Hatalommal való visszaélés?

A zombi tiszt és a reggeli napfény háborúja

Még a haditengerészetnél is előfordulnak olyan esetek, amire senki sem számítana. Több ezer tonna és több száz ember mozdult meg a "semmiért".

2014.10.12 09:52ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A lustaság fél egészség, tartja a régi mondás, márpedig a régi mondások többnyire igazak. Szinte mindenki tudna legalább egy olyan történetet mesélni, amikor olyat tett, ami rendes körülmények között legalábbis furcsának tűnik.

Az alábbi történet – melyet egy reddit felhasználó osztott meg - iskolapéldája lehet a lustaság, a profizmus és a találékonyság találkozásának, a megfelelő időben és a megfelelő helyen. Persze kérdés, hogy az eset valóban megtörtént-e, de ha igen akkor henye-Nobel-díjra jelöljük a főszereplőt.

„Egyszer egy amerikai hadihajón szolgáltam, és éppen a reggelimet fogyasztottam a tiszti étkezdében mikor besétált a hadműveleti tiszt (OPS). Ez a fickó finoman szólva sem volt frissen kelő típus. Félig aludt még, szemei résnyire nyitva… gyakorlatilag egy zombi, kezében egy kaláccsal. Leült velem szembe és félig öntudatlan állapotban reggelizni kezdett.

Én a hajó oldalának támaszkodva ültem és az egyik hajóablakon besütő reggeli napfény ragyogó fénnyel fürösztötte a kómás tiszt arcát. Hunyorgott, miközben próbálta megrágni az ételt és azon töprenghetett miképpen fogja kibírni a nap hátralevő részét. Még nézni is fájdalmas volt.

De ekkor a zombi-OPS egyszer csak abbahagyta a rágást, lassan elővette a telefonját és felhívta a hidat. Álmos hangon beleszólt: Hééé itt a hadműveleti tiszt. Kérem… módosítsák az őrjárat irányát… igen egy-hat-öt-re. Köszönöm. Ezután letette a telefont és hunyorogva ült tovább.

És akkor, igen akkor észrevettem, hogy a ragyogó fény elkezd lecsúszni a zombi arcáról és már a mögötte lévő falat világítja meg. Egy percen belül a bosszantó napfény teljesen eltűnt az arcáról, a tiszt pislogott párat, engem pedig elárasztott ennek a csodálatos pillanatnak a szépsége.

A tiszt azáltal, hogy 15 fokkal módosította a járőrútvonalat, annyit változtatott az útirányon, hogy a fény pont ne az arcát érje. Szó szerint megmozgatott több ezer tonnát és több száz embert, csak hogy ne süssön a szemébe a Nap és nyugodtan tudja enni a reggelijét. Csak ámultam. 

Lassan felemelte a kalácsot én pedig megijedtem, hogy talán észre sem vette a saját zsenialitását és, hogy sosem lesz képes átérezni a lustaságnak eme hőskölteménybe illő csodáját (hiszen még legalább egy órán át beszámíthatatlan lesz). De a következő pillanatban két harapás között megállt, rám nézett, és a lehető leghalványabb, legvékonyabb mosolyt eresztette meg, mielőtt tovább falta volna a kalácsot.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.