A mosolya örökké velünk marad

Fehér Miklós már öt éve nincs közöttünk!

Múlnak az évek, de van, ami soha nem tud enyhülni. Fehér Miklós, Magyarország egyik legjobb labdarúgója öt évvel ezelőtt hunyt el.

2009.01.25 22:245perc.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Fehér Miklóst nem kell bemutatni a futballt kedvelő olvasók előtt, s sajnos tragikus halála miatt valószínűleg mindenki megismerhette a nevét. Miki ikon volt, sok kis focista tekintette példaképnek, a Stark, Korsós, Fehér, Lakos név minden győri számára mosolyt csal az arcokra. Régen volt, amikor ezek a fiúk felszántották az ETO stadion gyepét. Kortársak voltak, barátok. Illetve a múlt idő nem helyes, a barátság örök, csak egy valaki nagyon hiányzik közülük már...

Csiszolatlan gyémánt született

Tatabányán látta meg a napvilágot Miki, 1979. július 20-án. Győrben a Bercsényi Miklós Középiskolába járt, miközben a Rába ETO-ban csiszolgatta tehetségét. Első élvonalbeli meccsét is a Rába-parti csapatban játszotta, 1995-ben. A zöld-fehérek mezét 62 alkalommal húzta magára, s 22 góllal örvendeztette meg a közönséget. Nagyot fordult vele a világ, amikor Portugáliából a patinás egyesület, az FC Porto érdeklődött iránta, s szerződést tett elé az asztalra.

Miki 1998-ban szedte a stoplist és a sportszárat. s meg sem állt Portóig. Két évet töltött el a kék-fehéreknél, s ez idő alatt többször is pályára futhatott a felnőtt válogatott mérkőzésein, ami minden magyar labdarúgó álmai között szerepelt. Miklósnak a Szent Koronás trikóban 25 meccs adatott meg, amelyek során hétszer zörgette meg az ellenfelek hálóját. A Portoból 2000-ben eligazolt, és a Salgueiros, majd a Braga csapatánál is megfordult, hogy hazatérjen a Portohoz. Ahonnan a másik portugál nagycsapat, a lisszaboni SL Benfica igazolta le 2003-ban.

Miki itt belekóstolhatott, milyen parázs mérkőzések is azok, amikor a két lisszaboni nagyágyú, a Benfica és a Sporting csap össze. Ahogy mindenhol, itt is gyorsan megkedvelték a szurkolók, a csapattagok és a vezetőség is.

Magyar gólpassz Portugáliában

Akkor, 2004. január 25-én is ugyanilyen vasárnap volt. A 19. fordulójához érkezett a portugál bajnokság, a fővárosiak a Victoria Guimaraes csapatához látogatott. Esett az eső, a meccs nyílt volt, gól nélkül teltek a percek. Mikiben égett a tettvágy, s bár előző héten náthával küzdött, a derbi napjára már visszanyerte egészséget. A középcsatár be szerette volna bizonyítani mesterének, José Antonio Camacho-nak: helye van a sztáralakulatban. A lehetőséget a 60. percben kapta meg, amikor is Joao Pereira helyére állt be. Egyre közeledett a meccs végét jelző hármas sípszó, amikor is Miki pazar labdával hozta helyzetbe Fernando Aguiart, aki gólra váltotta a passzt.

A mosolya örökké velünk marad

Már a hosszabbítás percei peregtek, amikor is magyar játékos nem hagyta az ellenfélnek, hogy elvégezzenek egy partdobást, amiért a játékvezető sárgalappal figyelmeztette.

Fehér mosollyal nyugtázta a lapot, nem vitatkozott. Mire azonban az Victoria játékosa elvégezte a bedobást, Miki már fájdalmasan összegörnyedt, majd mindenféle ösztönös támaszték nélkül a földre zuhant. A történet innen ismert: minden segítség és erőfeszítés, a háromszori újraélesztés is kevés volt. Fehér Miklós szíve röviddel éjfél előtt végleg megszűnt dobogni, 24 éves volt. A hivatalos verzió szerint szívinfarktus végzett vele.

Portugáliában valóságos nemzeti gyászt váltott ki tragikus halála, ahogy fogalmaztak: „Egy volt közülünk, aki sassal a mellkasán halt meg!” A magyar focista emlékét azóta is kegyelettel őrzik a portugálok és a Benfica csapatánál is. Miki mezét visszavonultatták, többet senki sem viselheti a csapatnál a 29-es számot.

Győrben szobrot emeltek tiszteletére, a Győri ETO pedig az utánpótlás-nevelő kollégiumát nevezte el egykori játékosáról. Ma öt éve, hogy a kivételes tehetségű és képességű Fehér Miklós az „Égi válogatottba” igazolt. Olyan csapattársai vannak, mint Zavadszky Gábor, Nagy Norbert, Simon Tibor, Bánka Kristóf, Dárdai Balázs, Molnár Balázs, Notheisz Zoltán, Antonio Puerta, Nilton Mendes, Vittorio Mero, Phil O'Donnell, Marc-Vivien Foe és a sort még lehetne folytatni.

Olyan játékosok, akiknek még a zöld gyepen lenne a helyük, de a sors másként akarta…

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.