Mr. Nyúlarc még nem sietett annyira

Amikor még nem ugráltak a kenguruk

Tudta, hogy a prehistorikus erszényes állatok nem ugráltak? Sajnos mára már kihaltak, így csak fosszíliáikból sikerült felfedni, hogy ugyanúgy jártak, mint egy ember.

2014.10.17 11:00Szilágyi Szabolcs - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret
Forrás: PLoS One

Az úgynevezett Sthenurine (rövidarcú) kenguruk a kenguruk családjának egy mára kihalt alfaját képezték. Nagyjából 30 ezer évvel ezelőtt éltek utoljára, tehát őket nem az emberi beavatkozás radírozta ki a történelemkönyvek lapjairól. Meglepő hirtelen eltűnésük, hiszen még a Pleisztocén-korban jelentek meg, hozzávetőleg 12 millió évvel ezelőtt, igaz, akkor még nem abban a formában, aminek maradványait meg-megtalálják Ausztráliában.

A robosztus, nyúlszerű ábrázattal bíró ősi kenguru legfőbb érdekessége járásában rejlett. Szemben a napjainkban élő leszármazottaikkal, ők nem ugráltak, hanem inkább ember módjára jártak: egyik lábuk mindig előrelendült, miközben a másikra támaszkodtak. Erre azután jött rá, hogy összesen 144 kenguru és wallaby csontvázát vizsgálta meg egy kutatócsapat, akik minden egyes példányon közel 100 mérést végeztek el.

Eszerint csontvázuk nem igazán tette alkalmassá őket ugrálásra. Napjaink kengurui azért képesek ilyen módon közlekedni, ráadásul meglepően nagy sebesség mellett, mert rugalmas gerinccel, erős farokkal és egyensúlyozást segítő karokkal bírnak. Ezzel szemben az ősi erszényesek gyakorlatilag mindhárom paraméternek híján voltak. És nem rendelkeztek annyira fejlett bokával sem, mint ami a modernkori kenguruk stabilitását adja.

Procoptodon goliah
Jellegzetessége, hogy a mai kenguruknál jóval nagyobb és robusztusabb volt, továbbá rövid pofája, kerek feje és előrenéző szemei voltak. A testmagasságát 2 méterre, a testtömegét pedig kb. 230 kg-ra becsülik, amellyel több mint két és félszer volt nehezebb, mint a ma élő legnagyobb kenguru, a vörös óriáskenguru (Macropus rufus). Ezzel az alcsaládjának legnagyobb ismert képviselője volt.

Testalkata alapján Ausztrália erdős-füves vidékein élhetett kisebb csoportokban, ahol a fák leveleivel táplálkozott. Lábujjaira ágaskodva, mellső lábai segítségével több mint 3 méter magasra is elérhetett. Hátsó lábainak erősen fejlett középső ujja a lovakéra emlékeztető patában végződött. Mellső lábai ("karjai") is erőteljesebbek voltak mint a mai kenguruké, és két-két igen hosszú ujjal rendelkeztek: feltehetően a faágak könnyebb elérése miatt. (forrás: Wikipedia)

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.