Sikeresen szaporították az iguánákat

Újra kéklenek a mini sárkányok

A kék iguánák évmilliókon át éltek békében a Nagy-Kajmán sziklás partvidékén, túlélve jégkorszakokat és hurrikánokat, de majdnem kihaltak a kutyák, macskák és az autók megjelenése miatt.

2012.08.17 12:26Konrád - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A leginkább kisméretű türkiz sárkánynak tűnő gyíkok előszeretettel napfürdőznek a karib-tengeri szigeten, a sziklák réseiben lelve menedéket. Alig tíz évvel ezelőtt a vadon élő példányok száma kevesebb volt egy tucatnál, de egy sikeres tenyésztőprogramnak hála, ma már több mint 700 példány tenyészik és szaladgál szabadon a védett területeken.

A 35 kilométer hosszú Nagy-Kajmán az egyetlen hely a világon, ahol ezek a csodaszép állatok megtalálhatóak a szabadban. Az emberi terjeszkedés, a rájuk vadászó kóbor háziállatok azonban a kihalás szélére sodorták a fajt, szinte a csodával határos, hogy sikerült megmenteni őket.

Fotó: wikipedia.org

“Az eredménynek azt bizonyítják, hogy lehetséges szinte a semmiből újraépíteni egy iguána populációt, feltéve, hogy már az elején megfelelő genetikai variánsokkal dolgozunk” - mondja el Fred Burton a Blue Iguana Recovery Program - a sziget örökségvédelmi hivatalát honi és külföldi ügynökségekkel és csoportokkal összekapcsoló - nonprofit szervezet igazgatója.

A Második Erzsébet Királynő Botanikus Park egy sarkában élnek és párzanak az új populáció alapítói, a genetikailag sokszínű vadon befogott iguánák. A 12 méter széles karámokat farönkök, sziklák és cserjék teszik otthonossá. Az egyik pár Mad Max és Biter a karámon kívül is szabadon dorbézolhatnak és kutathatják krumpli nagyságú gyümölcsöt, a nonit.

Nem is olyan rég a 65 holdas kertben a felnőtt iguánák éppen vedleni kezdtek, vékony száraz papírra emlékeztető bőrcafatokat dörzsölve le magukról, hogy napvilágra kerüljön csodaszép türkizszínű új bőrük. Az elsősorban növényevő, nagyjából másfél méteres, vörös szemű, 12 kilogrammos súlyt is elérő hüllők akkor a legkékebbek mikor izgalomba jönnek.

A szaporító karámok mellett fából és drótból készült ketrecekben találjuk az “alapítók” ifjú leszármazottait, akiknek bőre alá jeladót is ültettek. Az iguánákat csak kétéves koruk után engedik ki a botanikus kertbe és a 625 holdas Salina Rezervátumba mikor már elég nagyok ahhoz, hogy megvédjék magukat a patkányoktól, kígyóktól és a vadmacskáktól.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.