Egy európai jelentés szerint

Gyorsneutronos reaktorokkal lehet kinyerni az uránból a legtöbb energiát

A még fejlesztés alatt álló, úgynevezett gyorsneutronos atomreaktorokkal lehet kinyerni a legnagyobb mértékben az uránban rejlő energiát.

2015.06.11 05:30MTI
nyomtatásKinyomtatom
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Erről írt az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (JRC) és az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (EASAC) a használt fűtőelemek és a radioaktív hulladékok biztonságos kezeléséről szóló közös jelentésében, amelyet szerdán mutattak be Budapesten.

Pálinkás József, a Nemzeti Innovációs Hivatal elnöke az EASAC alelnökeként ismertette a testület szervezeti felépítését és tevékenységét. Elmondta, a 2001 óta működő EASAC Európa legjobb tudósait tömöríti, és szakpolitikai ügyekben ad tanácsokat az Európai Bizottság és az Európai Parlament döntéshozóinak.

Maria Betti, a JRC igazgatója elmondta: a JRC sok egyéb tevékenysége mellett az EURATOM programjának keretében részt vesz az atomenergia biztonságos hasznosításáról szóló ismeretterjesztésben és oktatásban.

A két szervezet közös jelentése felidézi: az Európai Tanács 2011-ben elfogadott irányelvében előírta a tagállamoknak, hogy dolgozzanak ki nemzeti programot, amelyben szabályozzák a használt fűtőelemek és radioaktív hulladék kezelését.

A jelentés ismerteti, milyen eljárások jöhetnek szóba, és melyiknek mik a következményei.

Az atomenergia-termelés elkerülhetetlen mellékterméke a kiégett nukleáris üzemanyag, amely igen radioaktív, ezért gondoskodni kell sugárvédelmi árnyékolásáról és hűtéséről - áll a jelentés magyar nyelvű összefoglalójában. Emellett a kiégett fűtőelemek uránt és plutóniumot is tartalmaznak, amely a reaktorokban üzemanyagként újra felhasználható.

A jelentés leírja: az egyik lehetséges eljárás az úgynevezett nyílt üzemanyagciklus, amikor a kiégett üzemanyagot teljes egészében radioaktív hulladéknak tekintik. Ilyenkor néhány évtizedes - legalább 50 év - átmeneti tárolás után, amely a maradványhő megszűnéséhez szükséges, betokozva véglegesen úgynevezett mélygeológiai tárolóban helyezzük el a használt fűtőelemeket.

A másik eljárásban, a zárt üzemanyagciklus keretében az uránt és a plutóniumot újrafeldolgozó üzemben elválasztják a radioaktív hulladéktól, és atomerőművek üzemanyagaként újra felhasználják. Az úgynevezett teljesen zárt üzemanyagciklusnál az uránfelhasználás - amely a nyílt ciklusban eléri az évi 100-200 tonnát - legalább az ötvenedére, de akár a századára is csökkenhet. Emellett óriási előnye ennek az eljárásnak, hogy lényegesen kevesebb a hulladék mennyisége és a keletkező hő, ezért a tároló ökológiai lábnyoma az egyharmadára csökken. A hulladék radioaktív sugárzásának a megszűnéséhez elméletben kevesebb mint ezer évre van szükség, szemben a nyílt ciklussal, ahol 200 ezer évre.

A teljesen zárt eljárás hátránya, hogy bonyolultabb folyamat, mint a nyílt ciklus, amely néhány, műszaki szempontból viszonylag egyszerű irányítási és kezelési lépésből áll. A teljesen zárt üzemanyagciklus elvégzéséhez úgynevezett gyorsneutronos reaktorokat kell építeni. Ezek egyelőre fejlesztés alatt állnak, előreláthatólag 2050 előtt nem fognak elterjedni Európában - állapítja meg a jelentés.

A dokumentum leír egy köztes eljárást, az úgynevezett részben zárt üzemanyagciklust, amelyet például Franciaországban alkalmaznak. Itt a kiégett üzemanyag újrahasznosítása során összekeverik a plutóniumot az uránnal, majd úgynevezett kevert oxidú (MOX) üzemanyagként hasznosítják a termikus reaktorokban. Az újrafelhasználás után visszamaradt, kiégett MOX-üzemanyagot - amely rendkívül radioaktív, hosszú élettartamú hulladék - pihentetés után mélygeológiai tárolóban kell véglegesen elhelyezni.

A jelentés szerint látható, hogy geológiai tárolókra szükség lesz, függetlenül attól, hogy egy tagállam melyik üzemanyagciklust választja. A jelentés ezért az egyik legfontosabb feladatként jelöli meg a geológiai tárolókkal kapcsolatos további kutatásokat és fejlesztéseket.

Azt, hogy egy ország melyik eljárást választja, számos tényező befolyásolja, a nemzeti energiapolitika, a technológiai fejlettség, a fenntarthatóság, a biztonság, valamint stratégiai és gazdasági szempontok - állapítja meg a jelentés.

Utóbbiak kapcsán megjegyzi: rövid távon a nyílt üzemanyagciklus olcsóbb, mint a teljesen zárt, hosszú távon azonban nem lehet megmondani, hogy melyik költségesebb; ez függ attól, hogyan alakul az urán világpiaci ára, hogyan változik a reaktorok és tárolók építési költsége.

A jelentés készítői ugyanakkor arra figyelmeztetnek: nem szabad kizárólag műszaki és gazdasági szempontokat alapul venni, a döntéshozatalba és a szükséges létesítmények helyének meghatározásába kellő mértékben be kell vonni a közvéleményt is.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.