A brutalitás fokozódik

Szíria: rezeg a síita léc?

A Frankfurter Allgemeine Zeitung közel-keleti szakértője, Wolfgang Günter Lerch azt írta: a Szíriában hetek óta tartó felkelés tétje nem csupán az Aszad-dinasztia és az alavita felekezet hatalmának megőrzése: velük együtt az országot 1963 óta irányító Baasz párt uralma is kockán forog.

2011.06.15 17:12MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A damaszkuszi rezsim pontosan úgy reagál a népfelkelésre, ahogyan az várható volt: fokozódó brutalitással és elnyomással. Bassár el-Aszad elnök kezdettől fogva világossá tette, hogy másként fog fellépni az ellenzékkel szemben, mint egyiptomi kollégája és a mögötte álló katonai vezetés. Az Aszad vezette Baasz sem akar arra a sorsra jutni, mint iraki "testvérpártja", amelyet 2003-ben megbuktatott a külföldi katonai intervenció, örökre eltörölve Szaddam Huszein mozgalmát a politikai porondról.
   
Szíriában azonban még ennél is többről van szó. Egyre egyértelműbbé válnak azok a jelentések, amelyek azt támasztják alá, hogy Irán részt vesz az időközben csaknem egész Szíriára kiterjedt ellenzéki mozgalom letörésében. A pazdaránok, azaz forradalmi gárdisták személyében Teherán rendelkezik ehhez értő "specialistákkal".

Persze Aszad hírhedt belbiztonsági erői sem kezdők ezen a téren, ám iráni "kollégáik" friss tapasztalat birtokában vannak: 2009 nyarán ők verték le az iráni elnökválasztás után kirobbant lázadást, amely azóta sem lobbant fel újra. Az elnyomás ugyanis hihetetlen méreteket öltött. A Khomeini vezette iszlám forradalom veteránjai lapítanak; a szúfi közösség misztikusait, például a nematollahokat eretneknek bélyegzik és üldözik; a baháj szektával szembeni elnyomást tovább fokozta a teheráni rezsim.
   
Damaszkuszt és Teheránt szoros politikai szövetség kapcsolja össze, s ezt a szövetséget a felek mindenáron fenn akarják tartani. Bár a szíriai Baasz párt világi alapokon áll, és üldözi a fundamentalistákat, miközben Irán vallási alapú katonai diktatúrává vált; a közös ellenség, Izrael és a "cionizmus" elleni harc, valamint az Egyesült Államokkal való szembenállás összeköti a két rezsimet.
   
Néhány hónappal ezelőtt Aszad elnök még leereszkedéssel nézte az arab országokat megrendítő lázadásokat; úgy tűnt ugyanis, hogy azok csak a Nyugat-barát rezsimek ellen irányulnak. Április óta azonban a lázadás hulláma elérte Szíriát is, amely csöppet sem mondható Nyugat-barát államnak. Mind Damaszkusz, mind Teherán úgy érzi, hogy súlyos fenyegetés nehezedik szövetségükre, amely az utóbbi években polarizálta a Közel-Keletet.
   
Az alaviták ugyan nem tartoznak a síita felekezet fősodrához (amely Iránban és Irakban uralkodó vallást képez), ám e vallási közösség gyökerei az iszlám kezdeti időszakában kialakult siában találhatók. Az utóbbi évtizedekben egyfajta "síita tengely" jött létre, amely egyre nagyobb politikai jelentőségre tesz szert.

2003-ig ez a tengely Iránból kiindulva Szírián át egészen Libanonig ért; az utóbbi országban ma már a síiták alkotják a legnépesebb vallási közösséget, amely a 70-es évek vége óta társadalmi és politikai síkon egyaránt emancipálódott.
   
A Szaddam Huszein uralmának megdöntését eredményező iraki háború (2003) révén az amerikaiak és a britek akaratlanul is kiegészítették ezt a síita tengelyt. Szaddam bukása nyomán ugyanis véget ért Irakban a szunniták egyeduralma, és megnyílt az út a síita többség (és pártjai) politikai előretörése előtt. Núri al-Máliki jelenlegi miniszterelnök is a síiták közül kerül ki.
   
Ráadásul Irak számít a síita felekezet "szívének", itt találhatók a síiták legfontosabb szent városai (Nedzsef, Kerbala, Kadhimain, Szamarra). Mivel Irakban sok iráni él, Teherán nem csekély befolyással rendelkezik a szomszéd országban - sőt, beleszólást is követel magának, még ha a bagdadi kormány ragaszkodik is önállóságához.
   
Szintén síita és Teherántól függ a libanoni Hezbollah (Isten pártja) mozgalom, amelyet Szíria hosszú évek óta felhasznál saját céljaira nemcsak Libanonban, de Izraellel szemben is. A damaszkuszi száműzetésben élő Háled Mesaal révén pedig Szíria befolyást gyakorol a Gázai övezetet kormányzó radikális iszlamista Hamászra is, amely ádáz ellensége Izraelnek.
   
A fenti síita szövetség évek óta szemben áll a szunnita iszlámot követő arab államok többségével, élükön Szaúd-Arábiával. Amennyiben elbukna a damaszkuszi rezsim, azzal fontos láncszem hullana ki a síita szövetségből.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.