Ebola - még mindig

A közösségi egészségügy biztonságosabb

(Nem is annyira) meglepő felfedezés: a szegények kevésbé bíznak a hivatalos orvosokban, ápolókban. Itt lenne az ideje kiaknázni ezt.

2014.09.30 07:00Szilágyi Szabolcs - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret
Forrás: USAID

Számos korábbi tapasztalat igazolja, hogy az elmaradott régiók lakossága hajlamosabb babonák alapján gyógyítani és gyógyulni, mintsem a fejlett orvostudomány tényekkel igazolható tudására támaszkodni. Paul Farmer, a Partner in Health (PIH) társalapítója és a fejlődő világ egészségügyi szolgáltatásának forradalmasítója a következőképp foglalta össze: "Rájöttünk, hogy a közösségi törődés, melynek során javarészt közösségi egészségügyi munkások foglalkoztak a betegekkel, nem csak biztonságosabb volt az "üzemi" egészségügyhöz képest, de hatékonyabb is."

De miért is fontos ez? Erre a választ Nyugat-Afrika adja meg: az ebola pusztította vidéken sokan babonás félelem miatt nem fordulnak az orvosokhoz, kórházakhoz, így titokban tovább adják a bennünk lappangó vírust, fokozva a járványt. Megdöbbentő, de az ebolával fertőzött líbiaiaknak csupán 18 százalékát látják el megfelelően felkészített egészségügyi dolgozók. A többi otthon próbál túlélni, vagy, ahogy az imént említettük, bujkál. Attól való félelmükben nem mernek hivatalos segítséget kérni, hogy a túlzsúfolt, de egészségügyi személyzet tekintetében rosszul álló kórházakban "csak meghalhatnak".

Nagyobb veszélyben vannak a nők, mint a férfiak, állítja Farmer. Nem véletlen, hogy a fertőzöttek 75 százaléka nő, hívta fel a figyelmet az európai szemmel meglepő jelenségre a szakember. Anyák és lányaik állnak "önkéntes" betegápolóvá az ebolajárványban, vagyis gyakorlatilag az elsők között fertőződnek meg.

Együtt, egymásért
Farmer úgy véli, alapvetően rossz az az elképzelés, hogy egyes életek kevesebbet számítanak, főleg akkor, ha a szegényekről van szó. A fertőző betegségek nem állnak meg országhatároknál, így a fejlett világ is hamar kényelmetlen helyzetben találhatja magát. A szegények hiedelmeivel nehezített egészségügyi beavatkozásokra otthonaikhoz, saját közösségeikhez minél közelebb kell sort keríteni. És ki kell elégíteni alapvető igényeiket is: ha egy anyagiak híján levő betegnek pénz és élelem kell ahhoz, hogy egyáltalán szakszerű segítséghez juthasson, akkor először ezeket kell biztosítani számára, és csak utána jöhet a megfelelő orvosi beavatkozás fontossága.

Az elképzelés egyébként nem új, korábban Limában, Dél-Amerikában is alkalmazták már. Az ottani szegények között (is) terjedő különböző fertőzéseket végül azzal tudták megfékezni, hogy a gyógyításra szánt pénzekből nem csak gyógyszert, hanem élelmiszert is vásároltak, közlekedési lehetőségeket biztosítottak, sőt, még lelki tanácsadásra is futotta. Meg is lett az eredménye: a chilei városban három év alatt a multirezisztens tuberkulózis 83 százalékát meg tudták gyógyítani.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.