Előre megjósolhatók a nagyobb kitörések

Miről mesél Atlantisz vulkánja?

Óriási erejű vulkánkitörés szakította szét Kr.e. 1630 táján Szantorini szigetét, amelynek jelentős része az Égei-tengerben süllyedt el: e kataklizma lehetett a feltételezések szerint az Atlantisz-legenda alapja.

2012.02.02 20:29MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Három és félezer évvel a katasztrófa után vulkanológusok Timothy Druitt-nak, a franciaországi Blaise Pascal Egyetem professzorának irányításával Szantoriniről származó ásványokat elemeztek, és a vizsgálatok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a föld alatti magmakamrák gyors telítődése kimutatható korszerű műszerek segítségével. Következésképp előre megjósolhatók a nagy vulkánkitörések.
   
A kutatásokról a Nature-ben jelent meg tanulmány.
   
A Szantorinin bekövetkezett katasztrófa úgynevezett kaldera típusú kitörés volt, olyan esemény, amely szerencsére csak több tízezer évente következik be a Földön. Amikor a magmakamrában annyi gáz halmozódik fel, hogy nyomása túllépi a kőzetnyomást, lerobbantja és több tucat kilométer távolságon szétszórja a fedőrétegek anyagát. A robbanástól meggyengült fedőrétegek maradéka nem képes megtartani önnön súlyát és beroskad a kamrába. A teljes beomló terület több száz vagy akár több ezer négyzetkilométeres is lehet.

A nagy kérdés, hogy hol várhatók kaldera típusú vulkánkitörések; az egyik veszélyeztetett terület a Yellowstone Nemzeti Park az Egyesült Államokban, ahol az elmúlt 2,1 millió évben három óriási kitörés volt, a legutóbbi 640 ezer évvel ezelőtt következett be.
 A kutatók a Szantorini vulkánkitörés alatt kilökődött földpátokat vizsgálták magnézium, stroncium és titán nyomait kutatva, amelyek évezredek alatt a lassan, "hullámokban" gyarapodó magmában rakódtak le. A vegyi elemekből a vulkanológusok a kitörés előtti események "forgatókönyvét" olvasták ki.
   
Mint a szerzők a tanulmányban rámutatnak, a kaldera típusú vulkánokban a magmakamrák "pulzálva", hullámokban töltődnek fel, és az események a kitörés előtt felgyorsulnak. Amennyiben valóban így van, a vulkanológusok a Yellowstone és más veszélyeztetett helyszínt rendszeresen vizsgálhatják műholdfelvételek segítségével, a "pulzálva" feltöltődő magmakamrákra utaló felszíni deformitások után kutatva. Hasznosak lehetnek a szeizmikus mozgást érzékelő szenzorok is.
   
"A jelenség alapos ismerete segíthet kidolgozni a +pulzációs+ modellt, amellyel megjósolható, hogy mikor dobja le magáról a vulkán a +csúcsát+. A hatalmas, +alvó+ kalderarendszerek megfigyelése a világ különböző pontjain nélkülözhetetlen ahhoz, hogy felismerhessük a magmakamrák telítődésének utolsó időszakát" - hangsúlyozzák a szerzők.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.