szigorral alkot törvényt a dohányzásról, a fővárosban rendőrök büntetik, ha egy gyalogos a kihalt utcán átnyargal a piroson, a politikának nincs ideje egy alsó hangon is félmillió ember (plusz családtagok) életét alapvetően érintő problémáról még beszélni sem.

Az alkoholizmus persze nehéz ügy: nem olyan kérdés, amit egyetlen törvénymódosítással fel lehetne számolni. Első lépésnek azonban az is megtenné, ha csak beszélni, vitatkozni kezdenének a törvényhozásban a témáról. Rövid távon már az is komoly eredmény lenne, ha gyakrabban fordulna elő, hogy egy alkoholproblémákkal küzdő ember orvoshoz vagy a leszoktatással foglalkozó civil szervezetekhez fordul. Ehhez viszont abba kell hagyni azt a struccpolitikát, aminek legjobb összefoglalását a dohányzásellenes törvény szülőatyja, a fideszes Heintz Tamás adta a parlamentben február végén, amikor azt mondta: a kormány természetesen tudja, hogy létező probléma az alkoholizmus, amely egymillió embert érint az országban. Majd hozzátette: „remélem, hogy lesz erőnk, időnk még, és annak is neki fogunk tudni futni.”

Ideje lenne tudatosítaniuk magukban a törvényhozóknak, hogy az alkoholizmus súlyos, azonnali cselekvést igénylő betegsége a magyar társadalomnak, amit nem lehet konvencionális tiltásokkal és/vagy büntetőjogi módszerekkel kezelni. Egyszerre van szükség felvilágosításra, prevencióra, a témával és leszoktatással vagy rehabilitációval foglalkozó civil szervezetek támogatására. Ha van olyan kormányzati politika, ami hosszútávon biztosan kifizetődő, ez az.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.