Saját naprendszerünket is jobban megismerhetjük

Miért fontos siker az első exo-Uránusz felfedezése?

Számos különböző bolygót találtunk már saját naprendszerünkön kívül, de most először sikerült az Uránuszhoz nagyon hasonló planétára akadni.

2014.10.19 17:00Szilágyi Szabolcs - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret
Forrás: Wikipedia

Az exobolygókat jellemzően a Földhez hasonlítják, ha sziklás anyagból állnak, vagy a Jupiterhez, ha gázneműek. Most először viszont rábukkantunk egy gázokból és jégből álló példányra, mely nagyban hasonlít az Uránuszra. Igaz, az új, mintegy 25 ezer fényévnyi távolságban található planéta négyszer nehezebb a "miénknél".

A Nyilas csillagképhez közel található égitest egy bináris (két csillagból álló) rendszer egyik csillaga körül kering. Mindkettő könnyebb napunknál: az egyik csillag tömege 0,7-szerese, a másik 0,2-szerese a Napénak. Maga a bolygó 18 csillagászati egységre található a csillagtól, ami nagyon hasonló a Nap és az Uránusz 19 CSE távolságához. Mérete és csillagától való távolsága miatt vélik úgy a kutatók, hogy - akár csak az Uránusz - jeges bolygóról van szó.

De miért nem találtunk eddig ilyen planétákat? Nos, vagy fedési eljárással vagy gravitációs hatása révén lehet rábukkanni a távoli rendszerek bolygóira. Míg az első esetében a csillag előtt el kell haladnia az égitestnek ahhoz, hogy felfedezhessük, a második esetében relatíve közel kell lennie a csillaghoz, hogy a kutatók kimutathassák gravitációs hatását. Az Uránusz-szerű planéták azonban túl messze vannak ehhez, ráadásul olyan lassan kerülik meg csillagukat, hogy még abban az esetben is nehéz észlelni őket, ha bekerülnek a csillag és a földi távcsövek közé.

Ebből kifolyólag a csillagászok úgynevezett gravitációs mikrolencsézési eljárással akadtak nyomára. A jelenség abban az esetben következik be, ha egy távoli csillag fénye elhajlik és fókuszálttá válik egy másik, a megfigyelni kívánt csillag és a Föld közé eső nagy gravitációs vonzással bíró égitest miatt. Ritka együttállás esetén a mikrolencseként szolgáló csillag körül keringő bolygó is észlelhetővé válik - nos, így akadtunk az Uránusz testvérére 25 ezer fényévnyi távolságban.

A Neptunusz és az Uránusz, mint jégóriások, egyaránt kéknek látszanak, mivel nagy mennyiségben tartalmaznak metánt fagyott formában. Sajnos gravitációs lencsézéssel csak maga a bolygó léte fedhető fel, összetétele ismeretlen maradt. Mégis értékes információval szolgálhat saját jégóriásaink elhelyezkedéséről és alakjáról, melyekre pontos magyarázatot egyelőre nem tud adni a csillagászat.

"Senki nem tudja, hogy az Uránusz és a Neptunusz miért helyezkedik el ennyire távol a Naprendszer középpontjától, mivel bolygókeletkezési modelljeink jóval beljebb levő pályákon feltételezi létüket." - hangzik a felfedezők megállapítása - "Egy elképzelés szerint napjukhoz sokkal közelebb jönnek létre, de az olyan gázóriások gravitációs hatása miatt, mint a Jupiter vagy a Szaturnusz, idővel kisodródnak."

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.