Ha egymással megtesszük, vele miért nem?

Kérjek bocsánatot? Egy gyerektől...?

Sok szülő elköveti a hibát: nem tartja szükségesnek a gyermekétől bocsánatot kérni. Pedig ha hibázott, ez a legegyszerűbb módja a békés továbblépésnek.

2011.10.26 16:55ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A családban egy szülő és egy gyermek, sőt a testvérek között is akkor lesz nagyobb a harmónia, ha megtanulunk egymástól bocsánatot kérni és a bocsánatkérést el is fogadni.

A szülők egy része ezt nem tartja szükségesnek, hiszen a gyerek csak gyerek, gondolják, túl kicsi is ahhoz, hogy átérezze a dolgok súlyát. Nos, ez nem igaz. Különösen, ha a szülő hibázott, mégis a gyermek érzi magát felelősnek, rossznak, és nincs tisztázva a helyzet, abból hosszútávon is problémák lehetnek - a gyerek lelkében.

Ahhoz, hogy békésen lépjünk tovább, és a csemetében se maradjon tüske, a szülőnek is meg kell tanulnia bocsánatot kérni a gyermekétől. Ettől nem fog gyengének látszani vagy kevésbé szigorúnak!

Azokban a családokban, ahol felállítják kezdettől fogva a szabályt - ha valaki hibázik, kérjen bocsánatot attól, akit megsértett, megbántott, ok nélkül vádolt -, a dolgok jobban működnek.

Előfordul, hogy maga a gyermek kérdez rá arra, hogy lehet az, hogy míg a szülők egymástól bocsánatot kérnek, vele vagy a testvérével ezt nem teszik meg, ha kiabáltak rá, leszidták valamiért, amiért nem is volt hibás?

Bizony, ez jó kérdés! Csakhogy a szülők többségét a saját édesanyjuk és édesapjuk is úgy nevelte, hogy nem kért bocsánatot, ha ki is derült, ok nélkül bántotta vagy szidta valamiért.

A minta tovább öröklődik, és a szülő, akit a gyermeke figyelmeztet egy érdekes igazságra, felkapja a fejét: bocsánatot kérni egy gyerektől...? Hiszen az egyenlő lenne az "uralom" elvesztésével, a gyengeség elismerésével. Vagy mégsem...?

Pedig kicsi gyerekként maga is abban a helyzetben találta olykor magát, hogy a semmiért kellett megbánást éreznie. Ez pedig kérdéseket vetett fel benne azzal kapcsolatban, hol is az igazság?

A szülő, aki rádöbben arra, hogy ez valóban nincs így rendjén, új szabályokat állít fel: mostantól mindenki bocsánatot kér mindenkitől, ha hibázott, és meg is bizonyosodnak arról, hogy a másik megbocsátott. Így a gyermek igazságérzete is a helyére kerül.

Igen, nehéz ezt a napi gyakorlatban megvalósítani. Meglehetősen zavarban lehet a szülő az elején, ha be kell ismernie hibáját. Hiszen ő az, aki felállítja otthon a szabályokat. Majd pedig rá kell jönnie, hiába ő az idősebb, a nagyobb, ő fizet a játékokért, az iskoláért, mégsincs mindig igaza.

Nem kell nagy dráma és előkészület, csak annyi, hogy azt tudjuk mondani egyszerűen a gyermeknek: "Nem volt igazam". Egészségesebb, kiegyensúlyozottabb lelkületű családot építhetünk.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.