Teljesítmény

A világ leghosszabb, kajakkal teljesített távja naná, hogy magyaroké

Lenyűgöző kitartással hatvannégy nap alatt áteveztek az Atlanti-óceánon a FarFarAway - Túl az Óperencián vállalkozás kajakosai, Kovácsik Levente és Szabó Norbert Ádám.

2016.03.06 12:22ma.hu

Megtervezték, megálmdták, véghezvitték - Újpest polgármestere méltán büszke a kerület segítségével elért rekordra.

Már nevük fémjelzi a világ leghosszabb, kajakkal teljesített távját, amelyet mindenféle külső segítség és közbeiktatott megálló nélkül teljesítettek. A sportolók vállalkozását Újpest Önkormányzata támogatta - írja Wintermantel Zsolt Facebook-oldalán.

ujpest.hu.

Harmadjára sikerült a nagy álom - olvasható a kerület honlapján. A két elszánt kajakos korábban kétszer is nekivágott már az emberpróbáló kihívásnak, de a nem minden igényt kielégítő technika, az apróbb hibák miatt nem jutottak messzire a spanyolországi partoktól. A hajósok cseppet sem tekintik kudarcnak a kezdeti sikertelenséget. Sőt!

– Ma már azt mondom, kellett a két sikertelen próbálkozás, legalább felszínre kerültek a hiányosságok – mondta Kovácsik Levente. – Még szerencse, hogy a partoktól nem messze kellett feladnunk, hiszen rossz belegondolni, mi is történhetett volna velünk az óceán kellős közepén. Sokat tanultunk az esetekből, s a tapasztalatokat fel tudtuk használni a nagy úton.

Érdekességként említették, hogy az út legnehezebb részének azokat a napokat tartották, amikor a rajttól eleveztek a Kanári-szigetekig.

– Többször is úgy gondoltam, ha egyszer kikötünk a szigeteken, kiszállok a Keléből (a hajó neve, a szerk.) és feladom – jelentette ki Szabó Norbert Ádám. – Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz a rövidebbik út. Hatalmas szél, felkorbácsolt hullámok, vihar, hideg és minden rossz összeesküdött ellenünk. De, érdekes, amint kikötöttünk és belekezdtünk a nagy út előtti javítgatásokba, a felszerelések ellenőrzésébe, minden kisimult, már alig vártuk az indulást.

A magyar kajakosok, akiket Újpest Önkormányzata is segített céljuk elérésében, hatvannégy napot eveztek egyhuzamban, mígnem Ádám meglátta Antigua szigetét.

– A kétszemélyes hajóban általában egyszerre csak egyikünk evezett – vette át a szót Levente. – Ez természetes, hiszen valamikor pihenni is kellett, és egyszerre ez képtelenség volt, mert akkor nem haladtunk volna egy centimétert sem. Szóval, ritkán találkoztunk a fedélzeten, talán ezért is bírtuk ki egymással a hosszú utat – mondta nevetve.

Elmesélték még, hogy cápakalandjuk is akadt – szerencsére megúszták. Viszont hiába követte rengeteg hal a hajójukat, egyet sem sikerült kifogniuk, pedig milyen jó lett volna egy kis kiegészítés a már-már utálatig egysíkú konzervkajákhoz.

– A legfélelmetesebb talán az volt, hogy hetekig nem találkoztunk semmilyen hajóval – mondták szinte egyszerre. – Csak víz és víz mindenfelé. – Az egyik reggelen, amikor éppen én voltam soron az evezésben – mesélte Ádám – egyszer csak megpillantottam egy kiemelkedést a horizont szélén. Nem akartam hinni a szememnek, alig mertem szólni Leventének. Aztán egyre közelebb kerültünk a szigethez, és valamikor késő este kikötöttünk Antiguán, ahol már vártak bennünket. Nagy volt az öröm, bár egy kissé labilisnak tűnt a föld a talpunk alatt, és nem az elfogyasztott pezsgő hatására.

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.