Egyiptom

IHT: "nem vegyíthető" a demokrácia és a politikai iszlám - Egyiptomi fordulat

Egyiptomban a hatalomból eltávolított, iszlamista Mohamed Murszi elnök esetének az a tanulsága, hogy a Közel-Keleten a demokrácia és a politikai iszlám egyszerűen "nem vegyíthető".

_{2013.07.18 14:57MTI}

Kinyomtatom

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

_MTI

Abdel-Fattah esz-Szíszi, a hadsereg főparancsnoka néhány napja védelmébe vette a fegyveres erőknek azt a döntését, hogy július 3-án eltávolították a hatalomból Murszit, aki az arab ország első demokratikus úton megválasztott államfője volt. "Az embereket aggodalommal töltötte el, hogy az állam ellenük fordíthatja a kezében levő eszközöket. A hadseregnek választania kellett" - mondta a főparancsnok. Elmondása szerint felajánlották Murszinak azt a lehetőséget, hogy népszavazáson kérdezzék meg az embereket, akarják-e, hogy továbbra is hatalmon maradjon, de a népszerűtlenné vált elnök ezt elutasította.

Bármilyen fájdalmas is volt látni a demokratikus folyamat megszakadását bő egy évvel a Hoszni Mubarak önkényuralmi rezsimjét megdöntő 2011-es forradalom után, a hadsereg fellépése Murszi ellen szükségszerű volt - vélte Juszuf Raka egyiptomi író, újságíró az IHT hasábjain. Az emberek ugyanis rendkívül elégedetlenek voltak azzal, ahogyan az elnök próbálta megszilárdítani a hatalmát, miközben súlyos problémákat - például az üzemanyaghiányt és a növekvő inflációt - képtelen volt kezelni. Raka szerint nyilvánvaló volt, hogy Murszi és a Muzulmán Testvériség nem fog önként távozni a hatalomból. Ahelyett, hogy együttműködött volna más pártokkal, és törekedett volna a hatékony kormányzásra, a Muzulmán Testvériség csak arra összpontosított, hogy megszilárdítsa uralmát. Ennek érdekében menesztett számos tapasztalt köztisztviselőt mind országos, mind helyi önkormányzati szinten, hogy helyükbe saját cimboráit és híveit ültesse.

Egyiptomban még jóval az első egyiptomi köztársaság megalakulásához vezető 1952-es puccs előtti időktől fogva "a nép karjaként" tekintenek a hadseregre. Mubarakhoz hasonlóan elődjei - Gamal Abdel Nasszer és Anvar Szadat - is inkább a hadsereghez való tartozásukra, mintsem a politikai hozzáértésükre alapozták tekintélyüket. El kell fogadni, hogy a fegyveres erők Egyiptom bürokratikus államapparátusának alapját képezik. Ettől függetlenül a hadsereg - bár mindig is jelentős politikai szereplő volt - csak a legritkább esetekben avatkozott be önként a politikai folyamatokba - hangsúlyozta az IHT cikkének szerzője.

Ahogyan a fegyveres erők 2011-ben kiszorították Mubarakot a hatalomból, ugyanígy jártak el Murszival is, amikor úgy tűnt, hogy az egyiptomi állam léte került veszélybe. Nemcsak az alapvető szolgáltatások forogtak kockán, de veszélybe került a határellenőrzés is a Gázai övezet mentén, miközben diplomáciai téren Kairó kudarcot vallott avval, hogy megakadályozza Etiópia gátépítési terveit a Níluson, Egyiptom legfőbb vízforrásán. Az iszlám fundamentalizmusnak olyan mértékben engedett szabad teret Murszi és a kormánya, amelyre Egyiptomban soha korábban nem volt példa. Nemcsak a köztársasági normák, de az átlagos, mérsékelt és feltehetően demokrácia-párti szunnita muszlimok lelki nyugalma is veszélybe került. A Murszi-elnökség tanulsága sajnos az lehet, hogy a Közel-Keleten a demokrácia és a politikai iszlám egyszerűen "nem vegyíthető", mégpedig azért nem, mert a politikai iszlám menedéket ad mindannak, ami egy arab társadalomban nem demokratikus - mutatott rá Raka.

Murszi elnöksége idején dzsihádisták szinte büntetlenül robbanthattak fel gázvezetékeket a Sínai-félszigeten. A szaúdi stílusú, nem hivatalos vallásrendőrség tagjai megöltek egy fiatalembert csak azért, mert az kettesben sétált a barátnőjével. Diszkrimináció és szexuális zaklatás áldozataivá váltak azok a nők, akik nem viseltek hidzsábot (a hajat eltakaró kendőt), sőt, egyes esetekben megesett, hogy tömegközlekedési eszközökön, iskolákban erőszakkal levágták a fedetlen fővel mutatkozó nők haját. A gyerekházasságok hitvány szokása kezdett újjáéledni. Mindeközben a parlamentben az iszlamista törvényhozók olyan ügyekkel foglalkoztak, mint a női nemi szervek csonkításának legalizálása és az idegennyelv-oktatás betiltása az állami iskolákban.

A Muzulmán Testvériség szektarianizmusát remekül példázta az a szíriai háború kapcsán megrendezett szolidaritási konferencia, amelyet Murszi hívott össze június 15-re. A megmozdulás először Murszi-párti rendezvénynek tűnt, de aztán gyorsan átalakult a szíriai Aszad elnök alavita rezsimje elleni gyűlöletbeszédek sorozatává: több népszerű vahhábita hitszónok nyíltan a síitákkal azonosította a világban működő gonosz erőket. Mohamed Murszi persze nem feltétlenül volt mindezért közvetlenül felelős, de mindenesetre nem tett semmit, hogy megakadályozza ezeket a fejleményeket. Akkor is hallgatott, amikor néhány nappal később Kairó környékén meggyilkolták az egyiptomi síita közösség egyik vezetőjét és három hívét.

Amikor egyesek azt állítják, hogy a július eleji események nem minősülnek államcsínynek, az semmiképp nem tekinthető hadsereg-párti álláspontnak. A tábornokok nem akarnak közvetlenül kormányozni, és tartanak a nyugati országok bírálatától, illetve az amerikai katonai támogatás megvonásától. A hadsereget ugyancsak óvatosságra inti az iszlamisták stabil politikai támogatottsága, amelyet egyértelműen mutatnak a sorozatos Murszi-párti tömegtüntetések. Egyelőre nyitott kérdés, hogyan alakulnak tovább a dolgok.

Az viszont egyáltalán nem kérdéses, hogy a politikai iszlámnak nyújtott washingtoni támogatás jó eséllyel elégedetlenséghez vezet, és emberéleteket követel. Az amerikai kormánynak be kell látnia, hogy az iszlám fundamentalizmus mindig is inkább probléma lesz, mintsem megoldás - hangsúlyozta Juszuf Raka.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter