Felejthetetlen az Imola-i tragikus fekete hétvége

15 éve nincs köztünk Ayrton Senna

15 éve, május 1-jén hagyott itt minket a Forma-1 egyik legnagyobb zsenije, egyik legnagyobb bajnoka, legnagyobb kedvence. Ayrton Sennára emlékezünk.

_{2009.05.02 09:57f1-live.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

A jelenlegi versenyzők között is vannak olyanok, sőt a többség olyan, aki az ő vezetésén nőtt fel. A 2008-as világbajnok Lewis Hamilton is őt tartja példaképének. Nyugodtan írhatom tehát, hogy mindenki szeretne csak egy kicsit olyan lenni, mint Senna. Olyan, mint ő, azonban senki nem lesz. 3 világbajnoki cím, 41 győzelem, 65 rajtelsőség. Karrierje viszont sokkal több puszta számoknál.

1960. március 21-én született, Sao Paolóban, Ayrton Senna da Silva néven. Kifejezetten jómódú, földbirtokos családban. 4 éves korában ült először gokartban. 13 évesen kezdett gokartozni, ahol élete első versenyén már pole pozícióból kezdett. Versenyzési stílusának fő motívumai ekkor alakultak ki. 1977-ben egyszerre több versenysorozatban is elindult. Ezek közül a Dél-amerikai Gokartbajnokságot meg is nyerte. 1981-ben, 21 évesen költözött Európába, Nagy-Britanniába. Itt a Formula Ford 1600-as bajnokságában szerepelt. Ekkor hagyta el a „da Silva” nevet és kezdett édesanyja nevén (Senna) versenyezni. (Magyarázat: ekkoriban minden brazilt da Silva-nak hívtak) 82’-ben meg is nyerte ezt, majd következhetett, ’83-ban a Brit Forma-3-as bajnokságot, és az Európai Formula Ford 2000-es sorozatot is. Nem csoda, hogy ez után a sorozat után, már Forma-1-es csapatok keresték.

A Brabham-né lés a McLaren-nél is tesztelt. A következő évet végül, 24 évesen, a Toleman Forma-1-es csapattal kezdte meg. Munkaadója, egy kicsi csapatnak számított a száguldó cirkusz, akkori mezőnyében. Autójuk ennek ellenére korántsem volt rossz. Senna itt szerezte meg első pontjait, már az első évében. Nem kellett sokat várni arra, hogy Ayrton megkezdje a pontszerzést. Élete második Forma-1-es versenyén, a Dél-Afrikai Nagydíjon, sérült orrkúppal csípte meg a hatodik, egy pontot jelentő, helyezést. Két héttel később ismét hatodik lett, ezúttal a Belga Nagydíjon.

A San Marino-i versenyen nem tudta magát kvalifikálni a versenyre, pályafutása során először, és utoljára. Két hónapot sem kellett várni, már a dobogón is állt Senna, méghozzá Monacóban. Szakadt az eső Monaco szűk utcáin. A brazil versenyző a 13. helyről rajtolhatott. A szűk pálya, és a víz ellenére, Senna játszi könnyedséggel haladt előre a mezőnyben. A 19. körben megelőzte az ekkor még csak kétszeres világbajnok Niki Laudát. A versenyt végül az egyre rosszabbodó időjárás miatt félbeszakították, ekkor Senna a második volt. Ha végigmegy a verseny nagy valószínűséggel az élen autózó Alain Prost sem menekülhetett volna.

A szezon hátralevő részében Senna még kétszer állhatott dobogón. (Két harmadik hely a Brit és a Portugál Nagydíjon.) Az év végén hetedik lett holtversenyben Nigel Mansell-el. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy az Olasz Nagydíjon nem vehetett részt, mert kétéves szerződése ellenére, megegyezett a Lotus csapatával. 1985-től már a Lotus volánjánál ült Senna, kivásárolta magát Toleman-os szerződéséből. Ekkor már mindenki sokat várt Senna-tól. A várakozásoknak meg is tudott felelni a brazil.

Sokak szerint a ’85-ös Lotus-ok voltak a Forma-1 egyik legszebb autói. Senna-t viszont nem a szépsége miatt szerették, hanem azért, mert bizonyított. A szezonnyitón ugyan kiesett, elektromos hiba miatt. A második versenyen, Portugáliában, megszerezte élete első Forma-1-es győzelmét. Lotus autó (mint mindig) nem voltak megbízhatóak, így több versenyt is idő előtt kényszerült befejezni. Ennek ellenére 5 rajtelsőséget szerzett, és egy újabb győzelmet Belgiumban, Spa-ban, szintén esőben. Az év végén a negyedik lett, 38 ponttal. (2 győzelem, 2 második hely, 2 harmadik hely, valamint hét pole pozíció). 1986-ban Senna alatt már egy jóval megbízhatóbb Lotus volt. Jó év is volt. Hazájában második lett, a Spanyol Nagydíjat pedig megnyerte Nigel Mansell előtt. A két versenyző között a különbség 0.014 másodperc volt.

Ez a Forma-1 történetének harmadik legszorosabb finise. Ebben az évben is negyedik lett, ám most 55 pontot szerzett, ami két győzelemből, 4 második, 2 harmadik, valamint 8 rajtelsőségből állt össze. A következő évben, ’87-ben, Senna még közelebb került végső sikerhez. A Lotus ebben az évben már Honda motort használt, mert a Renault, a motorszállítójuk, kilépett a Forma-1-ből. A Lotus annak ellenére, hogy az előző évekhez képest sokkal jobb autóval versenyzett, nem tudta fölvenni a versenyt a szintén Honda meghajtású Williams-ekkel. Senna a Mansell-Piquet Williams-es duóval csatázott a világbajnoki címért.

A Mexikói Nagydíjon azonban egy kanyarban megpördült, megelőzte mind a két vetélytárs és így a világbajnoki reményeknek is vége lett. Összességében Ayrton azonban előrébb tudott lépni, mert a harmadik helyen végzett a világbajnokságban. Senna lehetett volna második is (Nigel Mansell Suzuka-ban, a szabadedzésen, súlyos balesetet szenvedett, így nem vett részt a hátralévő versenyeken), ám a Lotus csapat kizárása miatt, már nem indulhatott el az utolsó futamon, Ausztráliában. 1988-ban váltott a brazil versenyző és a McLaren csapatához szerződött. Csapattársa az akkor (még) kétszeres világbajnok Alain Prost volt. Ez az év nem volt zökkenőmentes, de ezt mindenki érezte előre. Elvégre két dudás nagyon ritkán fér meg egy csárdában.

A McLaren mindenestre tarolt, a páros a 16 versenyből 15 megnyert. A szezon Brazíliában kezdődött, ahol Senna-t kizárták. Az ok egyszerű volt: A második rajt után átült tartalékautójába, amit ekkor tilos volt megtenni. Ekkor „professzor Prost” nyert.

molában Senna nyert, a következő futamon Monacóban sem volt ettől messze. A brazil vezetett, de korlátnak ütközött és kiesett. A versenyt természetesen Alain Prost nyerte. Mexikóban is Prost nyert, akkor Senna előtt, Kanadában fordítva végeztek az élen. Az Egyesült Államokban is Senna nyert Prost előtt, míg Franciaországban a hazai Alain győzött. A Brit Nagydíjat Ayrton „húzta be”, csapattársa pedig nem ment végig a versenyen. Németországban, Belgiumban és Magyarországon is a brazil lett az első, Prost pedig a második. Olaszországban volt az idény egyetlen versenye, ahol nem McLaren nyert, itt egyik versenyző sem ért célba. Senna ütközött lekörözés közben, Prost pedig műszaki hiba miatt állt ki.

Az Olasz Nagydíjat a Ferraris Gerhard Berger nyerte meg. Következett Estoril, kezdődtek az ellentétek. Egymás mellől rajtolhatott (az élről) a brazil és a francia versenyző. A kezdeti csatákból Senna jött ki jobban, vezetet a versenyt, mögötte Prost. Az első kör végén a célegyenesre ráfordító kanyarban Prost esélyt látott az előzésre. Be is tette a versenyautóját a brazil mellé. Elindultak a célegyenesbe, gyorsítottak. Senna jobbján Prost, Prost jobbján a fal. Ayrto nem nézte jó szemmel a francia próbálkozását, így elkezdte jobbra húzni autóját. 250 km/órás sebességgel majdnem fölpasszírozta a falra csapattársát.

Az egyenes végén azonban külső ívről Prost meg tudta előzni Senna-t, majd megnyerte a versenyt. Senna csak a hatodik lett. A francia - érthető módón – megdöbbent a brazil győzni akarásán. Prost azért csodálkozott, mert Senna kockára tette kettejük és a boxban lévő emberek testi épségét, életét. Alain elmondta, neki ilyen áron nem kell a világbajnoki cím, vigye Senna. Spanyolországban ennek ellenére Prost nyert, míg „márkatársa” csak a negyedik pozíciót szerezte meg. Japán következett, ahol az összetettben a francia Prost vezetett, ám a versenyen Senna indult az első helyről. A brazil azonban a rajtrácson ragadt, így csak a tizenharmadik helyen volt az első kanyar után. Prost vezetett, ám Ayrton elvetemült vezetésbe kezdett.

A 27. körben már csapattársa mögött volt. Jöhetett a végső csata. A célegyenesben Senna megelőzte a franciát, majd megnyerte a versenyt. Prost sportszerűen gratulált a már világbajnok csapattársának.

További részleket Senna pályafutásáról és élete utolsó perceiről itt olvashat!

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter