Nagy a csend

Tienanmen téri évforduló: Peking hallgat

Peking hallgat, és Kínában hallgatásra ítélte mindazokat, akik emlékezni akartak a negyedszázaddal ezelőtt a főváros szívében történtekre, a katonákkal és páncélosokkal levert diáklázadásra, az áldozatokra.

2014.06.04 10:58MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret
freedigitalphotos.net/koko-tewan

A legfőbb kínai politikai vezetés engedélyével és parancsára a hadsereg 25 éve június 4-én kezdte meg felszámolni a Mennyei Béke terén hetek óta tartó demonstrációt, ami Hu Jao-pang 1987-ben lemondatott reformista pártfőtitkár 1989. április 15-i halálával kezdődött.

A fiatalok, egyetemisták napokon belül több tízezresre, majd százezresre dagadt tiltakozó megmozdulásukkal a korrupció, az egyenlőtlenség és az infláció ellen, a demokrácia, a reformok, Hu öröksége mellett tüntettek.

Az elfoglalt, sátrak százaival, transzparensekkel tarkított téren, ahol még a New York-i szabadságszobor tízméteres mását is felállították, a huszonévesek tömege egyfajta felszabadult közösség benyomását keltette. A téren mindenki szónokolhatott, mikrofonba mondhatta érzéseit, gondolatait. A hatalom pedig nem tudott mit kezdeni velük.

A diákokkal rokonszenvezett a lakosság, nők ételt hordtak nekik, a fiatalok pedig úgy érezték, forradalmat csinálnak. Sokan éhségsztrájkba kezdtek, a diákszervezetek petíciót fogalmaztak, nem akarták a rendszert megdönteni, de követeléseik voltak.

Május 17-én Kína legbefolyásosabb vezetője, a Központi Katonai Bizottság elnöke, Teng Hsziao-ping a lakására hívta a párt legfelsőbb vezetőit, hogy közösen keressenek megoldást a helyzetre. Csao Ce-jang pártfőtitkár állítólag ott is közölte, hogy ellenzi az erőszakos fellépést.

Teng viszont arra a következtetésre jutott, hogy a rendőrség képtelen a rendteremtésre, s ezért a hadsereget kell mozgósítani. Li Peng akkori miniszterelnök és helyettese, Jao Ji-lin azonnal támogatásukról biztosították.

A véleményével egyedül maradt, nemsokára leváltott és élete végéig házi őrizetben tartott Csao Ce-jang másnap még meglátogatta az éhségsztrájk miatt kórházba került fiatalokat. Két nappal később a térre is elment, és kijelentette a köréje gyűlteknek: "későn jöttünk".

Ez volt az utolsó nyilvános megjelenése. Li Peng időközben a Népi Gyűlés Házában leült a diákok képviselőivel, s úgy fogalmazott, hogy Peking az anarchia állapotában van. Reményét fejezte ki, hogy a diákok tudják, mindez milyen következményekkel jár. Egyikük közölte: aminek a részesei, az már nem egyszerű diáklázadás, hanem demokratikus mozgalom.

A kormányzati szóvivő a háttérben "fekete kezekről" és "agitátorokról" beszélt. Május 19-én este a kormányfő televíziós beszédében hadiállapotot hirdetett ki.

A diákok közül sokan visszamentek az egyetemekre, de a "kemény mag" és úgy 1500 ember maradt. Közleményt fogalmaztak meg, és vártak, amíg a már közelben lévő katonák meg nem érkeztek.

Június 3-án késő délután a WikiLeaks kiszivárogtató portál által nyilvánosságra hozott amerikai diplomáciai sürgöny szerint 10-15 ezer katona közelítette meg Pekinget. Június 4-re virradóra fordultak a páncélozott szállító járművek, harckocsik a Tienanmen térre.

A még ott lévőket kiszorították, tanúk elmondása szerint a téren nem volt vérengzés, nem volt halál. A város sok más pontján azonban eldördültek a fegyverek, buszok borultak lángba, emberek haltak meg. A hadsereg lapja "súlyos ellenforradalmi zavargásról", Teng Hsziao-ping pedig öt nappal később olyan "politikai viharról" beszélt, amelynek "előbb vagy utóbb meg kellett történnie, de meg kellett állítani a hosszú távú stabilitás érdekében".

A józanabb becslések szerint 25 éve több százan haltak meg, köztük meglincselt katonák is. Hivatalosan sosem közölték az áldozatok számát, s legutóbb kedden a kínai külügyminisztérium szóvivője is csak annyit mondott, hogy a kormány (akkor) a helyes utat választotta "az emberek érdekében".

A jelek szerint tehát a Kínai Kommunista Párt nem látta elérkezettnek az időt arra, hogy átértékelje a negyedszázada történteket. Megfigyelők szerint talán azért sem, mert az események főszereplői közül többen még élnek.

A diáklázadás résztvevője, az éhségsztrájk egyik kezdeményezője, Csou Tuo a South China Morning Post című lapban 1989 örökségével kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy utcai demonstrációkkal Kínában nem lehet demokráciát teremteni. Szerinte a jogállamiság, az alkotmány erejével, az alapvető személyi szabadságjogok biztosításával és a hatalom egyidejű korlátozásával lehet csak fokozatosan építkezni.

A tömegmozgalmak Kínában könnyen ellenőrizhetetlenné válhatnak, és olyan radikális változásokat idézhetnek elő, amelyek "a többség zsarnokságához" vezethetnek és veszélyesek - fogalmazott. Szerinte a jelenlegi vezetés elkötelezett a reform iránt. Mások szerint Hszi Csin-ping elnök-pártfőtitkár lehet az az ember, aki "regnálása" idején kísérletet tesz 1989 tabujának megtörésére.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.