Az önsajnálat hosszútávon jót tesz?

Meghökkentő dolog segít a válás túlélésében

Meglepő módon nem a töretlen optimizmus és önbecsülés segít sokat egy elvált embernek jobban éreznie magát...

2011.10.09 15:00ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Nem meglepő, hogy a válás az ember életének egyik legtraumatikusabb, legstresszesebb élménye. Mindannyian ismerünk olyan elvált embert, aki viszonylag könnyen túlteszi magát a történteken és új utakat igyekszik keresni magának, no és olyat is, aki éveken át szenved és elmerül az önsajnálatban.

Ők azok, akik már-már ebben az állapotban érzik biztonságban magukat, kis túlzással szinte élvezik, hogy az áldozat szerepében tetszeleghetnek. Ám úgy tűnik, olykor éppen az önmagunk sajnálatából lesz elegünk.

Van rá biztos módszer, hogy túléljük a válást?

Lehetséges gyorsan túllenni a veszteségen? Megszokni, hogy már nincs kötöttség, még akkor is, ha a kapcsolat nem volt a legjobb? Nem nagyon. A fájdalommentes válás csak azokra jellemző, akik szinte érzelem nélkül élnek. Vagy saját maguk okozták a válást. Hiszen mégis, ha már nem is szerettük igazán a másikat, és sok vitánk volt vele, ő mégis az életünk része volt...

Kicsit olyan, mint elveszíteni egy testrészünket. Lehet, hogy "elüszkösödött", de akkor is hiányoljuk. Az Arizonai egyetem tanulmánya rámutatott, hogy egy döntő jellegzetesség azért kimutatható a válás okozta depresszió és szorongás túlélésében.

Meglepetésre ez a jellemvonás nem az önbecsülés, az optimizmus vagy egyéb. Egy kicsit bonyolultabb: az önsajnálat!

A tanulmányban 105 férfi és nő vett részt, mindannyian 40 év felettiek, és több, mint 13 évig voltak házasok. Meglepetésre a nagyobb önsajnálattal élő emberek kevésbé tapasztalták, hogy állandóan gondolataikba tolakodik egykori partnerük. Egy idő után boldogabbak voltak, és képesebbek továbblépni.

Ez egy kognitív viselkedési technika, a kulcs pedig a hozzáállás megváltoztatása. A felfelé ívelő szakasz akkor következik, amikor az illető beleun önsajnálatába. A negatív belső párbeszédek felcserélődnek pozitívabbakra. És mint tudjuk: a gondolatok dolgokká válnak...

Magunknak is meg kell bocsátanunk, és máris jó útra kerülünk. Másrészt tudatosítanunk kell magunkban, hogy nem mi vagyunk az egyedüliek, akikkel a válás megtörtént. Nyitni is érdemes más, hasonló dolgokon átesett emberek felé.

Igyekezzünk ignorálni a negatív hozzáállású szülők, rokonok mondandóját. Kérdezzük inkább a szintén elvált embereket arról, nekik milyen módszerek segítettek a túlélésben. De egyre figyeljünk: ne megkeseredett elváltakkal vegyük körül magunkat, akik inkább abban lesznek "segítségünkre", hogy újra belelovalljuk magunkat a haragba.

Végül pedig legyünk tudatosak. Ha érezzük, hogy a harag, a féltékenység ismét bántani kezd bennünket, tudatosítsuk, és tereljük el a figyelmünket!

Ezek a tippek arra valók, hogy gondolatainkat a jelenben tartsuk, és ne a múlton rágódjunk. Egy kis önsajnálat pedig a jelek szerint hosszútávon jó közérzetet eredményez.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.