Vége egy sikeres érának?

A Kemény-csapat helye a világban

Sokan csalódásként élik meg a férfi vízilabda válogatott negyedik helyét a sanghaji világbajnokságon. Minimum érem kell mindig a gárdától, vagy a csapatépítés idején belefér mindössze egy négy közé jutás?

2011.08.02 11:13bencze/ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Mi, magyarok hajlamosak vagyunk legyinteni, ha aktuális sportolónk vagy válogatottunk nem aranyéremmel tér haza egy világversenyről. El vagyunk kényeztetve, szó se róla, hiszen ez a tízmilliós nemzet évtizedek óta erőn felül teljesít. Az olimpia éremtáblázatán rendre ott vagyunk az első tíz környékén, és számtalan sportágban ott feszítünk az élmezőnyben évtizedek óta. A vízilabda ebből a szempontból kifejezetten kényes terület, Kemény Dénes három olimpiai aranya még magasabbra tette a mércét. Nem kérdés, a csapat tíz éve minden világversenyre azzal a ” teherrel” utazik, hogy a hazai közvélemény minimum érmet, de elsősorban aranyat vár a gárdától. Élsportolók, viselniük kell a nyomást, mégis érdemes elgondolkozni azon, hogy reálisak-e az elvárásaink.

A sportág történelmének elmúlt tizenöt esztendejét két részre kell osztani. Az első tizenkét évben 25 viadalon 23 érmet szereztünk, ebből tíz aranyat. Emberfeletti teljesítmény! A 2008-as ötkarikás játék óta pedig egyetlen éremmel sem gazdagodtunk. Éles a kontraszt, még akkor is, ha az olimpia után új csapatot kezdtünk építeni. Függetlenül az elmúlt éra eredménytelenségétől a jelenlegi egylet szerethető. Megvan benne az éremesélyesség, több fiatal rendkívül gólérzékeny, azonban egyelőre hiányzik az igazi klasszis. Mint egykor volt Benedek vagy Kásás.

Talán ennek is köszönhető, hogy a világbajnokság hat tétmérkőzéséből öt egyetlen gólon múlott, és a kivételt is a rém gyenge Kazahsztán jelentette. És talán ennek a hiánynak köszönhető az is, hogy a hullámvölgyekből senki sem tudta kirángatni a csapatot. Sem a szerbek (plusz négy), sem a horvátok (mínusz öt) ellen. A szövetségi kapitány szerint ketten-hárman a közepesnél is gyengébben játszottak a vébén, és noha neveket nem árult el, egy bizonyos, Madaras Norbert nem volt közöttük, ugyanis őt beválasztották a vb all star csapatába.

Három év érem nélkül hosszú idő. Főleg ebben a sportágban. Főleg úgy, hogy a sportszakma is esélyesnek tartott bennünket. Mélyről kell visszamásznunk ahhoz, hogy Londonban zsinórban negyedszer állhassunk a dobogó legtetejére. Azonban arról sem szabad megfeledkezni, hogy fiatal csapatunk így is nagy eredményt értek el, több alkalommal gyönyörű játékkal ezen a világbajnokságon. A játékosokban megvan a becsvágy, a tehetség, a fizikum. Amennyiben mindez megfelelő háttérrel és a kellő alázattal kiegészül, valóban ott lehetünk a csúcson. Egy ország szorít ezért a sikerért!

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.