Trükkök a levegőben

Hullámvasutazik a vadlúd

Az indiai lúd egészen érdekes módon folyamatosan feláldozza a nehezen megszerzett magasságát repülés közben. Igaz, így le is tudja gyűrni a szinte minden más madárnak lehetetlen akadályt jelentő Himaláját.

2015.01.21 11:00Szilágyi Szabolcs - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret
Forrás: Wikipedia

Sok ezer méteres magasságokba tör a Himalája hegység Ázsiában, szinte minden repülő állatnak leküzdhetetlen akadályt állítva ezzel. De nem a "harcedzett" indiai lúdnak (Anser indicus), mely speciális technikával képes átjutni felettük, hogy elérhessen a Tibeti fennsíkra és vissza. Azt azonban egészen mostanáig nem tudtuk, hogyan győzik le az ember számára is csak oxigénpalackkal leküzdhető, számos halottat követelő csúcsokat.

Charles Bishop a Bangor Egyetemről kollégáival együtt kereste a választ a kérdésre, mégpedig szárnyasokra csatlakoztatott adatgyűjtő eszközök segítségével. Hét ludat "gyűrűztek meg", miközben Mongóliában található költőhelyükről téli szállásukra, Délkelet-Tibetbe vagy Indiába repültek. Az eszközök révén folyamatosan figyelhették a madarak szívritmusát (amiből következtetni lehet oxigén-felhasználásukra és anyagcseréjük tempójára), testhőmérsékletét, a légköri nyomást (ebből pedig a magasságot lehet meghatározni), illetőleg a test gyorsulását. Utóbbi segítségével adatokat kaphattak arról, milyen gyakran végeznek szárnymozdulatokat a vándormadarak.

Korábbi feltételezések szerint a vadludak felrepülnek, amilyen magasra csak bírnak, majd a hátszél segítségével igyekeznek magasságukat megőrizve átjutni a hegyek felett. De az új adatok rávilágítottak, hogy ez nincs így: az indiai lúd szinte "magához öleli" a terepet. Gyakorlatilag ugyanolyan mozgást végez, mint a vidámparkok hullámvasútjai. Ennek oka pedig az, hogy nagy magasságokban megnövekszik a szárnymozgás, hiszen több erőre van szükség az alacsonyabb sűrűségű hegyvidéki levegőn való átjutáshoz; alacsonyabb területekre navigálás során pedig ezzel az erőkifejtéssel tudnak "spórolni".

"A szárnycsapásokkal történő vízszintes repülés költséges tevékenység nagy magasságokban, jellemzően hatékonyabb azonban a repüléshez szükséges összes energiafelhasználás tekintetében az alacsonyabban fekvő területek felett" - állapította meg a kutatás. Vitorlázva süllyedni ugyanis "olcsó" mulatság, kevés szárnycsapással megtehető, ráadásul az indiai ludak azt is tudják, hol vannak felfelé tartó légáramlatok, amivel szintén viszonylag egyszerűen nagyobb magasságokba emelkedhetnek, ha az indokolttá válik. Kiderült, hogy a hullámvasút-technikával nagyjából 8 százalékkal kevesebb energia kell a Himalája felett ugyanannak az útnak a megtételéhez.

Nem tűnik soknak? Pedig az. Nagyobb magasságokon a levegőben való fennmaradáshoz szükséges szárnycsapások intenzitása is nő. Ha 5 százalékkal többet csap szárnyával egy tipikus indiai lúd, akkor az a szívverését már 19 százalékkal növeli meg, a repüléshez szükséges energiát pedig 41 százalékkal. Nem csoda tehát, hogy igyekszik takarékoskodni - a hófödte csúcsokon semmilyen élelmet nem találnak a madarak, vagyis abból kell gazdálkodniuk, amit magukkal hoztak.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.