Véget ért a verseny

Nasser a Dakar királya

Nasser Al Attiyah, Marc Coma, Alejandro Patronelli, Vlagyimir Csagin. Hogy mi a közös bennük? Az idei Dakar-rali végén, a majd' tízezer kilométeres dél-amerikai száguldást követően ők pezsgőzhettek győztesként a dobogón.

_{2011.01.16 20:00dakar.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

A viadal utolsó szakasza a győztesek szempontjából már nem osztott, nem szorzott (a 181 kilométer Dakar-viszonylatban rövid, viszont azoknak, akiknek a végső siker múlott rajta, olyan volt, mintha sohasem akarna véget érni), a dobogós helyezéseken azonban alakított.

A nap legnagyobb vesztese kétségtelenül a chilei Chaleco López-Contardo volt, aki végig magabiztosan tartotta harmadik helyét a motorosok mezőnyében, szombaton azonban technikai hibák sújtották, amelyek miatt kicsúszott a kezéből a bronzos pozíció és belehullott a hihetetlenül boldog Helder Rodrigues ölébe. Nem mintha ő nem küzdött volna példásan...

De nézzük, hogyan élték meg az utolsó napot az éllovasok – s utóbb Dakar-győztesek.

Nasser Al Attiyah (autós, Volkswagen Touareg): „Megcsináltuk! Nagyon boldog vagyok! Jó szakaszon vagyunk túl, de folyamatosan csak arra tudtam gondolni, mikor érünk már a végére. Nagyon sokat jelent számomra a Dakar-győzelem, a szerelőimnek, a csapatomnak és az országomnak is. Csodás győzelem volt, de igazság szerint nagyon nehéz elmagyarázni, mi minden fut át ilyenkor az ember agyán, de jó érzés, az biztos. Megmutattuk, hogy a mi csapatunk a legerősebb a világon és az én pályafutásomnak is ez a legnagyobb pillanata. Úgy gondolom, mostantól az emberek már tényleg tudják majd, hol is van Katar.”

Marc Coma (motor, KTM): „Az volt az egyelten módja a győzelemnek, hogy végig koncentráltam, egyetlen pillanatra sem lankadhatott a figyelmem. S amikor az egyik nehéz nap véget ért, jött a másik, egy még nehezebb szakasszal. Mindannyian tudjuk, hogy a Dakar nehéz verseny, de az idén különösen nehéz volt. Ez a győzelem nagyon sok munka és sok évnyi áldozat megkoronázása. Meg kell köszönnöm az embereimnek, akik nélkül ez nem jöhetett volna létre – nagy célokat tűztünk ki magunk elé és elértük őket. Mint mindenkinek, nekünk is voltak nehéz napjaink, úgyhogy megyek és alszom egyet és gondolkodom a jövőn. Az igazság ugyanis az, hogy a verseny miatt nem volt időm semmi máson gondolkodni már jó hosszú ideje...”

Alejandro Patronelli (quad, Yamaha): "Hihetetlen, ami történt. Ha őszinték akarunk lenni, itt sem kellene lennünk, hiszen amikor a testvérem, Marcos elesett és eltörte mind a két lábát, volt rá esély, hogy el sem indulunk. Aztán mégis ott voltunk a rajtnál. Elveszítettük a reményt, visszanyertük, majd elveszítettük újra. Aztán eltörtem a kezem és alig tudtam húzni a gázt. Abból a szakaszgyól hátravolt még négyszáz kilométer és én azt gondoltam magamban: ha a kezem kibírja ezt a négyszázat, akkor kibírja a hátralévő ötezret is. És tessék: itt vagyok. Bajnok lettem másfél kézzel. Hihetetlen. Kétezer óta nem nyertem semmit, most pedig én vagyok a Dakar-bajnok. El sem hiszem...”

Vlagyimir Csagin (kamion, Kamaz): "A maga módján minden Dakar-rali különleges. Az idei számunkra nagyon jól ment. Arattunk néhány szakaszgyőzelmet, s megszereztük a hetedik Dakar-győzelmünket – ennél többet aligha kívánhatunk."

A nyilatkozataik mindent elmondanak az érzelmeikről, de azért tegyünk még hozzá néhány mondatot a háttérről: Nasszer al-Attijah az elmúlt két évben is nagyon közel állt a Dakar-sikerhez (emlékezhetünk, tavaly a célig késhegyre menő csatát vívott Carlos Sainzcal), és most végre, pályafutása során először sikerült megszereznie.

Marc Coma egyenlített a Cyril Despres-vel folytatott különcsatában – szombattól mindkettejük neve mellett három-három Dakar-siker áll, s erre mindketten nagyon büszkék. Despres amúgy azt mondta, ennél nem tehetett többet, egyszerűen fizikailag képtelen lett volna rá.

Elkövetett két hibát (ha akkor; még az elején nem megy vissza a meleg kesztyűéért és nem kap tízperces büntetést, talán most ő ünnepel...), s ezekért súlyos árat fizetett. Itt kell megemlítenünk a magyar vonatkozású versenyzőket, a romániai Gyenes Emanuel a 17., a szerbiai Saghmeister Gábor a 61. helyen végzett az összetettben – mindketten remek munkát végeztek, hiszen a Dakar-távot legyőzni sem kis teljesítmény...

A quados Patronelli sikerének hősiességéről mindent elmond, hogy törött kézzel versenyzett végig, s ha még hozzávesszük, hogy tavaly öccse, Marcos volt a Dakar királya, kijelenthetjük, hogy teljes a családi boldogság.

Ami pedig a kamionosokat illeti: Vlagyimir Csagin, amikor még „csak” hatszoros Dakar-bajnok volt, holtversenyben állt az örökrangsorban a legendás cseh Karel Lopraisszal. Ettől a hétvégétől kezdve immár egyedüli rekorder – egyeduralkodó. Éppen úgy, ahogyan egy Cárhoz illik.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter