Vélemény

Hamarosan széteshet a Milla

Az "Egymillióan a magyar sajtószabadságért" csoport, közismertebb nevén a Milla villámkarriert futott be a magyar közéletben: megalakulását követően néhány hónappal már több tízezres tömeg tüntetett rendezvényeiken. Bár céljaik egyértelműen politikaiak, pártot mégsem akartak alapítani, bár néhány pártkezdemény kinőtt a Milla szárnyai alól. Most mégis úgy tűnik, elég lehet néhány súlyos politikai hiba ahhoz, hogy a Milla jelentéktelenségbe süllyedjen. Március 15-én mindenesetre sok dolog kiderül.

2012.03.13 12:07sabater - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Tüntetést hívott össze március 15-ére az Egymillióan a magyar sajtószabadságért csoport, amely főként a legnagyobb közösségi oldalon szerveződött kezdetben a médiatörvénnyel, később pedig általános üzenetként a jobboldal kormányzása ellen. A dolog ígéretesen indult: két komolyabb tömegdemonstrációval a Milla annyi embert tudott az utcára vinni, mint a kormányváltás óta ellenzéki pártok együtt sem lettek volna képesek. A mozgalom közben kitermelte saját sztárjait is, reaktiválta például Dopemant, felfedezte Árok Kornélt és Kónya Pétert, sőt, pártok (Szolidaritás, 4K!) is alakultak, amelyek vezetői szervezőként vagy „arcként” kapcsolódtak a Milla tevékenységéhez.

Persze a Millában is voltak idegesítő dolgok, de melyik politikai szervezetben nincsenek? Azt ugyanis még el lehet fogadni, hogy civilek nem fognak kész politikai programot vagy szakpolitikai javaslatokat letenni az asztalra. Azt azonban már kevésbé, hogy elitellenességük nettó populizmus, a politikamentes politika jelszava pedig pontosan akkora hülyeség, mint ahogyan elsőre hangzik. Nem azt vártuk volna természetesen, hogy a Millások megalakulásuktól kezdve az MSZP, az LMP (vagy főleg Gyurcsány, jaj) segédcsapataként működjenek, hanem azt a gőgöt viseltük nehezen, amivel a Milla lenézett mindenkit és mindent, ami úgy nézett ki és úgy viselkedett, mint egy párt vagy politikus. De üsse kő, szerintünk ez még belefért volna.

Ami nem fér bele, az Alternatív Köztársasági Elnök-választás névre keresztelt mozgalom. Civileket kevésbé követő olvasóinknak: ez a kezdeményezés arról szólt, hogy a (valóban) nevetségessé vált Schmitt Pál helyett igazi elnökre van szükség, ezért válasszuk meg együtt. A cél érthető, az eszköz kevésbé: a neten egyperces videókkal lehetett jelentkezni. Voltak komoly emberek a jelöltek között (Majtényi László, Pikó András), voltak kevésbé komolyak és Milla-kompatibilisek (Dopeman), és voltak olyanok, akikre első, de sokadik ránézésre sem tűnnek normálisnak (Bartos Csaba).

A közönség azonban, úgy tűnik, kevéssé vette komolyan a szavazást, és protestből – miből másból – utóbbira szavazott. A dolog a döntés előtt úgy állt, hogy Bartos Csaba vezetett Dopeman előtt, harmadik helyen pedig a kellemes meglepetésnek tűnő Simándi Szelim állt. A döntést, ki tudja, miért, egy fogolydilemma-játékkal próbálták segíteni a Milla szervezői, amelynek lebonyolításából úgy tűnik, Bartos Csabát szándékosan zárták ki a versenyből. A másik lehetőség sem sokkal jobb: ez esetben a Millások annyira bénák, hogy nem tudtak lebonyolítani egy tisztességes, demokratikus szavazást sem.

Na most, először is: ha egy demokrácia védelmében alapult csoport első saját szavazása demokratikus aggályokat vet fel, az igen nehezen értelmezhető. De lépjünk túl ezen, mondjuk, hogy ennyire amatőrök, bénák voltak, és nem rosszindulatú antidemokraták. Másodszor pedig: ha bohóc helyett bohócot, azaz Schmitt Pál helyett a kevésbé jóvágású, de valamivel értelmesebb Dopemant sikerül megválasztani alternatív elnöknek, annak üzenete van. Ha mondjuk Majtényi nyer, az egészen másképp alakította volna a helyzetet. Majtényi a kormányellenes tömegtüntetések állandó arca lehetett volna, a figura, aki kiáll a demokratikus értékek mellett és megmondja a frankót. Dopemanről minden jóindulatunk ellenére sem feltételezzük, hogy tudja, mi a szerepe egy politikai rendszerben az Alkotmánybíróságnak. Ami nem baj, nem is ez a dolga, de valljuk be, Dopeman csak egy hangyányival lenne alkalmasabb köztársasági elnöknek, mint Schmitt Pál. Igaz, ő legalább nem lopta a doktoriját, mert nincs neki.

A Milla ezzel két legyet ütött egy csapásra: nemcsak egy rendkívüli lehetőséget szalasztott el arra, hogy komolyan vehető arcot adjon a mozgalomnak, de sikerült a szervezet vezetőinek magukból is hülyét csinálniuk a meghekkelt fogolydilemmával és a facebookos szavazással. Március 15-én kiderül, mennyire lettek súlyosak az önégetés következményei: ha egyedüli ellenzéki tüntetésként sem sikerült elérni a néhány tízezres számot, az a Milla jelentéktelenné válásának második komoly lépcsőfoka lehet. Az első ugyanis lezajlott az alternatív elnökválasztással.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.