Aki egyesítette Itáliát

200 éve született Camillo Cavour

Kétszáz éve, 1810. augusztus 10-én született Camillo Benso Cavour gróf, Itália egyesítője.

2010.08.08 15:30MTI

Régi piemonti nemesi családból származott, de második fiú lévén vagyont nem örökölhetett, így katonai pályára lépett. 

A liberális és nemzeti eszméktől fűtött fiatalember szándékos botrányokozásával elkerülte, hogy a savoyai herceg személyi apródja legyen, ennek ára viszont az volt, hogy a sértett herceg sokáig akadályozta részvételét a politikai életben. Cavour csapattiszt lett, erődítményeket épített, idővel rendőri megfigyelés alá is került. 

Erre az időszakra esett a hosszú évszázadokig egymással is marakodó államocskákra szétesett Itália egységesítéséért indított mozgalom kezdete. 

A széttagolt félszigeten a Savoyai-házé volt Szardínia, Savoya és Piemont, a spanyol Bourbonoké Dél-Itália és Szicília, középen a pápai állam, északra önálló hercegségek terültek el, Lombardiában és Velencében Ausztria volt az úr. Cavour 1831-ben lemondott tiszti rangjáról, s visszavonult a családi birtokra, majd Párizsban és Londonban tanulmányozta a parlamenti rendszereket, írásaival hírnevet, vállalkozásaival vagyont szerzett. 

Risorgimento címmel folyóiratot indított (innen a mozgalom elnevezése), ebben elvetette a szélsőségeket. 1848-ban közvetíteni próbált a konzervatívok és forradalmárok közt, így mindkét oldal meggyűlölte. A forradalmak bukása után pénzügyminiszter, majd kormányfő lett, ettől kezdve kevésbé látványosan, de szívósan és eredményesen munkálkodott a nemzeti egység megteremtéséért. 

Belpolitikájával országa modernizálására törekedett, miközben ügyesen lavírozott a nemzetközi diplomáciában. Piemont 15 ezer katonával vett részt a krími háborúban, így részt vehetett a béketárgyalásokon. Sikerült meggyőznie III. Napóleon francia császárt, hogy az Itáliában is jelenlévő Ausztria visszaszorításával Franciaország újra vezető európai szerephez juthat. (Dolgát könnyítette, hogy a császár fiatalon maga is tagja volt az olasz egységért harcoló karbonárik titkos társaságának.) 

A francia-piemonti szövetség 1859-ben Magentánál és Solferinónál megverte a Ferenc József által személyesen vezetett osztrák hadakat. A rendkívül véres diadal után a franciák és osztrákok villámgyorsan békét kötöttek: ez Velencét meghagyta a Habsburgoknak, a franciák megkapták Lombardiát, amit Savoya és Nizza fejében átengedtek Piemontnak. A béke végül mégsem lépett életbe: az alkudozásokon felháborodott tömegek elűzték a hercegeket s pápai legátusokat. 

A közép-itáliai államok 1860-ban népszavazással egyesültek Viktor Emánuel királyságával. A Nápolyi Királyság Garibaldi merész akciója révén hullott Cavour ölébe. A hallgatólagos támogatását élvező Garibaldi a "marsalai ezerrel" partra szállt Szicíliában, megdöntve a Bourbonok dél-itáliai uralmát. Cavour csapatai lóhalálában vonultak a pápai államon át dél felé, mígnem összetalálkoztak a felkelőkkel. Viktor Emánuel 1861-ben felvette az Olaszország királya címet. 

Cavour a diadalnak nem sokáig örülhetett: megbetegedett s 1861. június 6-án meghalt. Velencét egy porosz szövetségben viselt, nem túl sikeres háború után 1866-ban, Rómát 1870-ben, a franciák poroszoktól elszenvedett veresége után foglalték el az olasz csapatok. 

Cavour a teljes olasz egységet már nem érte meg, de nemzetet teremtett.

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.