Megrázó történet egy barát elvesztéséről

Drámai beszámoló a tragikusan végződött Himalája-expedícióról

Hétfőn nyilvánosságra hozta Klein Dávid beszámolóját a tragikusan végződött Himalája-expedícióról a www.expeditions.hu.

2010.05.03 19:38MTI - Fotó: MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

"Az omlás pillanatában Konyi nem - mint ahogy én hittem - hatótávolságon kívül tartózkodott, hanem közvetlenül a leomló jágtömbök alatt állt, amik aztán rázuhantak, láthatóan összezúzták" - írja Klein Dávid hegymászó a társa, Várkonyi László számára tragikusan végződött Himalája-expedícióról tényszerű, mégis drámai beszámolójában.

Klein Dávid várhatóan a héten tér haza Katmanduból és sajtótájékoztatón számol be a tragikus végű csúcshódítási kísérletről. Klein Dávid és Várkonyi László - a Dreher 24 Everest Expedíció (2010) keretében - magashegyi teherhordók és oxigénpalack nélkül próbáltak meg a hegy északi oldalán a világ legmagasabb pontjára, a 8850 méteres Mount Everestre feljutni.

A Várkonyi-Klein páros az Everest első magyar, oxigénpalack nélküli megmászására készült. Az expedíció honlapján indulásuk előtt ezt írták: "Természetesen legeslegfontosabb célkitűzésünk, hogy az expedíció minden tagja élve, egészségesen hazatérjen!"

Részlet a beszámolóból

"...Amikor éreztem, hogy a jégár nekem ütközik és elsodor, többször próbálkoztam, hogy a hasamra fordulva lekushadjak és megállítsam sodródásomat. Természetesen eredménytelenül. Több rántást is éreztem, feltételezem, ezek a fix kötelet rögzítő horgonyok kiszakadásakor értek. Hamarosan azt éreztem, hogy valami peremen sodródom-zuhanok át, majd egy erőteljes rántást követően a beülőmön lógva a levegőben találtam magam. (Közben körülöttem, de főleg felettem még folyamatosan zuhant a jégtörmelék és a hó.)

Hosszú pillanatok elteltével tudatosult bennem, hogy a lejtő alatt található függőleges jégfal mentén (annak peremétől talán 3 méterre) lógok az elgörbült biztosító eszközökkel tarkított, és össze-vissza tekeredett rögzített kötélen. Nem voltam benne biztos, hogy valamelyik biztosító pont tartott ki, vagy csupán a fém eszközöket összegyűjtött kötélkígyó akadt meg valahol. Tapogatózva megállapítottam, hogy dioptriás gleccserszemüvegem a tartó madzagnak köszönhetően megvan, csak lesodródott az arcomról. Megtisztogattam.

Közben éreztem, hogy a hátizsákom erősen hátrahúz (a beülő a csípő környékén rögzít), aminek következtében (így, 6800 méteren) veszélyesen hiperventilláltam. Most már – hogy láttam – fel tudtam mérni a helyzetem: 18 méterrel lehettem egy vízszintesnek tűnő hópárkány felett. Bal kéz felé az ösvényen emberek kiabáltak. Úgy döntöttem, a hátizsákom megközelíthető helyen landol majd, így leoldottam és ledobtam. Nem gurult el, jól látható volt a hóban..."

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.