Szomjan halás ellen sós vízzel?

Van megoldás az ember legnagyobb fenyegetettségére?

Tizenöt év múlva már közel 2 milliárd ember él édesvízben nagyon szegény környezetben. Számukra jelenthet megoldást a tengerek vízének sótalanítása - feltéve, ha meg tudjuk oldani az ezzel kapcsolatos technikai és anyagi kihívásokat...

2011.08.08 11:21Szilágyi Szabolcs - ma.hu

Szakértői jóslatok szerint 2016-ra a sótalanítással (deszalináció) előállított édesvíz mennyisége meg fogja haladni a 38 millió köbmétert - ez pontosan a duplája a 2008-ban ezen a módon előállított éltető folyadék mértékének. A modern sótalanító üzemek fordított ozmózisra alapuló technológiát alkalmaznak: sósvizet préselnek át néhány ultravékony, csak egyik irányban áteresztő műanyag membránon. Ezeken fennakadnak az olyan nagy molekulák és ionok, mint a só szemcsék, vagyis az eljárás végén iható édesvizet szolgáltatnak.
 
Ez a technika jóval energiahatékonyabb a korábban alkalmazottnál. Néhány éve még a deszalináció általánosan bevett gyakorlata a tengervíz költséges felforralása, és az így keletkező gőzből a só kivonása volt. Sajnos azonban még mindig nem értünk el az igazán hatékony megoldáshoz, mivel a fordított ozmózis is sokba kerül. A költségek 40 százalékát a rendszer működtetéséhez szükséges elektromosság előállítása emészti fel. Javítani kell tehát a hatásfokot, amire a mérnökök már sejteni is vélik a választ: a membránok jobbá tételével az egész folyamat hatékonyabbá válhat.

Ugyanakkor forradalmi változásokról szó sincsen. A fordított ozmózis feltalálása óta, az 1960-as évektől kezdve dolgoznak azon a kutatók, hogy kevesebb energiát igénylővé tegyék az eljárást. Ennek köszönhetően napjaink szűrői jóval hatékonyabban szűrik ki a sót a vízből, emellett ellenállóbbak a bakteriális fertőzésekkel szemben is. Azonban a kiszűrt baktériumok felhalmozódnak a membrán előtt, így ugyan a végtermék tiszta lesz, de az eljárás egyre nehézkesebbé válik, ahogy a parányi organizmusok összegyűlnek a szűrő előtt. Ellenük klórral lehet védekezni, ám napjaink membránjai meglehetősen érzékenyek erre az anyagra, így alkalmazásakor gyorsan elöregednek. A jövőben tehát olyan szűrőkre van szükség, amelyek legalább a maiak hatásfokára képesek, viszont sokkal ellenállóbbak a klór maró hatásával szemben.
 
Végső soron azonban többnyire a magas építési költségek miatt esik kútba egy-egy deszalinációs üzem létrehozása. A fordított ozmózis sem elég olcsó, sem létrehozásakor, sem működtetése során. Az üzemekben alkalmazott komponensek és eljárások egységesítése révén kisebb és hatékonyabb „édesvíz-gyárak” jöhetnének létre, állítja Yoram Cohen, a Kaliforniai Egyetem biomolekuláris tanszékének professzora. Szerinte a személyi számítógépek is azért tudtak olcsóvá válni, mert standardizált elemekből épülnek fel, melyeket tömeggyártásban készítenek.
 
Emellett megoldást kell találni az eljárás során fennmaradó sósvíz problémájára is. Ha az üzem közel van a tengerhez vagy óceánhoz, akkor ez nem olyan nagy gond: a sókat oldott formában vissza kell jutatni származási helyükre. Ha azonban az üzem a partvonaltól messzebb létesült, akkor már komoly problémát okoz megszabadulni a koncentrált sóoldattól. Nem lehet ugyanis egyszerűen beleönteni a csatornarendszerbe, hiszen a só - ahogy azt a téli jég- és hómentesítéskor is láthatjuk - maró hatása révén tönkreteszi azt. A természetes vizeket is „összeszennyezi”, ezért a fejlett országokban vagy egyáltalán nem, vagy csak magas költségek árán valósítható meg az a fajta „hulladékkezelés”.

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.