Mégsincs abszolút sebességhatár?

Einstein tévedett - van "élet" a fénysebességen túl

Bizonyos körülmények között igenis átléphető a 300 ezer kilométer per másodperces abszolút sebességhatár.

2011.08.12 16:08Szilágyi Szabolcs - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Egy svájci szabadalomvizsgálónak köszönhetően immár több mint egy évszázada ismert tény, hogy a fény sebességénél semmi sem haladhat gyorsabban. A 300 ezer kilométer per másodperces tempót még a fotonok sem képesek átlépni, állítja Einstein relativitáselmélete. Két kutatócsapat azonban vitába szállt ezzel az állítással. A relativitáselméletet ugyan nem cáfolja felfedezésük (vagyis Einsteinnek továbbra is igaza van), mégis szilárdan kitartanak azon álláspontjuk mellett, miszerint a fenti korlát - bizonyos körülmények között - átléphető.
 
Tulajdonképpen nem egy hosszan tartó sugárzás esetében sikerült sebességrekordot dönteni, hanem a fény egy impulzusát késztették nagyobb tempóra a kutatók. Az elektromágneses sugárzás hullámának térben való terjedése egy grafikonon szinuszgörbéhez hasonló függvényként ábrázolható. Az impulzus intenzitása nullától indul, aztán elér valamilyen maximumot, majd ismét nulla felé veszi az irányt, ezt követően pedig ismétlődik a folyamat. Csúcsállapota felfogható hullámok „gyűjteményeként” is, a különböző hullámhosszú hullámok összegződése adja ki a függvény maximumát. Az impulzus közepén minden hullám impulzusa felfelé tart, egymást erősítve, ezzel ellentétben a fel- és levezető szakaszokon a különböző hullámhosszú hullámok aszinkronba kerülve kioltják egymást.
 
Nehéz követni? Kitartás, mindjárt fény derül a folyamat lényegére! Tehát az impluzusmaximum esetében egymást erősítő hatást tapasztalunk. Ha az impulzust speciális anyagon juttatjuk át, mely a fény bizonyos hullámhosszába tartozó tartományait jobban lassítja, mint másokat, akkor az megváltoztatja a hullámok „felívelését”, vagyis módosíthatóvá teszi a különböző hullámok egymást erősítő pontját. Ezzel a csúcs gyorsabban halad előre a térben, mint a fény, akár hamarabb is kiérhet az anyagból a végén, mint ahogyan belép az elején. Ugyanakkor mindez nem sérti meg a relativitáselméletet, mivel az az egyedülálló hullámok esetében határozza meg a fénysebesség „átléphetetlenségét”.

A San Diego-i Kaliforniai Egyetem professzora, Vitaliy Lomakin, és a spanyolországi Pamplonában található Navarre Egyetemen dolgozó kollégái az elméletet a gyakorlatba is átültették. 35 mikrométer vastag, rézből készült lyukas lemezt helyeztek két, 0,79 milliméter vastag teflonlemez közé; az így elkészült fémszendvicsen aztán mikrohullámokat vezettek át. A kialakításnak köszönhetően a mikrohullám impulzusmaximuma azelőtt megjelenhet az eszköz túloldalán, mielőtt még belépett volna az innenső oldalon. Sőt, a korábbi kísérletekkel ellentétben, ahol a fényimpulzusoknak mindössze 1 százaléka volt képes áttörni a kozmikus sebességhatárt, ebben a kísérletben 10 százalékos eredményt tudtak elérni.
 
Noha az információ valóban nem utazhat gyorsabban a fénysebességnél, a kommunikációs eszközök mégis profitálhatnak a kísérletezésből. A jel észlelése ugyanis ennek a jelenségnek köszönhetően felgyorsítható: az optikai kommunikációs rendszerek észlelő szenzorai az impulzusmaximumra is reagálnak. Ha ezt a csúcsot hamarabb lehet az érzékelőhöz eljuttatni, akár csak pár száz nanomásodperccel is, már az is sokat segíthet az adatátvitel tempóját illetően.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.