Neverending story

Bohózatba fordult a Lánchíd Palota ügye

Újabb tárgyalást tartott a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiuma az állami tulajdonú Eximbank-MEHIB által székházként kibérelt Lánchíd Palota ügyében. Vettük a fáradtságot és végigültük a tárgyalást.

Nézze meg a Lánchíd Palotát! >>>

_{2015.06.29 13:37ma.hu}

Kinyomtatom

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Pénteken újabb tárgyalást tartott a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiuma az állami tulajdonú Eximbank–MEHIB által székházként kibérelt Lánchíd Palota ügyében. Az ingatlan vételi opcióval kombinált bérletére a bank korábbi vezetése kötött szerződést, amelyet – miután a bank a Külgazdasági és Külügyminisztérium tulajdonába került – az új menedzsment feltűnő értékaránytalanságra hivatkozva megtámadott. Meggyötört bankosok, hét órán át váratott tanúk, maratoni meghallgatások és egy végtelenül türelmes bíró, aki néha még el is lopta a showt. Vettük a fáradtságot: megnéztük, tulajdonképpen miről is van szó, és végigültük a tárgyalást.

Fellebbezésnek helye nincs - hozza meg az első számú végzést az eljáró bíró, amely arról szól, hogy a jelenlévők többségi hozzájárulásai alapján képek nem, de hangfelvétel készíthető a tárgyaláson. Ennek oka, hogy a tanúként beidézett korábbi bankvezetők, jogászok állításuk szerint tartanak attól, hogy a róluk készült kép mellé nem biztos, hogy pontos, korrekt tudósítást is kapnak, amit az elmúlt tárgyalásról egy másik lapban megjelent cikkre alapoztak, ezért nem járultak hozzá a fotózáshoz. Kivéve Nobilis Kristóf nagyvállalkozót, aki az alperesi oldalon egykedvűen, már-már mosolyogva állta a sarat.

Egy igazi sikertörténet

Maga az Eximbank, ha lehet úgy fogalmazni, a Fidesz-kormány valódi sikertörténete. A mindvégig állami tulajdonban lévő Magyar Export-Import Bankot (Eximbank) és a Magyar Exporthitel Biztosítót (MEHIB) több, mint húsz éve alapították azzal a céllal, hogy segítsék a magyar cégek exportját. A bank feladata az volt, hogy általában társfinanszírozó bank bevonásával hitelt nyújtson a vállalatoknak, hogy exportálni tudjanak, a biztosító pedig felvállalta a külföldi vevők kockázatait. A bank és a biztosító 2002-ben egy vagyonpolitikai döntés következtében (a bábolnai kombinát földterületének értékesítése után) a Magyar Fejlesztési Bankhoz (MFB) kerültek, ahol hét-nyolc éves vegetálás következett. Egy korábban ott, majd a piaci szférába került munkatárs szerint "A felettes bank annyit szeretett volna, hogy ne kelljen vele foglalkozni, és ne kerüljön pénzbe - olyannyira, hogy még a szappant is higították a vécében. Aki tudott, menekült onnan."

2012-ben, Matolcsy György miniszterségére érett meg a döntés, hogy mégiscsak fel kellene élénkíteni az export-importot, ezért a bankot és a biztosított átvette az NGM közvetlen irányítás alá, amelyek személyében azonos menedzsmentet kaptak. A vezérigazgató Nátrán Roland, helyettese Darabos Tamás lett. A 2012-ben még 170 milliárd forint mérlegfőösszegű bank erőteljesen növelte aktivitását, mind a nemzetközi pénzpiacon - ahol 2012 decemberében a kormányfő megelégedését is kiváltó, a Magyar Államot megelőző kötvénykibocsátási akciójával vívott ki magának elismerést -, mind pedig a hazai pénzpiacon, ahol a bankok refinanszírozásával növelte a hitelezés aktivitását, úgy, hogy a 2014-es évet már 630 milliárd forintos mérlegfőösszeggel zárták. Terveik között szerepelt az állomány további növelése, az addigi 180 fő körüliről 300 felettire. Mivel a Nagymező utcai székház bérleti szerződése a lejáratához közeledett, a székházcserét már az őket megelőző vezetés is célul tűzte ki, bár prioritásként senki sem kezelte, indikatív, a piacot feltérképező ajánlatkéréseknél tovább nem jutott a projekt.

Egy következő ajánlatkérésnél már komolyabban is képbe került a kellően reprezentatív Lánchíd Palota, amely a felújítását és egy bedőlt hitelkonstrukciót követően évek óta üresen állt. A CIB Banktól a Nobilis család tulajdonában álló DÖB-68 Zrt. vásárolta meg azzal a céllal, hogy majd bérbe adja az Eximbanknak, amely mellé a menedzsment vételi opciót is kért, viszont a bank igényeinek megfelelően át kis kellett alakítani az épületet. A volt vezérigazgató azt állítja, rendszeresen tájékoztatta Varga Mihály minisztert, majd miután az Eximbank az NGM-től 2014 májusában az előbb Navracsics Tibor, majd Szíjjártó Péter vezette Külgazdasági minisztérium alá került, szeptemberben hirtelen vizsgálat indult a székházbérlet ügyében, amelynek következtében előbb Darabos Tamás (hivatalosan 2014 júliusáig volt csak a banknál), majd Nátrán Roland is távozott az Eximtől. Mindenestre a jelen per arról szól, hogy valóban felelőtlen pénzkidobás volt-e a Lánchíd Palota bérletére kötött szerződés, ahová a fent említett változások miatt azóta sem költöztek be. A pillanatnyi helyzet szerint az állam, pontosabban az állampolgárok jelenleg nemcsak a be nem lakott palotáért, hanem a továbbra is használatban lévő Nagymező utcai székházért is fizetnek.

"Eljárásjogi nonszensz"

_{Kattintson még több képért!}

Eljárásjogi abszurdum van készülőben, de ezt reggel kilenckor, az iratismertetés megkezdésekor még senki sem sejti, legalábbis a többség biztosan nem. Hogy pontosítsuk a szereplőket, felperes az Eximbank–MEHIB, alperes a Lánchíd Palota bérbeadója, a Nobilis Kristóf érdekeltségébe tartozó DÖB-68 Zrt., a per tárgya pedig szerződés érvénytelenségének megállapítása, amellyel együtt az Eximbank–MEHIB az eddig kifizetett bérleti díjakat és a Lánchíd Palota átalakításába fektetett közel több százmillió forintot is visszaköveteli. (A kialakítási hozzájárulást 200 millió forintig fizette a DÖB-68 Zrt., az ezen felüli részt –tekintettel arra, hogy jelentős visszabontás és átalakítás is történt – az Eximbank fizette, amit most szintén az alperesen kívánnak behajtani, függetlenül attól, hogy a szakértő szerint ez inkább kárt tett az épületben.)

Az iratismertetés egy frissen beérkezett szakértői véleménnyel kezdődik, amelyben a bíróság által kirendelt szakértő megállapította, hogy a bérleti szerződés nem értékaránytalan, és bár nem teljesen mindennapi, mindenben megfelel a piaci áraknak és szokásoknak. A nem teljesen mindennapi alatt lehet érteni, hogy tíz évre kötötték, vételi opcióval, de erről később. Ezt követően a bíró megkérdezi a felperes képviselőjét, hogy fenntartják-e a keresetet, mire a felperes 9.24-kor bejelenti a keresetmódosítást, amely szerint az eredeti kereset fenntartása mellett jó erkölcsbe ütközés jogcímen kéri a szerződés semmisségének megállapítását. „Ügyvédnő, nagyon tisztelem Önt, de ha már tegnap este tudták, miért nem írták le? Hogy kérdezzek így erre vonatkozóan a tanúktól?” – döbben le a bíró, majd rövid közjáték következik arról, hogy vajon mennyire kollegiális magatartás egy ekkora perértékű, kiemelt ügyben mindezt a tárgyalás kezdetekor, szóban bejelenteni, ráadásul több, mint egy hónappal az előző tárgyalás után. Az alperest képviselő ügyvéd pedig azért akad ki, mert úgy érzi, már az előző tárgyaláson feltett, a per tárgyához nem tartozó kérdések is mind erre irányultak, de erre ő is csak most jött rá.

„Jó, hogy itt elő tetszik terjeszteni, de mi okból jó erkölcsbe ütköző?”– próbálkozik tovább a bíró, majd jön egy negyedórás, tragikomédiába hajló jelenet „most előterjeszti vagy nem terjeszti elő” címmel – a tanácskozó ügyvédnőket nézve kezdem a delphoi jósdában, vagy valami hasonlóban érezni magam, ahol a válasz egyszer igen, egyszer nem, azaz majd később, végül néhány fergeteges, eljárásjogi nonszenszt emlegető fordulat után a bíró az ügyvédnő elé tolja a magnót, hogy ha mégis módosítanak, akkor itt a lehetőség, tessék megindokolni szóban.

Eljáró ügyvédekről nem nagyon szokás írni, de érdekes lehet, hogy az Eximbankot vezető-ügyvédként képviselő Bártfai Beatrix neve már számos nagyobb horderejű ügyben felmerült, ugyanis az állami megbízásokkal gazdagon ellátott iroda ügyvédje több, kaszinóberuházással kapcsolatos eljárásban is képviselte a magyar államot: előbb a Yoav Blum izraeli üzletember által megálmodott sukorói beruházást támadta, majd később már az Andy Vajnához és Szima Gáborhoz kötődő kaszinókoncessziós szerződések előkészítését és ellenjegyzését is ő végezte. Előbbit mintegy 45 millió, utóbbit 48,8 millió forintért. A sukorói ügyet egyébként az ügyvédnő maga is többször felemlegette a tárgyaláson, hiszen abban is a feltűnő értékaránytalanságra hivatkozott. Sukorónál ez pont nem állta meg a helyét (igaz, más igen), a szakértői vélemény alapján egyelőre itt sem, de majd meglátjuk, messze még a vége.

A társadalom megítélése és értékítélete

A felperes szóbeli indoklása szerint az Eximbank–MAHIB és a DÖB-68 Zrt. közötti bérleti szerződés azért ütközik jó erkölcsbe, mert „a megkötött előbérleti, bérleti és opciós szerződések a társadalom megítélésével súlyosan ellentétesek, a társadalom értékítéletét fokozottan sértik”, az állami vagyonnal gazdálkodó szervezet által kötött szerződés „létrejötte, körülményei, összegszerűsége, az összes körülményt egybevéve ellenkezik a társadalom értékítéletével.”

„Értem, de a körülményekre az alperesnek milyen rálátása van?" – veti közbe a bíró, amire a válasz, hogy ez még feltárandó. A frissen ismertetett szakértői vélemény ellenére a felperes fenntartja, hogy az ár meghatározása kirívóan eltér a piaci szokásoktól, valamint a tízéves bérleti időtartam, az ingatlan visszaalakítására meghatározott feltételek és a szerződés megkötésének körülményei, például az, hogy még egy nappal a szerződés megkötése előtt sem voltak ismertek a mellékletek, egyaránt jó erkölcsbe ütköznek.

Életre kel viszont az eljárásjogi nonszensz is, mivel a fegyveregyenlőség elve alapján az alig tíz perce előterjesztett módosításhoz kapcsolódó kérdésekben az alperesi képviselő nem tudott felkészülni, ezért azokban a bizonyítási eljárás részeként nem lehet meghallgatni az egyébként is több, mint egy órája várakozó tanúkat, illetve maximum többször kell vallomást tenniük. Egy pillanatra felmerül az is, hogy lehet halasztani kellene, de ezt a lehetőséget a bíró rögtön elveti.

"Önöknél van a levelezésem, nézzék meg"

Nobilis Kristóf meghallgatása a per májusi tárgyalásán már megtörtént, akkor mintegy öt órán keresztül válaszolt a felperesi képviselő kérdéseire. Viszont az összes többi tanúmeghallgatást is végig kell ülnie, hogy ha a vallomások között ellentmondás lenne, az azonnal feloldható legyen.

"Tudja azt, hogy ezen a pénteki, kissé borongós napon miért kellett itt megjelennie?" - fordul a bíró Darabos Tamáshoz, az Eximbank korábbi vezérigazgató-helyetteséhez, és ezzel a mondattal el is kezdődik a nap első és majdnem egyetlen tanúmeghallgatása. A felperes képviselője kéri és meg is kapja az első kérdezés jogát, amelyet aztán szinte a tárgyalás egésze alatt magánál tart (olyannyira, hogy az alperes ügyvédje először komolyabban délután háromnegyed kettőkor jut szóhoz), ráadásul a következetesen felépített kérdések stílusa inkább hasonlít egy büntető, mint egy polgári perhez. Mindehhez a tanúk válaszait követő újabb és újabb papírelőhúzások társulnak, minél inkább zavarba hozandó a két év távlatából egyébként is sokszor idő-és eseményzavarral küzdő exvezéreket.

Darabos Tamás vallomásában elmondta: 2012 júliusában került az Eximhez, a székházkeresés tervét az előző menedzsmenttől „örökölte”, mivel a Nagymező utcai ingatlan bérleti ideje már a lejáratához közeledett. A korábbi vezetés három lehetséges ingatlant is megjelölt, amelyek közül ő egyiket sem találta megfelelőnek. Már csak azért sem, mert akkorra még nem készült el az új, három évre szóló stratégiai terv. Mindenesetre kiküldtek egy indikatív ajánlatkérést a piacon található ingatlanközvetítőknek, különböző időbeli opciókat megjelölve (5 év, 3+3 év vagy évente megújuló bérletre) Ahogy fogalmaz, „ez nem minősült erős ajánlatkérésnek, az volt a célunk, hogy felmérjük a piacot és azt, hogy a korábban megjelölt három ajánlat mennyire tükrözte a piaci körülményeket”.

Az ajánlatkérésre 60 és 100 közötti ajánlat érkezett, amelyek között már a Lánchíd Palota is szerepelt, de a később 12-re szűkített listába már nem került be. Volt más probléma is, ami miatt a székházkeresés nem volt prioritás, ezért a csőd szélén álló intézmény reorganizálása során előtérbe kerülő feladatok megoldási elsőbbsége miatt a Nagymező utca 2012 végén lejáró bérletét egy évvel meghosszabbították. Időközben a tulajdonos elfogadta az új üzleti stratégiát, 2012 decemberében megtörtént a későbbi sikereket megalapozó nemzetközi kötvénykibocsátás, illetve megkezdődtek a bővítési és munkafeltételeket javító tervek. Újra előkerült az új székház keresése is, mivel a Nagymező utcai ingatlan nemcsak szűkké, de műszakilag is elavulttá vált, a nemzetközi szinten is megfelelő reprezentációhoz és a javuló munkakörülményekhez pedig már az is hozzátartozott volna, hogy „ne a kutyaszart kelljen kerülgeti reggelente.” A 2013 elején kiküldött újabb indikatív ajánlatkérés ennek megfelelően már az új igényeket szem előtt tartva zajlott. 10-15 ingatlan közül négy maradt versenyben, köztük a Lánchíd Palota, amelyet ráadásul akkor még nem is a DÖB-68 Zrt., hanem egy másik ingatlanbefektető szeretett volna megvásárolni és bérbeadni az Exim-csoportnak.

Az ingatlanok lokációjának összehasonlításánál a bíró szórakoztatóan különböző bírósági épületek elhelyezkedését vette alapul, kiemelve a Markó utca „pozitív értelemben vett kisugárzását”, mondván „lehet, hogy még kúriai bírók is fognak ítélkezni ebben az ügyben”.

Amikor az időrendek és a szóba jöhető ingatlanokra vonatkozó kérdések közben a felperesi képviselő különböző levelezésekből vett idézetekkel próbálta zavarba hozni a tanút, ő valamikor félúton a hét órán át tartó meghallgatása közben annyit mondott csak: „Nem emlékszem Ügyvédnő. Önöknél van a levelezésem, nézzék meg!”

"Bíró úr, látta ön a Ponyvaregényt?"

"Bármelyik ingatlant vettük volna bérbe, mindegyiket át kellett volna alakítani, hogy a banki szervezet működésének megfeleljen" - mondta Darabos Tamás; a Lánchíd Palota későbbi bérbeadója pedig 200 millió forint értékben el is vállalta volna az átalakítást. A bank végül több szempont miatt úgy döntött, inkább maguk végzik ezt el, így az összeget a bérbeadó megfizette a bérlőnek, aki az átalakítás ideje alatt előbb nulla, majd egy ideig csak csökkentett bérleti díjat fizetett.

A történethez hozzátartozik, hogy a DÖB-68 Zrt. is csak hitelfelvétellel tudta megvásárolni a Fő utcai ingatlant, ezért az előszerződés megkötését követő tárgyalásokba a cégnek hitelt nyújtó két bank is bevonásra került. Arra a kérdésre, hogy tudták-e, ki áll a bérbeadásra álló ingatlanok mögött, a volt vezérigazgató-helyettes azt válaszolta, hogy ennek már csak a konkrét tárgyalások előrehaladásakor lett jelentősége, hiszen ők minden szóba jöhető ingatlan esetében ingatlanközvetítőkkel tárgyaltak, a Lánchíd Palota korábbi lehetséges és a későbbi bérbeadóját is Mátrai Mihály, az alperes ügyvédje képviselte.

A DÖB-68 Zrt.-vel folytatott tárgyalások csaknem egy évig tartottak: a bérbeadó tízéves bérletet, az Eximbank vételi opciót kért, amelyet az állampapírok hozamához kötöttek. "Tekintettel arra, hogy a bérbeadó is hitelt vett fel, ez inkább jogi biztosítékot jelentett, mint vételi szándékot" - nyilatkozta a korábbi vezérigazgató-helyettes. A vételi opcióval legelőször 2016-ban élhettek volna, amit ha megtesznek, azzal "az állam vagyonát gyarapítottuk volna".

Az időrendekkel megint lett egy kis baj, mivel úgy tűnt, hogy az Eximbankot képviselő ügyvédnő rendre összekeveri a 2012-es, 50-60 irodaházat érintő keresés adatait a későbbi bérbeadóval a szerződés kitárgyalása során keletkező dokumentumokkal. „Bíró úr, látta ön a Ponyvaregényt? Az a vége, hogy a főhős elhajt a napfényben, miközben a filmben már régen meghalt. Az ügyvédnő is valahogy így keveri az idősíkokat” – talált újabb hasonlatot az ex-vezérigazgató-helyettes, bár szerintem nem a Ponyvaregényre gondolt, ez valami másik filmben lehetett.

A következő téma viszont már valóban több magyarázatot igényel, hiszen ésszerűen elég nehéz megmagyarázni, hogy az előzetes egyeztetésekben szereplő alig több mint 4000 négyzetméter bérbe vett terület hogy nőtt végül 4680 négyzetméterre. Darabos Tamás magyarázata szerint úgy, hogy műszaki egyeztetések során kiderült: nagyobb területre lesz szükségük, illetve tudomásul kellett venniük, tekintettel arra, hogy az Eximbank és a MEHIB gyakorlatilag egy intézményként működik, ebben az esetben nincs úgynevezett közös területi szorzó. Arra a kérdésre pedig, hogy egy ilyen komoly ügyletnél miképp fordulhat elő, hogy a szerződéskötés előtti napon a szerződés mellékletei nem álltak rendelkezésre, a válasz „Még az utolsó pillanatban is folytak az egyeztetések” volt. Ez utóbbit, a szerződéskötés körülményeit a felperesi képviselő egyik lehetséges semmisségi okként jelölte meg.

A felperesi kérdések között a tárgyalás ötödik órájának végén a bírónak végre sikerül elrendelnie egy ötperces szünetet. Különböző összeesküvés-elméletek szerint akár össze is beszélhetnek a tanúk, de ennyi idő után inkább mindenki csak a mellékhelyiséget keresi.

Varga Mihály és később Szíjjártó Péter is mindenről tudott

A közel hétórás tanúmeghallgatás végén a vételár-meghatározásának kérdésről következik a vita. „Ráadásul azzal, hogy az Eximbank megtámadta a bérleti szerződést, az opciós jogát is elvesztette, amit ők maguk kértek” – mondta Nobilis Kristóf, mire a volt vezérigazgató-helyettes nemcsak meglepődött, hanem őszintén csalódottnak is tűnt.

„Kéri az adatai zártan kezelését?”, „Igen”, „De miért?”, „Ja, tényleg, úgyis benne van a cégnyilvántartásban. Akkor inkább mégsem” – ezzel a rövid párbeszéddel indul a nap második, egyben utolsó tanúja, az Eximbank–MEHIB biztosító korábbi vezérigazgatója, Nátrán Roland tanúkénti meghallgatása. A tárgyalás ki tudja hányadik órájában már egy ilyen szinten szórakoztató diskurzusnak is nagyon tudok örülni.

A többi tanú időközben újabb időpontok egyeztetése és több, mint hét óra várakozás után elmehet, mivel az eddigiek fényében rájuk már biztosan nem kerül sor vagy talán csak éjfélkor, már ha lehetne nonstop tárgyalásokat tartani.

Nátrán Roland 2012-ben, Matolcsy György javaslatára vette át az Eximbank-MEHIB vezetését. A székházkérdés az ő vallomása szerint sem élvezett prioritást az első időszakban, amikor pedig újra előkerült, minden ezzel kapcsolatos teendőt Darabos Tamás vezérigazgató-helyettes intézett. Elmondása szerint nem csak az Igazgatóságot, hanem a tulajdonosi jogokat gyakorló Matolcsy Györgyöt, majd 2013 márciusától az őt váltó Varga Mihály minisztert is tájékoztatta a székházváltás tényéről, és az ezzel kapcsolatos események alakulásáról is. Annak ellenére, hogy a tájékoztatás tényét a felperesi jogi képviselő vitatja, a tárgyaláson mégis olyan igazgatósági ülési jegyzőkönyvből olvas fel, amely végül azt igazolja, hogy a bérlet kérdésével az igazgatóság már annak megkötése előtt is foglalkozott. Magát a jegyzőkönyvet viszont banktitokra hivatkozva nem kívánja a per anyagához csatolni.

"A miniszter úr azt mondta, itt nem ő dönt, hanem a menedzsment feladata, hogy a székházváltás körültekintően, szakszerűen és professzionálisan történjen" - mondja. Varga Mihálynak mindössze három kérése volt: az egyik, hogy mielőtt az Eximbank új székházba költözne, egyeztessen az állami vagyonkezelővel, hogy biztosan nincs-e olyan másik épület, amelyet székházként használhatna. A megadott paraméterek alapján egyet találtak csak, Tatabányán. A másik kérés az volt, hogy a bérbeadó alkotmányvédelmi szempontból is megfeleljen. A harmadik pedig, hogy törekedjenek egy esetleges előnyös vételre. Arra a felperesi kérdésre, hogy ha a sikereket a Nagymező utcai székházban érték el, miért kellett nekik új iroda, a válasz egyszerű volt: elavult, kinőttük. Ezen a ponton a bíróban felmerül, hogy talán Varga Mihály miniszter úr meghallgatása sem lenne értelmetlen, de eddig ilyen döntés nem született.

"Sem Matolcsy, sem Varga miniszter uraknak nem volt olyan elvárása, hogy az új székház és a költözés költségtakarékos legyen?" - kérdezte a felperesi képviselő, mire Nátrán Roland nemcsak a bérleti költségek a banki működésben elfoglalt szerepét vázolta, hanem konkrét összegeket is említett: míg a Nagymező utcai székház bérleti díja 21-22 millió forint volt, addig a Lánchíd Palotáé 28-29 millió forint lett volna havonta. "A vezérigazgatója voltam ennek az intézménynek, nem az ügyintézője" - válaszolta arra a felvetésre, hogy milyen szinten - pontosabban miért nem jobban - folyt bele az ingatlan kiválasztásába és a székházcsere lebonyolításába.

A bérlet és a költözés költségei a 2014. évi üzleti tervben is részletesen szerepeltek, amelyet az igazgatóság elfogadott - arra a felperesi kérdésre, hogy mindezt alapítói határozatban tették-e, nemleges volt a válasz. Elvileg azért, mert nem is kellett volna ilyen.

Az események 2014 májusában kezdtek lassulni, amikor az Eximbank–MEHIB a Külgazdasági- és Külügyminisztérium tulajdonába került. Átvételkor a Szíjjártó Péter vezette minisztérium – tekintettel a külgazdasági helyzet változására – aktualizált üzleti tervet kért, amelyben változatlanul szerepelt a székházváltás költsége. 2014 szeptemberében a felügyelőbizottság konkrét vizsgálatot indított a bérlettel kapcsolatban, amelynek jogi véleményezésére a jelenleg felperesi képviselőként eljáró Bártfai Beatrixot kérték fel. A vizsgálatnak sem az eredménye, sem a költségei nem ismertek a mai napig sem. Közben Darabos Tamást Fejérvári Levente váltotta a vezérigazgató-helyettesi poszton, aki egy független szakértő bevonásával mintegy „titokban” értékbecslést készíttetett a Lánchíd Palotáról, ami Nátrán Roland tudomására is később jutott csak. Arra a kérdésre, hogy Fejérvári Levente ezt miért nem küldte tovább senkinek, a válasz annyi volt: mert az eredmény megegyezett a bérleti szerződésben foglalt értékekkel. 2014 decemberi távozása előtt egy hónappal a most már csak volt vezérigazgató viszont nemcsak az igazgatóságnak, hanem a felügyelőbizottságnak is elküldte. 2014 decemberére az átalakítások is befejeződtek, a Lánchíd Palota költözhető lett volna. A volt vezérigazgató maga is meglepődött azon, hogy az ingatlanba a bank végül miért nem költözött be.

Este háromnegyed kilenckor még mindig lettek volna kérdések. Az, hogy miért „jó erkölcsbe ütköző” egy szakértői vélemények szerint nem „feltűnő értékaránytalansággal” kötött bérleti szerződés megkötése, és miért nem jó erkölcsbe ütköző, hogy egy állami intézmény miért két helyre fizet bérleti díjat, szintén kérdés marad egyelőre. Mint ahogy az is, hogy valóban erről van-e szó. A bíró új határnapot tűzött ki, ami Nátrán Roland és újabb tanúk meghallgatásával fog folytatódni. Ha ott leszek, több liter ásványvízzel és egész napi hideg élelemmel készülök.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter