Mitől lukas a koponya?

Lékelt koponya az M0-on feltárt honfoglalás kori temetőből

Nyolc honfoglalás kori sír került elő az épülő körgyűrű nyomvonalán. Az egyik férfisírnál a honfoglalóknál széles körben dívó koponyalékelés nyomait is felfedezték.

2009.04.10 14:31National Geographic
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Nyolc honfoglalás kori sír került elő az épülő körgyűrű nyomvonalán. Az egyik férfisírnál a honfoglalóknál széles körben dívó koponyalékelés nyomait is felfedezték. 2008 őszén az M0 autópálya most épülő szakaszán végzett leletmentő ásatások során egy honfoglalás kori temető nyolc sírját tárták fel a Budapesti Történeti Múzeum régészei Bencze Zoltán vezetésével.

A temetkezések közül kettő női, hat pedig férfi halottat rejtett. Gyermeksírok ezúttal nem kerültek elő, elképzelhető, hogy azért nem, mert a gyerekek sírjait sekélyebbre ásták, így azok a korábbi mezőgazdasági munkák során könnyen megsemmisülhettek. A sírok viszonylag gazdag tárgyi leletanyagot tartalmaztak.

A férfiak esetében jellemző melléklet volt a vaskés, de nyílhegyeket és a tegez szájánál használt díszített csontlapocskákat is helyeztek az elhunytak mellé.

Az egyik női sírból igen látványos, ezüstből készült, aranyozott ékszer került elő: a kéttagú, szív alakú csüngővel ellátott veret az elhunyt ingét díszíthette. A másik asszony két karperecet vitt magával a sírba, az egyiket a csuklóján, a másikat pedig alkarja közepén viselte, ez utóbbi kaftánja ujját szoríthatta le. A csontmaradványok vizsgálatát végző antropológus, Bernert Zsolt szerint az itt eltemetett eleink magasak voltak. Leszámítva az egyik 165 cm magas középkorú férfit, a többi férfi mind 170 cm-nél magasabb volt, a nők pedig 166, illetve 168 cm-esek voltak. A koponyáik europid vonásokat mutattak. A honfoglaló magyarságot egyébként változatos embertani megjelenés jellemezte, az europidok és a mongolid rasszhoz tartozó kevert europomongolidok (utóbbiak ma főként Nyugat- és Dél-Szibériában élnek, pl. az ugor népek) különböző típusai egyaránt előfordultak közöttük.

A csontokon több, feltehetőleg harcokban szerzett sérülésnyom volt felfedezhető. Az egyik férfi koponyáján pedig megfigyelhetők az egykori honfoglaló magyarság körében igen gyakori koponyalékelés (trepanáció) nyomai. A Kárpát-medencében feltárt 10. századi honfoglalás kori, embertani szempontból megvizsgált sírokból előkerült csontvázak 12,5 százalékánál fordult elő ez a beavatkozás, férfiaknál, nőknél vegyesen (gyermekkorban még nem végezték el).

A koponyalékelés az esetek egy részében biztosan sebészeti célú beavatkozás volt: ekkor a koponyacsont egy darabját teljes vastagságban eltávolították az agykoponyából. Ezekre minden bizonnyal a háborúskodás során szerzett koponyasérülések gyógyítása céljából volt szükség, a beavatkozás gyakran életmentő volt. Érdekesség, hogy az esetek nagy részében viszont csupán a koponyacsont külső rétegét kaparták meg egy területen; ezt jelképes trepanációnak nevezik. Ilyenkor általában nagyjából mindössze 1 cm átmérőjű, szabályos kör vagy elliptikus formát véstek a homlok- vagy a falcsontba.

Ez utóbbi eljárás széles körű gyakorlatára egyelőre nem találtak egyértelmű magyarázatot.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.