A titokzatos könyv egyik titkára fény derült

Az elolvashatatlan könyv - Megfejtjük-e valaha is?

Voynich-kézirat - a kriptográfiában jártasak számára már ennyi elég, hogy azonnal képben legyenek a témát illetően. A többségnek viszont semmit nem mond ez a fogalom, kicsit fejtsük hát ki.

2011.05.24 14:00Szilágyi Szabolcs - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Egy olyan, több száz évvel ezelőtt készült könyvről van szó, mely zömében (gyógy)növényeket ábrázol illetve ír le - csakhogy olyan fajtákat, melyek a Földön (jelenleg) nem ismertek. Ráadásul a magyarázó szöveg is halandzsának tűnik első látásra. Az asztronómiát is érintő kézirattal már sokan foglalkoztak, azonban mindmáig nem sikerült megfejteni, vajon egy briliáns átverésről van-e szó, vagy tényleg létező, ám igen ritka nyelven írt, különleges növényeket bemutató ismertetővel állunk szemben.

Leginkább egy alkimista kézikönyvének tűnik az alkotás - a középkori "aranycsinálók" közismertek voltak arról, hogy tudásukat rejtjelezve, kódolva rögzítették, nehogy azt más is megértse, megfejtse. Nevét Wilfrid Michael Voynich könyvkereskedőről kapta, aki majdnem 100 éve, 1912-ben jutott hozzá - jelenleg a Yale Egyetem Beinecke Könyvtárában őrzik. Hivatalos szerzője vagy címe máig sincsen - de, mint az a fentiekből is látszik, nem ez az egyetlen titok, ami a kéziratot körbelengi. Évszázadokon keresztül próbálták antropológusok, nyelvészek és matematikusok felfedni rejtélyét, sikertelenül. Pedig az 1950-es években még az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal kódfejtői is rávetették magukat a témára, ám évekig tartó sikertelen próbálkozás után feladták. A modern számítástechnika megjelenésével végül újból megcsillant a remény, ennek ellenére egészen napjainkig rejtve maradt a kéziratba rögzített tudás.

Hosszú ideig azt sem lehetett tudni, vajon mikori az alkotás, ám nemrég, pont a modernkori technológiák megjelenésének köszönhetően, legalább erről a rejtélyről lehullt a lepel. Korábban úgy vélték, a középkor alkimistáinak nagy rajongója, II. Rudolf az első tulajdonosa a könyvnek (az uralkodó a 15. század végén és a 16. század elején tevékenykedett német-római császárként és cseh királyként), ám kiderült, ennél korábbra datálódik a mű létrejötte. Radiokarbonos kormeghatározással sikerült felfedni, hogy az állatbőr, amiből a kézirat született, a korai 15. századból származik, azaz durván száz évvel idősebb, mint ahogyan azt a vizsgálatot megelőzően sejtették.

Maga a teszt óhatatlanul károsította a könyvet: a Yale sokáig nem is akarta engedélyezni elvégzését. Végül áldását adta rá az egyetemi vezetés, így négy, véletlenszerűen választott lapból apró darabkát lecsippentve izotópos kormeghatározásnak vethették alá. Dr. Greg Hodgins, az Arizonai Egyetem fizikai és antropológiai tanszékének vezetője szerint ennek eredménye 1404 és 1438 közé datálja a Voynich-kézirat anyagának létrejöttét. Ráadásul mind a négy minta ugyanabból az időből származik, vagyis megdőlt az az elmélet, hogy írói évek, évszázadok alatt, apránként készítették el - a mű viszonylag gyorsan, egy éven belül jött létre. Legalábbis, ami a pergameneket illeti; a rajtuk levő írásról már nincsen ilyen pontos korbeli meghatározásunk. Ugyanakkor egy korábbi, a Chicago-i McCrone Research Institute által végzett elemzés szerint a tinta a könyv friss korában került rá, vagyis a kötést nem sokkal követően íródott.

Visszatérve a szénizotópos vizsgálat eredményeihez, Dr. Hodgins rámutatott, hogy egy ilyen pontos kormeghatározással a kézirat készítőjéhez, készítőihez fűződő legtöbb mítosz megdőlt - például az, hogy maga Voynich írta a művet. Emellett hozzásegítheti ahhoz is a kutatókat, hogy az ebben az időszakban ismert tudásra és titkosítási formákra koncentrálva próbálják meg feltörni a szöveget.

Még így sem lesz könnyű dolguk azonban a rejtélyen dolgozóknak. Egy, az elmúlt években egyre elfogadottabbá vált elképzelés szerint a kézirat szteganográfiát alkalmaz tartalmának leplezésére. Azaz a szöveg egy része vagy akár az egész értelmetlen, csupán annak egyes darabkái vagy egyes karakterei hordoznak információt, melyet csak az képes kiolvasni, aki tudja, mely részeket kell figyelembe venni. Ha ez a fajta védelem áll a háttérben, akkor a tartalom felfedése rendkívül nehéz feladat lesz.

Gonzalo Rubio, a Pennsylvaniai Egyetem ősi nyelvekkel foglalkozó szakértője szerint sok tekintetben eltér az akkoriban ismert nyelvektől (angol, latin) a szöveg. A professzor úgy véli, hogy az írásnak van egy igazán furcsa jellemzője. Az úgynevezett nyelvtani jelzők, amik a szavak elején vagy végén gyakran felbukkannak - mint amilyen az angolban az "s" vagy a "d" hang), nem találhatók meg a Voynich-kéziratban. Ez nem csak az indo-európai nyelvcsaládban szokatlan, állítja Rubio, hanem az általa egzotikusnak tartott olyan európai nyelvekben is, mint amilyen a magyar vagy a finn.

Hiába tehát a pontos kormeghatározás, az alkotás tartalmáról még jó darabig nem fogunk biztosat tudni. Az sem kizárt, hogy ez örökre így marad.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.