A mozgása kuriózumnak számít

Évszakok az Uránuszon

Egy amerikai kutatócsoport újabb bizonyítékot talált a napéjegyenlőség időszakában lévő bolygó szezonális légköri változásaira.

2008.11.03 19:00hirek.csillagaszat.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Az Uránusz mozgása kuriózumnak számít Naprendszerünkben: a bolygó forgástengelye mindössze 8 fokot zár be a keringési síkkal, vagyis - szemléletes képpel élve - az oldalára dőlve, retrográd (vagyis az órajárással megegyező) irányban forog.

A központi csillagunktól átlagosan kb. 20 Csillagászati Egység távolságra lévő planéta nagyjából 84 év alatt kerüli meg Napunkat, így 42 évente kerül sor napéjegyenlőségre. Ezen alkalmak során kínálkozik a legjobb lehetőség a bolygó egyenlítői síkjában fekvő gyűrűrendszer, valamint a légköri felhősávok megfigyelésére. Az 1965-ös napéjegyenlőség idején a csillagászati műszerek még nem voltak kellően fejlettek a részletes megfigyelésekhez, sőt, az Uránusz gyűrűrendszeréről akkortájt még nem is tudtak a szakemberek (a gyűrűket csak 1977-ben sikerült felfedezni).

Így a mostani, 2007-ben kezdődő napéjegyenlőség az első, melynek során részletes tudományos vizsgálatokat lehet elvégezni. Ennek megfelelően a csillagászok tavaly óta lankadatlanul figyelik a kékeszöld színű égitestet a legjobb távcsövekkel (Hubble Űrtávcső, VLT, Keck-távcsövek), hogy minden eddiginél részletesebb bepillantást nyerhessenek az Uránusz gyűrű- és holdrendszerének, valamint atmoszferikus időjárásának tulajdonságaiba.

A L. Sromovsky (University of Wisconsin-Madison, USA) által vezetett, több intézmény tudósait tömörítő kutatócsoport elsősorban a légkörben tapasztalható évszakos változások megfigyelését tűzte ki célul. Ahogyan azt az ember már általános iskolás korában megtanulja, Földünkön az évszakok változását a forgástengely keringési síkra vonatkoztatott "ferdesége" (pontosabban 23,5 fokos dőlésszöge), illetve ebből adódan a beeső napsugárzás felszíni eloszlásának változása okozza.

Ugyanez a helyzet más bolygóknál is. Bár napsugárzás intenzitása az Uránuszon mintegy négyszázszor kisebb a Földön mérhetőnél, a rendkívül nagy (98 fokos) dőlésszög miatt jelentős mértékben változik az egyes területek besugárzása. Ennek jelei pedig megfigyelhetőek a távoli planéta légkördinamikai vizsgálatai révén.

A változások nyomonkövetése azonban korántsem egyszerű. Az Uránusz hideg légkörében nem túl nagy mértékű a hőingadozás, ráadásul a hőmérséklet változása kissé lemaradva követi a besugárzás intenzitásváltozásait.

Sromovsky és munkatársai a Keck II távcsővel 2007 folyamán készített közeli infravörös felvételek segítségével azt állapították meg, hogy bár a napéjegyenlőség során a bolygó két féltekéjét közel azonos mértékben világította meg a Nap, a hőmérséklet aszimmetrikus eloszlást mutatott, ami még a korábban elnyelt sugárzás következménye.

A mérések elemzése során ugyanakkor sikerült kimutatni, hogy egyes felhősávok fényessége, valamint évek óta stabil viharrendszerek kiterjedtsége és mozgása 2007-ben hirtelen megvált

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.