Az első madártollak

Üzenet 80 millió évvel korábbról

Borostyánba zárt tollakra akadtak Kanadában, mely lelet a legősibb bizonyítéka lehet a madarak földi megjelenésének.

_{2011.09.18 08:00Szilágyi Szabolcs - ma.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Az egyik legismertebb teória szerint a mostani madarak őseit a dinoszauruszok között kell keresni. Az evolúció ugyanis arra késztette a hüllők egy részét, hogy szárnyakat növesztve keressenek maguknak új életteret illetve menedéket ragadozóik elől. Ehhez természetesen szükség volt tollakra, hiszen tollazat nélkül egyetlen madár sem lenne képes repülésre (igaz, ahhoz még több tényező létrejöttére is szükség van, például üreges csontozatra). Sajnálatos módon a tollak nem túl időtállóak; míg csontok szerencsés körülmények között akár 100 millió évnél tovább is fennmaradhatnak, addig a tollak sokkal hamarabb lebomlanak.

Kivéve akkor, ha konzerválták őket. A tartósító közeget pedig egy olyan jól ismert burok biztosíthatja, mint a borostyán, melybe zárva meglepően sok idő után is fennmaradhatnak az árulkodó nyomok. Legalábbis erre utal az a nemrég tett megdöbbentő felfedezés Kanadában. Olyan bolyhos struktúrára akadtak az észak-amerikai országban paleontológusok, amely a madarak tollazatára emlékeztet - nagy valószínűséggel a legkorábbi, tollak kifejlődésére utaló bizonyítékot sikerült felfedezni. A minta annyira ép maradt, hogy még annak színmintázatára is következtetni lehet.
 
A ma ismert legősibb madárnak (illetve madárősnek) az Archaeopteryx nevű lényt tartják, mely nagyjából 150 millió évvel ezelőtt élt körülbelül azon a területen, amit ma Németországként ismerünk. A legkorábbi tollas dinoszaurusz 150-160 millió évvel ezelőtt létezett bolygónkon, az Anchiornis huxleyi nevű őslényre Kína északkeleti régiójában bukkantak rá. Ezek egyedei időben párhuzamosan élhettek egymás mellett, így míg az egyik lény már előrébb járt az egyedfejlődésben, addig a másik családja még viszonylag elmaradott volt, evolúciós szempontból.

Napjaink feltételezése szerint a tollak elődjéül úgynevezett dinó-pehely (angolul dinofuzz) szolgált; a kanadai kutatók azonban ezúttal nem terepen bukkantak rá az érdekes, értékes leletre. Ryan McKellar, a kanadai Alberta Egyetem paleontológusa az ország múzeumai által katalogizált gyűjteményét vizsgálta át. Négyezer darab átnézését követően 11 olyan példányra bukkantak, ami tollak vagy prototollak (azaz a tollak mai ismert formáját megelőző fejlődési szakaszban járó képződmények) darabkáit rejtették. A leggazdagabb lelet egy szénbányából előbukkant borostyánban lapult, ahova vélhetően 78-79 millió évvel ezelőtt került.
 
A legnagyobb figyelmet azok a maradványok jelentették, melyek egyetlen, ma ismert élőlény által alkalmazott struktúrára sem hasonlítottak. Olyan üreges szálakra akadtak, melyek átmérője az emberi hajéval megegyezően, nagyjából 15-16 mikrométeres vastagsággal bírtak. Mivel nem találtak bennük sejtfalakat, a kutatók kizárták a gombákat és a növényi rostokat, mint a minta alapanyagát. Ugyanakkor az emlősök szőrzetének jegyeit sem hordozták magukon a fosszíliák, így a tudósok sokkal biztosabbak abban, mik nem lehetnek a leletek, mint azt illetően, hogy voltaképpen milyen élőlényhez is tartoztak. Leginkább afelé hajlik a kanadai kutatócsapat, hogy prototollakra bukkantak, mivel nagy egyezést mutat a lelet a fent említett, Kínában talált fosszíliákkal.
 
A prorotollak némelyike közel átlátszó, más részük pigmentgazdag kialakítású. Eredeti formájukban - a feltételezések szerint - sötétbarna, sötétszürke vagy fekete színűek lehettek, amikor dinoszaurusz gazdájuk viselte őket. Már ha egyáltalán az ősgyíkokhoz tartoztak - mivel csak parányi darabkák maradtak fenn a borostyánban, mindennemű csontozat nélkül, ezért az sem kizárt, hogy valami teljesen újra bukkantak rá a kanadaiak.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter