Szinte össze voltak nőve - a tragédiáig

"Reggelre már nem kelt fel..." - Bálint Antónia először beszélt bátyjáról

Bálint Antónia most beszélt először fájdalmáról - Tíz év után mesélt családjuk drámájáról, elhunyt bátyjáról, aki 32 évesen hagyta magára.

2009.07.09 12:40rtlbulvar.hu - Fotó: tv2.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Tíz év után most először mesélt Bálint Antónia elhunyt bátyjáról a Reflektor kamerái előtt. Attila 32 évesen hagyta magára.

A testvérek annyira szoros kapcsolatban éltek egymással, hogy Toncsi a mai napig úgy beszél Attiról, mintha élne.

A kiskori fotókkal teli albumot ezerszer átlapozta már, és a most előkerült amatőr filmfelvételek láttán jött rá, hogy beszélnie kell róla, ahhoz, hogy elengedje őt.

- Kapott egy tüdőgyulladást, és azt hitték, hogy meggyógyult. Úgy is nézett ki, csak nem vették észre, hogy vizesedik a tüdeje. Elkezdték leszívni, azt hitték, nem lesz gond, de aztán nem sikerült. Anyuék még bent voltak nála előző este, én nem voltam, és reggelre már nem kelt föl. Mivel két év volt köztünk, egy szobában voltunk, onnantól kezdve, hogy megszülettem, mellettem volt, emeletes ágyban aludtunk, abszolút egymásra voltunk utalva mindig - elevenítette fel a múltat Toncsi.

- Mivel a szüleink nagyon–nagyon fiatalok voltak - mindenünk megvolt, megkaptunk mindent -, de azért egymásra figyeltünk a legtöbbet. Tudom, hogy apukám rengeteget sportolt, ő válogatott jégkorongozó volt, járta a világot, anyukám pedig reggeltől estig dolgozott, és bár minden nap ő főzött nekünk, mi egymással voltunk a legtöbbet. Két év korkülönbség meg semmi, szinte ikrek voltunk, szóval mi tényleg együtt nőttünk fel.

Toncsi elmesélte, hogy két dolgot temetett el nagyon mélyen magában.

- Az egyik a nagymamám, aki meghalt, a másik pedig ő, nagyon–nagyon mélyre. Annyira, hogy szinte alig beszéltünk róla még a családon belül is. Hogy most előjött belőlem, annak az az oka, hogy mindjárt két éves Babika, a kislányom, és ő már - olyan furcsa szó, de – pótlás ebben az űrben, ami egy kicsit kárpótol.

- Én reggeltől estig csodálom ezt a kis angyalkát, akit küldött a Jóisten. Mindig mondom neki, hogy fentről a Jóisten küldte, úgyhogy remélem, minden akadályon csak át tudok szökkellni innentől. Minden más, könnyebb az élet mostmár, úgyhogy én ebben a csodálatos nagy boldogságban úszkálok, azt hiszem, ez az, ami a legfontosabb, és ami mindent pótolni tud - mondta meghatottan Antónia.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.