A hatalomváltás és a gazdaság

Mi lesz "a kínai álom"?

Hét éve annak, hogy egy nemzetközi delegációt Csecsiang tartományban a legnagyobb magántulajdonú kínai autóipari konszern, a Geely egyik üzemébe kalauzoltak a vendéglátók. A sikeres gyár futószalagjai mellett sok embert és alig néhány robotot lehetett látni: Kínában még olcsóbb és hasznosabb az élőmunka, hiszen százmilliókat kell foglalkoztatni.

_{2012.11.03 09:44}_MTI

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret -Kisebb betűméret

Megtudtuk azt is, hogy az egyik legdinamikusabb tengerparti tartománynak tekintett Csecsiang párttitkára 2003-ban ellátogatott az üzembe és elégedett volt a látottakkal. A házigazdák idézték összegező megjegyzését: "Ki mást támogatnánk, mint a Geely-csoportot?". Ez akkor is a lényeget fejezte ki: a pekingi vezetés által az utóbbi három évtizedben feltámasztott kapitalizmus elképzelhetetlen az országot irányító Kínai Kommunista Párt (KKP) jóváhagyása és támogatása nélkül. Persze a KKP-nek is szüksége van a jórészt saját gépezetének tagjaiból formálódott magánszféra sikerére ahhoz, hogy a hatalmát ma alátámasztó gazdasági fejlődés folytatódjon.

A tartományi pártbizottság első titkára 2003-ban egy bizonyos Hszi Csin-ping volt, aki időközben a KKP alelnökévé avanzsált, a november 8-án összeülő 18. kongresszus pedig várhatólag a pártot ma irányító Hu Csin-tao utódává fogja választani.

A gyárlátogatás óta eltelt években a kínai autógyártás hihetetlen utat tett meg. 2005-ben a kínai üzemek termelését 2,5 millió járműre becsülték, 2011-ben már több mint 18 millió autót gyártottak (többet, mint az USA és Japán együttvéve!).

Rohamléptek minden területen

Ám az autóipar csak egyetlen - igaz: kiemelt - szektora a kínai modernizálásnak. Az infrastruktúra, az úthálózat, a vasúti és légi közlekedés, az építőipar, a városok, az internet: mind megannyi rohamléptekben bővülő frontja a kínai gazdasági fejlődésnek.

Ennek az átalakulásnak az az egyik sajátossága, hogy irányítója, a KKP továbbra is ápolja a pártalapító Mao Ce-tung kultuszát, miközben annak belpolitikai örökségéből már csak a hatalom megőrzését, az egypártrendszert tartotta meg. Kína talpra állt! - jelentette ki Mao 1949-ben a népköztársaság kikiáltásakor, ám az ő álmai olyan egyenlősítő utópiáknak bizonyultak, amelyek részsikereik ellenére ismételten hatalmi válságokba, gazdasági katasztrófákba és politikai drámákba (nagy ugrás, kulturális forradalom, stb.) sodorták az országot. Alighanem ezek a társadalmi megrázkódtatások is magyarázzák, hogy a néhai Teng Hsziao-ping által 1978 után fokozatosan bevezetett gyakorlatias reformok kiteljesedésével a kínaiak mintegy revánsot vesznek az egyenlősdi nélkülözéses évein.

Teng egyetlen szavával (Gazdagodjatok!) felszabadította az ambíciókat, példátlan versengés indult, a siker mércéjévé, az új álommá a gazdagság és a (presztízs)fogyasztás vált. Ez a modernizálás hatékony motorja, de nemcsak korábban elképzelhetetlen jövedelmi-gazdasági különbségekkel (és azok következtében kiéleződő szociális problémákkal, konfliktusokkal) járt együtt, hanem a környezet nagymértékű szennyeződésével, az erőforrások, nyersanyagok igénybevételének rendkívüli növekedésével is.

Ezek nem csak Kína problémái.

Álom vagy valóság?

Thomas Friedman, a The New York Times publicistája joggal hívta fel a figyelmet arra, hogy miközben ismert már, hogy a KKP kongresszusán kit jelölnek a következő kínai vezetővé, azt senki sem tudja, hogy van-e olyan új "kínai álma", amely lényegesen különbözik az úgynevezett "amerikai álomtól"?

"Amennyiben ugyanis Hszi álma a felemelkedő kínai középosztály (már ma 300 millió, 2025-ig akár 800 millió ember) számára nem különbözne az amerikai álomtól - nagy ház, nagy autó és BigMac mindenkinek - akkor egy másik bolygóra lesz szükségünk" - írta a szerző, hozzáfűzve, hogy persze az amerikaiaknak és az európaiaknak is felül kell vizsgálniuk fejlődési stratégiájukat.

Pozitív alternatívaként idézte a lap egy kínai-amerikai ökológiai szervezet szakértőjét. Peggy Liu szerint Kínában már felismerték a környezet megóvásának szükségességét, de amit ezért eddig tettek, az kevés a GDP és a fogyasztás ugrásszerű növekedésével járó romboló következményekhez képest. A szakértő úgy látja, hogy Kínában mind többen álmodnak egy olyan új modellről, amely összeegyeztetné a hagyományos értékeket - például a kiegyensúlyozottságot, a tiszteletet, a harmóniát - a modern városi realitással. Konkrétan magában foglalná egyebek mellett a jobb tömegközlekedést, a szélesebb körű közszolgáltatásokat, a tulajdon utáni hajsza helyett az annak megosztására vonatkozó lehetőségeket, az elektronikus távoktatást és távmunkát (az energiafogyasztás visszafogása érdekében).

Az egész világra hatással lesz

Lesz-e Hszi Csin-pingnek ilyen ambíciója, amikor két nehezen összeegyeztethető kihívással is szembe kell néznie? A párt hatalmának alapját képező politikai stabilitás megőrzése további gyors növekedést követel meg, viszont kezelni kell a rohamos fejlődéssel járó problémákat is, amelyek súlyosbodnak, ha minden változatlanul folytatódik.

A Geely autógyárban egy német újságíró annak idején megkérdezte: mi lesz a Föld szűkös erőforrásaival, ha Kína 1,3 milliárd lakosa - különben joggal - néhány évtizeden belül úgy kíván élni, mint az amerikaiak. A párt feladata, hogy megtalálja a megoldást - hangzott a házigazdák óvatos válasza.

A párt élén hamarosan Hszi Csin-ping áll majd. Az ő évtizede következik. Tudnia fogja, hogy a GDP gyors felívelése önmagában nem megoldás - a problémának is része. Nemcsak a Kína, de az egész világ jövője számára is valóban meghatározó lehet, hogy a Hszi nevével fémjelzendő vezetésnek lesz-e "új kínai álma", és ha igen, mennyiben tér el az a klasszikus amerikai jóléti modelltől.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!