Kint vagyunk az olimpián!

London, 2. nap - Malibu, a lett király és a poéngyáros katonák

A XXX. Nyári Olimpiai Játékok második napján felderítettük a hagyományos és a strandröplabda pályákat, szembesültünk a londoni beléptető-rendszer működésével, és nem mellékesen kiderült az is: az Olimpia mindenkié, pár hónapos kisbabáknak is helyük van a lelátón! KÉPEK!

Nézze meg a képeket! >>>

_{2012.07.29 09:34kisener, ma.hu, London}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

A nap tanulságaként egyértelműen levonhattuk azt az alapvető következtetést, hogy attól, hogy reggel hétkor még csontig hatoló hideg idő van, délelőtt 10 órakor simán leéghet az ember a napon, ha nem elég óvatos. Így járt e sorok írója is, miközben a strandröplabda rejtelmeibe igyekezett önmagát elmélyíteni.

Mivel a rendezők mindent megtettek a szurkolók kényelméért és figyelméért, mindez nem volt nehéz. Gyors játékszabály-magyarázatot követően jöhettek a bikinis lányok és félmeztelen fiúk - nem, még nem a játékosok! - akik különböző koreográfiákat eltáncolva igyekeztek a Malibu Beach hangulatát Londonba hozni. A nép őrjöngött, a mexikói hullám 10-15 köröket tett meg, szóval a hangulat adva volt, és hogy Mitch Buchannan se hiányozzon, arról több, vízimentő ruhába öltözött vicces srác gondoskodott.

_{KATT a képre >>>}

De ne ugorjunk ennyire előre, térjünk vissza a hajnali csontig hatoló időhöz, amikor megtapasztalhattuk azt is, a sokszor emlegetett szigorú beléptetés gyors, zökkenőmentes, és azért annyira mégsem szigorú. Ráadásul a katonák - figyelem, nem biztonsági őrök - folyamatosan viccelődnek a látogatókkal, különösen a fiatal hölgyekkel - nem értem, miért épp velük... A "háziállatot behozni tilos, ugye nincs Nálad semmi kisállat?" kérdést ma mindkét általam látogatott helyszínen hallottam, lehet, a kiképzés részét képezte bizonyos poénok megfelelő időben történő elsütése.

No de a gyors belépés után jöhetett a következő ámulat. Első Szigetes élményeim képei kerültek elém: kaja-pia sátrak minden mennyiségben, szuvenírsátor, elsősegélysátor, sátorsátor. Egyik álmélkodásból a másikba, a nap fénypontja, a strandröplabda stadion. A helyszín a Horse Guards Parade, ami nem más, mint évszázadok óta a brit királyi lovastestőrség felvonulási helye. No, ide rittyentettek egy 15 ezer fős befogadóképességű ékszerdobozt a rendezők, tökéletes az egész, háttérben a London Eye, a Parlament, a Big Ben, és a nemrég átadott - amúgy baromi ronda - Európa legmagasabb épületeként regisztrált, irodaházként funkcionáló "kúp."

A családbarát jelleget igazolta és egyben e sorok írójának is megnyugtatásul szolgált, hogy rengetegen pár hónapos újszülöttekkel látogatták meg az eseményt, ideje korán kezdeni alapon, nos, az általam látott babák szüleikkel együtt - más választásuk nem lévén - vettek részt a hullámzásban, és örömködtek egy-egy értékes pontnak. A hangulat a korábban már említetteknek megfelelően fergeteges volt, ráadásul a nap is kisütött - tudják, kánikula, leégés, stb. - és egy lett fiatalembernek hála mindez csak fokozódott. A sportoló - mivel nevét sem leírni, sem kiejteni nem tudom, hívjuk a lett királynak - amellett, hogy nagyon jól játszott, folyamatosan hergelte a közönséget, ő aztán tényleg a nézőknek játszott, miközben állandóan bíztatta az adott esetben hibázó társát is.

_{KATT a képre >>>}

Közben a technika áldásának/átkának hála érkeztek a hírek: Cseh Laci lemaradt a döntőről (mázlista Phelps), Berki hibázott, de talán finálés (igen!), és Csernoviczki Éva a bronzért cselgáncsozhat (és bronzérmet nyert) - aztán meg is lett az első érmünk neki köszönhetően, bravó!

Este pedig jöhetett a röplabda hagyományos változata, az Earl's Court nevű műintézményben, mely bár nem új helyszín, de alaposan felújított, minden igényt kielégítő csarnok - persze benne az elmaradhatatlan büfékkel és ajándékbolttal. Már a bejáratnál érezni lehetett, nem lesz unalmas az este: amerikai zászlóba csavart fiatalember festette ki egy (dél-!)koreai srác arcát, brazil drukkerek doboltak és török szurkolók nótáztak.

Az USA-Korea női röplabda-találkozón hiába állt egy emberként minden brit és egyéb semleges szurkoló az ázsiaiak mögé, az amcsik csak behúzták a meccset. A késő esti brazil-török találkozó pedig már-már Fluminense-Besiktas szintű hangulatot idézett, már ha lehetne ilyen találkozót rendezni egyáltalán. Az Olimpia nem színházi közönséget és divatdrukkereket vonz, az egyszer biztos: az este során láttam 70 körüli hölgyet folyamatosan U.S.A.U.S.A.-t üvöltözni, brazil kiskölköket ugrálni és dobogni, török szurkolókat hullámzást indítani. A fesztiválhangulathoz pedig a csapatok is hozzáadták a magukét, öt játszmában, rendkívüli színvonalon fejezték be már jóval éjfél után a meccset a felek - végül a brazilok örülhettek.

És ez még csak az első teljes olimpiai nap volt. Vasárnap pályára lépnek Biros Petiék és Fazekas Nándiék, gyaníthatóan az Olimpiai Park, a Copper Box és a Water Polo Arena piros-fehér-zöld színekbe is öltözik. Mert az Olimpiának és a fesztiválhangulatnak mi is részesei vagyunk!    

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter