Világok közt vándorol a hollywoodi sztár

Angelina Jolie nem a vörös szőnyegről menti meg az emberiséget

Bárhol jár, legyen szó akár filmfesztiválokról vagy krízisövezetekről, Angelina Jolie mindenki figyelmét magára vonja. Manapság azt tartja legfontosabb céljának, hogy népszerűsége révén felhívja a figyelmet a fegyveres konfliktusok áldozataira.

Angellna Jolie és Brad Pitt a 2012-es Oscar-gálán képgaléria

2012.03.23 12:29MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Sokan hányják a szemére, hogy estélyi ruhában, fogadásokon forgolódva vagy a kamerák kereszttüzében prédikál. Mindazok, akik viszont elismerően nyilatkoznak humanitárius munkájáról, azt válaszolják, hogy ehhez képest a filmcsillag nagyon is gyakran - talán túlságosan is gyakran - látogat a világ különböző krízisövezeteibe.

Nemrég filmet is készített ebben a témában. A vér és méz földje a boszniai háború szörnyűségeit mutatja be. Angelina Jolie úgy véli, alkotása egyértelműen hangsúlyozza, hogy hasonló konfliktusok esetén szükség van a nemzetközi közösség beavatkozására.

"Mindez nem jelenti azt, hogy általában véve híve vagyok a fegyveres beavatkozásnak. De jó példaként szolgál Szíria. Az ott élő emberek helyzete rémisztővé vált. Nagyon elkeserít Oroszország és Kína viselkedése, hogy nem szavazták meg az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatát" - fogalmaz a színésznő a Berliner Zeitungban.

Reméli, hogy a nagypolitika más csatornákon talál megoldást a szíriai helyzet lecsendesítésére. "Önmagában egy ország sem tudja rendezni a helyzetet" - állítja.

Próbál diplomatikus lenni

Fotó: MTI (A galériához KATT a képre)

A filmcsillag szerint a szíriai konfliktus csak a legnagyobb figyelmet kapó példája annak, hogy a szörnyűségek újra és újra megismétlődhetnek. Sok ország van, amelyekben szisztematikusan lábbal tiporják az emberi jogokat , de erről vajmi keveset hallani.

"Nemrég Zimbabwéban katonák megerőszakoltak egy nőt, mert olyan területre tévedt, ahová nem lett volna szabad. Vagyis úgy tűnik, hogy Zimbabwéban a büntetés legitim formájának tartják a nemi erőszakot, ami őrület. De ugyanez történik a még mindig elszigetelt Burmában is" - fejti ki.

"Manapság nem érnek el minket ezek a szörnyűséges hírek, pedig szükség lenne rá. Nem lenne szabad, hogy hidegen hagyjanak bennünket az éhen haló gyerekekről és a megerőszakolt nőkről szóló képek. Nem szabadna kizárnunk ezeket a dolgokat."

Jolie többször részt vett már veszélyesnek ítélt utazásokon, tavaly Líbiában még katonai akcióban is. Ha azonban politikusokkal találkozik, igyekszik diplomatikus lenni. Így volt ez legutóbb Berlinben, a februári nemzetközi filmfesztivál idején is, amikor Guido Westerwelle német külügyminiszter fogadta. A német kormány ebből az alkalomból kétmillió dolláros támogatást jelentett be az UNHCR programjainak támogatására.

"Westerwelle hangsúlyozta, hogy segíteni akar. Elmondta hogy Németországot fontos kapcsolat fűzi Boszniához, mindenekelőtt a háború alatt Németországba érkezett menekültek miatt. Bosznia-Hercegovinában még mindig 113 ezer belső menekült él, közülük hétezer embertelen körülmények közepette. Ha valaki segíteni akar, nekem meg kell próbálnom visszafogottnak lenni" - magyarázza a sztár.

A színésznő szerint Boszniában még a háború után bő másfél évtizeddel is igen törékeny a helyzet, ha pedig összeomlana a törékeny béke, annak nemcsak Európára, hanem az egész világra nézve lennének következményei. Ezt Barack Obama amerikai elnöknek is megmondta a Fehér Házban.

"A Boszniához hasonló országokban az emberek jobban megszenvedik a pénzügyi-gazdasági válság hatásait, különösen ha még természeti-időjárási katasztrófák is sújtják őket. Muszáj segíteni, hogy a nehézségek helyett újra előre tudjanak tekinteni" - érvel Jolie.

Üvöltött, ordibált, de ma már gyakorlatias

Fotó: MTI (A galériához KATT a képre)

Az Oscar-díjas színésznő immár tíz éve járja az UNHCR jószolgálati nagyköveteként a válság- és a katasztrófa sújtotta övezeteket a világban, és hívja fel a figyelmet az ott élők helyzetére. Egy évtized alatt elmondása szerint sokkal gyakorlatiasabb lett. Első útja során még üvöltött, ordibált, annyira letaglózta a sok szenvedés, a reménytelenség és a fájdalom.

"Abban az állapotban senkinek sem voltam valami nagy segítségére, sokkot kaptam" - emlékszik vissza. "Ezt követte egy tetterős szakasz, amikor úgy gondoltam, hogy minden gondot meg lehet oldani. Persze kicsit naiv voltam... Manapság már látom, mit kell tenni, és azt meg is teszem. Ehhez sok íróasztalmunka is tartozik."

Az UNHCR szerint jelenleg világszerte mintegy 43,7 millió ember él menekültként, több mint valaha. Az irányzat pedig erősödik. Jolie gyakran érzi magát frusztráltnak amiatt, hogy sokan közülük már nagyon hosszú ideje tengődnek menekültként.

"Noha a világ ismeri a helyzetüket, továbbra sem vesz tudomást róluk. Ha van némi pénz, tudunk értük tenni valamit, segíthetjük például az oktatásukat. De támogatás nélkül ezek az emberek csak érzékeny és kétségbeesett tömeget alkotnak. Sok fiatal már a táborokban született, ott nőtt fel.

A legjobban a menekültek hihetetlen erejét csodálom. Találkoztam nagyanyákkal, akiknek megölték gyerekeit, és nekik kellett felnevelniük az unokáikat. De nem sírnak, nem panaszkodnak, mert nincs is rá idejük. Azzal kell törődniük, hogy ételt szerezzenek és elintézzék ügyeiket" - meséli.

Mindezt persze egy világ választja el az ő saját életétől. A filmcsillag azonban tudatában van kényelmes helyzetének, tudja, hogy egy-egy látogatás után visszaszállhat a repülőgépbe, és hazatérhet. Tudja, hol van a családja.

"Az emberi jogok és a jólét fontos értékek számomra. A helyzetemet kötelezettségként és ösztönzésként élem meg, hogy segítsek azokon, akik hiányt szenvednek. De közben megtanultam, hogy ezeken az embereken semmit sem segít, ha kezüket fogva sírni kezdek" - vallja be, hozzáfűzve: más segélymunkásokhoz hasonlóan néha ő is megterhelőnek érzi, ha rázúdul az emberek nyomora, de ezen túl kell lendülni.

Megítélése szerint a humanitárius ügyekben romlani fog a helyzet. A bolygó lakossága nő, élelmezési gondokra kell számítani, a gazdasági válság is tartósnak ígérkezik. Mint fogalmaz, nem a pesszimizmus szól belőle, pusztán realistának tartja magát. "Reggel, amikor felkelek, azt mondom magamnak, arra kell összpontosítani, amit meg tudok változtatni, semmi másra. Légy erős és pozitív" - árulja el.

Angelina a budapesti Kiscelli Múzeumban (Fotó: MTI - A galériához KATT a képre!)


Nem lenne politikus

A híresség humanitárius munkája révén alaposan "beépült" a politika világába, alig van államfő, aki ne fogadná szívesen. Beszédet mond az amerikai kongresszusban, az ENSZ-ben, magas szinten elsajátított már bizonyos politikusi képességeket, tapasztalatait azonban mégsem akarja politikusként kamatoztatni. Meggyőződése, hogy épp azért tud többet elérni, mert nem politikus.

"Elutazom az ENSZ-szel valahová, és amikor leveszem a kék sisakot, találkozhatok államfőkkel, katonákkal vagy az utcán sétáló emberekkel. Olyanokkal beszélhetek, akiket sem az amerikai külügyminisztérium, sem az ENSZ nem fogadna szívesen. Sajátos módon világok között vándorolhatok. Ezt hívom én csendes diplomáciának. Politikusként egy országot vagy egy álláspontot kellene képviselnem" - húzza alá.

Viccesen megjegyzi, hogy ő lenne az első politikus, akiről már hivatalba lépése előtt minden szennyest kiteregettek, beleértve a drogozást és a kicsapongó szexuális életet. Komolyabbra fordítva a szót hozzáfűzi, hogy a politika családjára is nagy terhet róna. Élettársának, Brad Pittnek már így is nehéz néha, ha gyerekei anyja épp Líbiába utazik, és ő marad otthon a hat csemetével.

Jolie saját szakállára látogatott 2011 őszén a polgárháborús afrikai országba, nem sokkal azelőtt, hogy elfogták Moammer Kadhafi líbiai diktátort. Mint feleleveníti, akkoriban egyetlen ENSZ-segélymunkás sem tartózkodott Miszrátában, így egyértelműnek tűnt, hogy tulajdonképpen magának szervezi az utat.

"Fontosnak tartottam, hogy akkor fejezzem ki együttérzésemet az ottaniaknak" - válaszolja arra a kérdésre, hogy miért nem várt a látogatással. Bár Miszrátában átláthatatlan és fenyegető volt a helyzet, Jolie állítja, hogy veszélyesebb lett volna hivatalos delegációval utazni. Szabadon mozoghatott, az emberek nagyon kedvesen fogadták. Még egy börtönbe is beengedték, találkozhatott foglyokkal, senki sem akadályozta.

"Nem először csináltam ilyet, fel tudom mérni a kockázatokat, soha nem tennék könnyelmű utakat háborús zónákba. Tudatában vagyok annak a felelősségnek, amellyel a családomnak tartozom" - szögezi le.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.