Senki sem hobbiból lakik az utcán

A hajléktalanokat lelövik, ugye?

"Gyermekkorunkban belénk sulykolták, hogy a csavargók gazemberek. Így azután tudatunkba megrögzült valamiféle ideáltipikus - egy viszolyogtató, meglehetősen fenyegető külsejű - teremtmény, aki inkább éhen hal, mintsem hogy dolgozzék, eleve utálja a szappant, és egyebet sem akar, mint kéregetni, lumpolni és tyúkólakat fosztogatni...

_{2011.04.22 19:30ma.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

...és bár e csavargó-szörny cseppet sem valószerűbb, mint a képregények borzongató alakja, mégis nehéz elménkből kitörölni..." (George Orwell)

A fenti idézet az 1984 és az Állatfarm világhírű írójától származik, aki 1929 és 1930 között maga is hajléktalanként élt Londonban. Pontosan ugyanezt az Orwell által kárhoztatott szemléletet tükrözi a budapesti főpolgármester, Tarlós István legújabb rendelete, amely ötvenezer forintos pénzbírsággal sújtaná azokat a hajléktalanokat, akik  az életvitelszerű lakhatás céljára használt ingóságaikat a közterületen tárolják. A főpolgármester az intézkedést az egyik kereskedelmi csatorna híradójában azzal indokolta, hogy így próbálják a hajléktalanokat „közmunkára bírni”, hiszen azoknak, akik tartósan elszoktak a munkától, „a közmunka akár nagyobb büntetés is lehet, mint egy pár hetes elzárás”.

Önmagában az is elképesztő cinizmusra vall, hogy egy rendelet pontosan azt a csoportot sújtaná pénzbírsággal, amely „szabálysértésének” egyetlen oka éppen a pénzhiány: senki sem hobbiból lakik az utcán, különösen nem télen. A közhiedelemmel ellentétben a hajléktalanok jelentős része dolgozik, de alkalmi és kisegítő állásból összeszedett keresetük egyáltalán nem elég ahhoz, hogy állandó lakáshoz jussanak. Aki szerint a méltó élethez való állás megszerzése csupán akarat kérdése, annak érdemes elmerülnie András történetében.

Tarlós István nem tartozik közéjük. A főpolgármester ugyanis pontosan tudja, mit csinál. A legnagyobb jóindulattal sem lehet azt állítani, hogy a hajléktalanokkal szemben hozott rendelkezések – a fenti szerencsére még „csak” elfogadás előtt áll – ne lennének összhangban egyéb rendeletekkel; amivel pedig nem lehet más a cél, mint az, hogy a hajléktalanok tűnjenek el Budapestről. A város határán kívül persze munkát, télire megfelelő szállást találniuk teljesen reménytelen, de a főpolgármester szerint a hajléktalankérdés a fővárosban megoldódik azzal, ha nem látja őket senki. Csakhogy ez szó szerint emberek életébe fog kerülni. Ahogy eddig is került: Ahogy eddig is került: a 2010-2011 telén több mint négyszáz ember fagyott meg az utcákon vagy saját lakásában.

A főváros ennek ellenére célként tűzte ki, hogy csökkentse a hajléktalan-ellátásra szánt pénzeket, aminek következtében jövőre akár 1100 ember kerülhet utcára. Ha például a Józsefvárosban próbálnak maradni, ott egy nemrég elfogadott önkormányzati rendelet miatt már kukázniuk sem szabad, hiszen – nem fogják elhinni – 50 ezer forintos pénzbírsággal sújthatják őket. A közterületen „életvitelszerűen” élniük a fentiek értelmében szintén nem szabad: mehetnek tehát a városon kívülre, ha nem akarnak börtönbe jutni.

A főpolgármester évelésének legálságosabb pontja a közmunkára, az ő szavaival élve: a „felajánlott segítségre” vonatkozik. A közmunka akkor lehetne „első lépés” az emberhez méltó élet felé vezető úton, ha annak lehetséges időtartamát és díjazását nem épp most készülnének csökkenteni. Meg kell jegyezni, hogy a hasonlóan képmutató elnevezéssel illetett „Út a munkához” program még a Gyurcsány-kormány idején indult el. És akkor még nem beszéltünk a munkanélküliek és szegények jövőbeli kilátásairól: az álláskeresési segély megszüntetéséről, az álláskeresési járadék harmadolásáról (!) vagy a kisebb keresetűeket sújtó adórendszerről.

A legmegdöbbentőbb az egész ügyben, hogy korántsem eget rengető összegekről beszélünk. A fővárosi hajléktalan-ellátás kapcsán egy-kétszázmilliós tételekről van szó, holott Budapest éves költségvetése ötszázmilliárd forint körül van. Tévedés tehát azt gondolni, hogy a főváros hajléktalanpolitikája átgondolatlan és cinikus. A Hamletből idézve inkább azt mondhatnánk: „őrült beszéd, őrült beszéd: de van benne rendszer.” Amelynek sikere kizárólag azon múlik, hogy lesznek-e elegen, akik kiállnak a sokszor zavaró hajléktalanok jogaiért. Akik hajlandóak észrevenni, hogy az ember fedél nélkül, a Moszkva téren aprópénzt és cigarettát kéregetve is ember marad.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter