A tanár járjon el apaként?

A képviselő, aki legalizálná a gyerekverést

Michl József KDNP-s képviselő megtalálta azt a mondatot, amit személyesen problémásnak tart a magyar jogrendben, ez pedig a köznevelési törvény gyerekverést tiltó passzusa. Ezért a honatya módosítót adott be a törvényhez, ami kiszedné ezt a jogszabályból. A képviselő két dologgal indokolja a változtatás szükségességét: egyik nagyobb hülyeség, mint a másik. Úgy tűnik, ha valaki kereszténydemokrata képviselő lesz, automatikusan ugrik is néhány száz évet az időben - visszafelé.

2011.11.30 11:43sabater - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Mindez akkor is igaz, ha Michl József néhány héttel ezelőtt kifejezett elismerésünket vívta ki azzal, hogy Bús Balázs III. kerületi polgármesterrel egyetemben frakciójával szemben, nemmel szavazott a szegénység kriminalizálására, a hajléktalanság büntethetőségére. Igazi tiszteletre méltó cselekedet volt. Sajnos örömünk eddig tartott. Ha ugyanis Michl József javaslatára a hatályos köznevelési törvény szövegéből kikerül, hogy a tanár nem verheti a gyereket, annak egyetlen következménye lehet: hogy a tanárok majd verhetik a gyerekeket.

Ha valaki a XXI. században problémának látja, hogy a magyar jogrendben szerepel az a mondat, miszerint „a gyermek és a tanuló nem vethető alá testi fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak”, annak érdemes lenne körülnéznie a magyar jogszabályok között, hátha talál ártalmasabbat. Kezdhetnénk például a jövő évi adójogszabályokkal, de ha az oktatás területén maradunk, akkor sem kell messzire mennünk: a Fidesz-tag KDNP-s képviselő például visszavonathatná azt a javaslatot, amely eltörölné a súlyosan-halmozottan fogyatékos gyerekek osztályaiban a minimális óraszámokra vonatkozó előírást, nagy valószínűséggel veszélybe sodorva 3500 gyerek jövőjét.

De nem, Michl József a bántalmazás tilalmát venné ki a törvényből. Mindezt két érvvel indokolja, egyik jobb, mint a másik. Michl szerint először is a tilalmat megelőző mondat ugyanazt fejezi ki, mint a későbbi: „a gyermek, a tanuló, személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell számára biztosítani fizikai és lelki erőszakkal szemben.” Mindez azért nincs így, mert ha csak ez a mondat marad a jogszabályban, akkor a tanár könnyen érvelhet úgy, hogy egyetlen pofon vagy körmös, esetleg fenéken billentés vagy kukoricán térdepeltetés nem minősült fizikai vagy lelki erőszaknak.

Más kérdés, hogy akkor mi a búbánatnak minősülne, de azt még Michl is elismeri, hogy ezzel a módosítással annak lehetőségét akarja megteremteni, hogy a tanár alkalomadtán kioszthasson a gyereknek egy-egy „kokit”, még ha nem is ért ezzel egyet. Pengeéles logika, ugye? A képviselő másik érve ugyanilyen megható, szerinte ugyanis eddig „sokkal nagyobb veszélynek voltak kitéve a pedagógusok, mint a gyerekek.”

Nos, ha ez még igaz is lenne, kíváncsiak várjuk annak magyarázatát, hogy miért változtatna ezen a KDNP-s képviselő által benyújtott törvénymódosítás? Mert a tanár innentől kezdve megvédheti magát egy jól irányzott fejrúgással? Tévedés azt gondolni, hogy a tanár jogait növeljük azzal, ha kezébe adjuk a gyerekverés eszközét, de legalábbis a jogrendben relativizáljuk annak súlyát: ezzel kizárólag azt érjük el, hogy a gyerekeket fosztjuk meg egy alapvető joguktól. Szép dolog az önvédelem, de ehhez természetesen a tanárnak eddig is joga volt. Megalázó, kegyetlen, embertelen büntetéshez viszont nem. Majd ezután, ha elfogadja a parlament.

Miféle beteg, ósdi, tekintélyelvű felfogás kell ahhoz, hogy valaki országgyűlési képviselőként éppen azt a mondatot tartsa problémásnak, ami bármilyen XXI. századi, magát kulturáltnak valló nemzet oktatási-köznevelési törvényének és lényegében minden létező nemzetközi emberi jogi egyezménynek alapmondata? Miért ragaszkodik a KNDP ahhoz, hogy Magyarországon visszavezessük a poroszos, a gyermekeket személyükben alárendeltnek tekintő, nádpálcás oktatási rendszerhez?

Erre valószínűleg egyetlen válasz adható, de az igen elkeserítő. Nyilvánvaló, hogy a magyar közoktatási rendszer problémáinak egyik legsúlyosabbja a pénzhiány, aminek okán mára csak az igazán elkötelezettek és az igazán kontraszelektáltak mennek pedagógusnak, az iskolák állapota és felszereltsége pedig egyre romlik. Mivel ezt a kormány nem tudja megoldani, az pedig fel sem merül a képviselőkben, hogy esetleg olyan iskolát kellene létrehozni, ahová a gyerek nem sokkal jobban utál, hanem szeret bejárni, marad a könnyebb út: a mindent tönkreverő liberalizmus számlájára kell írni a honi oktatás hanyatlását.

Michl Józsefnek életrajza szerint öt gyereke van. Egy interjúban azt állítja: minden pedagógust, aki tanította gyermekeit, felhatalmazta, hogy nyugodtan „járjon el atyaként”. Ez alapján felmerül bennünk a kérdés, amit a KDNP képviselői nem túl tartalmas tevékenységük során annyiszor tettek fel a kisebbségek érdekében sokszor és helyesen felszólaló liberálisoknak: miért kell az egyéni devianciát az egész országra kiterjeszteni, a saját perverziónkat pedig a társadalomra erőltetni?

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.