Szabályok, kiabálás, sűrűsödő feladatok...

Hét jel, hogy túl szigorú anya vagy!

Túl sok szabályt állítasz fel? Nagyok az elvárásaid, vagy tudsz lazítani rajtuk, ha akarsz? Ügyelsz arra, mit mondasz, következetes vagy? Íme a túl szigorú anyák ismérvei.

2011.03.08 15:30ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

No, de a gyerek viselkedése a szülő nevelési módszereitől is függ. Sőt. Manapság divat a gyermeket túlságosan szabadjára engedni, és nem fegyelmezni túlzottan, ami nem a legjobb megoldás.

De a vasszigor sem az, amely alaposan alááshatja a csemete önbizalmát. Ha az alábbiak alapján magunkra ismerünk, ideje változtatnunk a fegyelmezési stílusunkon...

Szabály szabály hátán

Túl sok szabályt állítunk fel, és tűzön-vízen át igyekszünk azokat betartatni a gyermekkel. Elég néhány fontosabb szabály, azok betartásával kapcsolatban a szülő legyen következetes. Ne tegye meg, hogy egyik alkalommal lazán reagálja le, ha mégsem tartotta be a gyerek, amit elvár, máskor viszont kiabálni, fenyegetőzni kezd ugyanez miatt.

Üres fenyegetőzés

Az olyasmivel fenyegetőzés, hogy "tönkreteszem a játékaidat", vagy "elzavarlak a háztól" semmi jóra nem vezet. Ez úgysem történik meg, és a gyermekben ott az állandó fenyegetettség érzés, amit azonban nem követ valós tett. A gyermek azt is mondhatja rá dacból, hogy "rendben!", és mit tehet a szülő ilyenkor, minthogy visszakozik. Hiszen kidobni nem fogja a gyereket a házból!

Ne határozzunk meg mindent!

Odáig rendben van, hogy a szülő dönt abban, mi kell a gyermeknek az iskolába, nyomon követi a tanulmányait. A tanfelszerelése milyenségébe, vagy abba, mit szeretne viselni a testnevelésórán, azonban ne szóljon teljes mértékben bele.

Amiben a gyermek dönthet, abban döntsön: ne akarjuk rá erőltetni saját ízlésünket. Ha például egy póló kell neki, a fazont, az anyagot kiválaszthatjuk, ajánlhatjuk, hogy inkább a pamutot válassza, mert az kényelmesebb és szellősebb; de a színt, az ábrát, figurát a pólón hadd határozza meg a gyerek, hiszen ő fogja viselni azt.

Az ízlésbe később sem célszerű beleszólni. Hiszen egy tini már tudja, milyen ruhát szeretne, milyen zenét hallgat szívesen, kik a kedvenc hírességei - ilyen téren hiába szeretne vasszigorral változtatni a szülő, nagy valószínűséggel nem fog sikerülni, ezért talán jobb a békés megegyezés.

Ne kössük a szeretetet viselkedéshez

A "tudod, hogy szeretlek, de csináld ezt így és így" típusú mondatok azt sugallják, hogy csak akkor szeretjük a gyereket, ha a nekünk megfelelő módon csinál valamit. Semmiképp se vágjunk a fejéhez lekicsinylő dolgokat és olyan jelzőket, ami benne azt az érzetet kelti, hogy már az édesanyja se bízik a képességeiben.

Ha valamiért szidjuk a csemetét, közben is érdemes megőriznünk a nyugalmunkat, és nem ordítani. A mondandónk lényege a fontos, nem az, hogy minél jobban kivetkőzzünk magunkból közben, a nyugodt, de velős mondanivalót is megérti a gyerek.

Ha egy nehezebb dolog végrehajtására kérjük meg, a parancsolgatás helyett biztosítsuk arról, hogy meg tudja csinálni, esetleg az elején segítsünk is neki.

Rövid póráz

A gyermekünknek előbb-utóbb lesz baráti köre, ismerőseit akár haza is hozhatja olykor. Ne emlékeztessük a gyereket módszeresen a szabályokra a többiek előtt, ne kritizáljuk előttük, ne hasonlítgassuk másokhoz - kiemelve a másikat, ha esetleg valamiben jobb, mint a saját csemeténk. A gyereknek ugyanis ez nagyon kellemetlen lesz, és egy idő után nem fog hazahívni senkit.

Ne halmozzuk el feladattal!

A gyerek azért gyerek, hogy játszani is tudjon. Persze, nagyon hasznosak a különórák, az iskola utáni plusz képzés, de ha a gyermeknek nincs lehetősége azt csinálni a kötelességei mellett, amit szeret, boldogtalan lesz. Maradjon ideje a játékra, szórakozásra is!

A gyerek jelez

Amennyiben azt tapasztaljuk, hogy gyermekünk egyre kevésbé oszt meg velünk dolgokat, nem mesél arról, mi történik vele, mi volt az iskolában, az jelzés arra nézve, hogy valószínűleg túl szigorúan bánunk vele, és nem szeretne beavatni a kis magán szférájába túlzottan.

Megnyerhetjük a csatát, de elveszíthetjük a háborút, vagyis elérhetjük, hogy csináljon meg mindent, amit kérünk, de nyitottsága már nem lesz a régi: nem fogja elmondani azt sem, ha valami nyugtalanítja, bántja.

Az anya, apa hibáit jelezheti az is, ha azt tapasztalja, hogy a többi gyermek szülei nem tesznek meg, vagy ellenkezőleg, megengednek bizonyos dolgokat a saját csemetéjüknek.

Ha ők vannak nagy többségben, lehet, hogy mi vagyunk túlságosan szigorúak?

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.