Vérengző fenevadak vagy az emberek áldozatai?

Cápatámadások: ha nincs hal, jó az ember is?

Két hét alatt négy brutális cápatámadás, ebből három 24 óra leforgása alatt - mi történhetett, egyszerű statisztikai torlódás, vagy tényleg megváltoztak a cápák? A ma.hu szakértővel járt utána a kérdésnek.

2011.08.22 08:45ma.hu - Sedró Ágnes
hirdetés

Borzalmas tragédia híre járta körbe a világot a hét közepén: egy nászúton lévő ifjú férjet a parton lévő felesége szeme láttára támadott meg alig 10 méterre a vízben egy cápa, egyik karját leszakította, bal lábából pedig hatalmas darabot kiharapott - bár mentőhelikopterrel szállították kórházba, az óriási vérveszteség miatt a 30 éves Ian Redmond életét már nem sikerült megmenteni.

A sokkból még fel sem ocsúdhattunk, amikor ugyanaznap délután egy Oroszország távol-keleti partjánál lévő üdülőhelyről érkezett cápatámadásról szóló hír, majd másnap reggel - az első esethez képest még nem telt el 24 óra! - egy szintén a Japán-tenger partjai közelében lévő másik üdülőhelyen kellett megküzdenie az egyik nyaralónak egy nagy fehér cápával.

Bár az előző esti támadás áldozata elvesztette mindkét kezét, a harmadik, mindössze 16 éves fiúnak pedig jókora darabot harapott ki a ragadozó az oldalából, mindkettejük életét sikerült megmenteni. Nem úgy egy két héttel korábbi esetben, amely a nászutas férj esetéhez hasonlóan ugyancsak a festői Seychelle-szigetek közelében történt: akkor egy 36 éves búvárral végzett egy váratlanul lecsapó cápa.

Az esetekben közös vonás, hogy olyan helyeken történtek, ahol eddig egyáltalán nem, vagy több évtized óta nem fordult elő cápatámadás. Ráadásul a támadásokért felelős nagy fehér cápáról eddig úgy tudták, nem fordul elő ezeken a helyeken.

"Sok szakértőtől sokféle magyarázat fog a közeljövőben napvilágot látni, leginkább csak elméletek születhetnek ezek az esetek kapcsán. Az kétségtelen, hogy van egyfajta tendencia, ami a cápák megváltozott viselkedését jelzi, ennek ellenére a jelenlegi sűrű támadásokról mégis azt kell mondani, egyelőre még beleesik a statisztikai adatokba, a véletlen műve is lehet, hogy egymáshoz ilyen közel esnek időben és térben" - mondta el lapunknak Horváth Sándor, a Tropicarium állatgondozója.

A nagy fehér cápa: pengeélesek a fogai (Fotó: Animal Discovery)


"Ne felejtsük el, hogy nyaralási szezon van, ami eleve több embert jelent a tengerekben. Ráadásul ha nem is kap nagy hírverést, valójában éves szinten mintegy 100 cápatámadásos esetet jegyeznek fel, amelyből legrosszabb esetben is mindössze tíz végződik halállal - olyan év is volt, amikor senki nem vesztette életét ilyen módon.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy éves szinten több millió fürdőzőről és búvárról beszélhetünk, akkor pusztán statisztikai szempontból egyáltalán nem tekinthető soknak a támadások és a halálesetek száma - persze az érintettek szempontjából ez sovány vigasz
" - folytatta a szakember.

A már emlegetett tendencia azonban ettől még létezik és több jel utal arra, hogy a korábban kizárólag nyíltvízi előfordulású fajok is egyre gyakrabban bukkannak fel a partok közelében. Ennek oka viszont egyértelműen az emberekben keresendő: a tengeri halászat és vadászat következtében egyre inkább fogyatkoznak nemcsak a kisebb halak, hanem azok a nagy fajok is, amelyek a csúcsragadozók fő táplálékát jelentik.

Emiatt ők is kénytelenek újabb területeket keresni. Horváth Sándor megdöbbentő adattal szolgált ehhez kapcsolódóan: a nagyragadozók 90 százaléka elpusztult az utóbbi néhány évtizedben, ez számszerűen 100 milliós nagyságrendre tehető!

Természetesen itt nemcsak a több méterre megnövő, több tonnás fajokat kell érteni, léteznek kisméretű cápák is, de a szám mégis felér a cápák szemszögéből a horrorral. Az viszont biztos, hogy a táplálék fogyásával azonosan nő az ő agresszivitásuk is, szó szerint a túlélésért küzdenek, és nem véletlen, hogy a nagy fehér a legismertebb és a nyugati emberek szemében legveszedelmesebbnek tartott faj: ez ugyanis halak helyett elsősorban emlősökkel, javarészt fókákkal táplálkozik. Ha pedig fóka nincs, megteszi az ember is.

"Számítani kell az elkövetkező években azoknak a fajoknak a megváltozott viselkedésére, amelyek tápláléka a lehalászás következtében egyre csak fogy" - mondta Horváth. Ez azt jelenti, hogy igyekeznek alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, ezért lehetséges az is, hogy egyre gyakrabban és nagyobb számban bukkannak fel a szárazföldi vizekben azok a fajok, amelyek korábban csak elvétve fordultak elő arrafelé.

A bikacápa az édesvizekben is vígan megél (Fotó: DropZone)


"A legtöbb támadás valójában nem is támadásnak indul" - magyarázza tovább a fővárosi "cápabirodalom" állatgondozója. "Ezeknek az állatoknak igen fejlett a szaglásuk és a látásuk, valamint remekül érzékelik a különféle rezgéseket, de amikor olyasvalamivel találkoznak, ami számukra ismeretlen, akkor kicsit odakapnak, megpróbálják az ízlelést is segítségül hívni. Csak amikor egy ilyen több tonnás állat odakap, annak bizony súlyos következményei lehetnek."

Azt is megtudtuk, hogy a ma ismert néhány száz fajból csak fél tucatnyi olyan létezik, amely kifejezetten zsákmányszerzési céllal támad az emberre, ezek a nagy fehér, a nagy tigris, a makocápa, a kék cápa, az óceáni fehérfoltú és a bikacápa - ez utóbbi egyébként kifejezetten jól bírja az édesvizeket is.

A többi faj nem az élelemszerzés miatt támad, sokkal inkább a területét és önmagát védi. Számos esetet ismerünk, amikor cápaszakértők védelem nélkül úsztak akár egy nagy fehér raj közepében is, mégsem lett bajuk.

Mit tehetünk annak érdekében, hogy megelőzzük a mostanihoz hasonló tragédiákat? - kérdezte a ma.hu a szakembert.

"Általános szabály, hogy hajnalban, valamint az esti szürkülettől kezdve már ne menjünk a tengerbe, mert a legtöbb faj éjszaka aktív. Bár sokan úgy tudják, a cápáknak gyenge a látása, valójában az az igazság, hogy kifejezetten élesen látnak, sőt: színesben, így először a szaglásuk és rezgésérzékelésük segítségével felfedezik az áldozatukat.

Látótávolságon belülre érve a szemükre hagyatkoznak, majd közvetlenül a támadást megelőzően fordítják csak be szemüket vagy egy úgynevezett pislogóhártyát húznak rá, hisz ez igen érzékeny szervük. A legijesztőbb a cápatámadásokban egyébként épp az, hogy rendkívül váratlanul történnek
" - magyarázta Horváth Sándor.

"Jó tudni, hogy a koordinálatlan csapkodás még inkább ingerli a ragadozókat, mert az a sebesült állat vergődésére emlékezteti őket. Ezért - bár tökéletesen érzik a felerősödő szívverésünket, ami a félelem jele - érdemes a helyzethez képest higgadtan viselkedni, és ha mégis közelharcra kerül a sor, akkor elsősorban a szemet és a kopoltyút kell ütni, ezzel megfutamodásra lehet késztetni.

Érdekesség, hogy a sérültek segítségére siető személyeket a cápa csak elenyésző esetben támadja meg, azt ugyanis pontosan érzi, hogy ki a gyenge, és ki az, aki elszántan ellene fordul. Ezért mindenképp azt javaslom, hogy megéri kockáztatni, főleg ha egy családtagunk vagy közeli barátunk van veszélyben, érdemes a megmentésére sietni
" - látott el jótanácsokkal a cápák ismerője.

(Cikkünk elkészültében a Tropicarium nyújtott segítséget)

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Belépés és regisztráció hirdetés
hirdetés
hirdetés
Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.